Az, hogy a tavalyi politikusi hisztiroham után idén a Tanyaszínház előadásának eszében sincs semmiféle biztosítékot kiverni, nem kritika, csupán ténymegállapítás. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gáspár Ildikó a nyáron Wormsban, a Nibelungen-Festspielén rendezte Lukas Bärfuss Luther című drámájának ősbemutatóját. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Évtizedes kutatásom eredményeként mostanra biztos vagyok benne, hogy kétféle ember létezik. Az egyik, aki rajong a Picasso kalandjai című filmért, a másik, aki gyűlöli. Szabadkán jöttem rá, hogy talán van egy harmadik típus is: aki még sosem látta. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Komoly, erős antré: a szabadkai színház Gyarmati Kata igazgatásával jelzett korszakának első igazi saját bemutatója Kosztolányi Dezső legismertebb regényének új adaptációja. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A melegvizet nem kell feltalálni, avagy minden remek ötlet közkincs: az egy évvel ezelőtti Ganymed Goes Europe nyomán készült Textúra 2014 című produkció a Szépművészetiben előre vetíti sorozat-jellegét. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mintha az előadás címe és fel-felbukkanó gerince egy másik előadás ígéretét hordozná. Kár, hogy ami megszületett belőle, könnyen felejthető közhely-revü, kockázatok és mellékhatások nélkül. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bérczes László a Szabadkai Népszínházban rendezte meg Háy János Gézagyerek című darabját. A falu és a világ reménytelenségét, körkörös önmagába zártságát tükröző díszletbe épített előadásban harapni lehet a lét értelmetlenségéből áradó levegőt. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez