A színház kreativitás, filozófia, önismeret, traumafeldolgozás, közösség, hit, politika, szórakozás. A színház próbálkozás, tenni akarás, szabadság. Az idei THEALTER második felében tematikailag és formailag egyaránt változatos, többé-kevésbé kísérletező előadásokat láthatott a közönség. SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Kirekesztés és normalitás kérdéseit veti fel a Grimm testvérek Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű című meséje, és a belőle készült adaptáció is, amelyet Fodor Orsolya és Oláh-Bebesi Bori készítette a Ciróka Bábszínház számára. A kettő között csak finom hangsúlyeltolódásokat figyelhetünk meg. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Csak egy penge éle választja el a melankóliát a boldogságtól – mantrázza bizonyos időközönként Orlando. Alakítanék a kijelentésen: csak egy penge éle választja el Orlandót Orlandótól. Mesei környezetbe ágyazott Doppelgänger-effektus, ahol az Orlandók, függetlenül a test nemi identitásaitól, csupán egymás reflexióiban és a nézői tekintetek keresztmetszetében képesek létezni. DARVAY BOTOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 30. THEALTER is majdnem elmaradt a világjárvány miatt, s hogy mégis sikerült megrendezni, azzal a csapat igen jókor jött gesztust tett a színháziak és közönség felé is. Még az utolsó három napon is meghatott, hogy a törzsközönség rendületlenül viselte a maszkot a zárt terekben: le sem tagadhatnák a színházhoz való makacs ragaszkodásukat. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
