Ki az a kortárs magyar költészetben, aki gátlástalanul vált hexameterről felező nyolcasra, akinek a strófáiban felismerjük a Vackor, a János vitéz és a Toldi rímeit, meg Romhányi makámáit? Aki szemrebbenés nélkül kölcsönvesz egy-egy sort valamely klasszikustól, kifacsarja, és némi napi szleng betoldásával mesévé gyúrja? Természetesen Varró Dániel. TAMÁS ZSUZSA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
