A háború szaggatta Délen, vagy tán a Távol-Keleten vagyunk? A premier idején még senki nem gondolt szomszédos országra. Többezer éves szöveg szól, százötven éves műfordításban. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fehérvári színház elmúlt éveit vizsgáló elemzésünk második részében a társulat, vagyis a színészek és a rendezői kar áll a fókuszban. Emlékezetes szerepek, kiemelkedő előadások. És a konklúzió. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Kétrészes elemzésben vizsgáljuk, mi történt a Vörösmarty Színház legutóbbi, 2012-es igazgatóváltása óta. Rendezőkről, társulatról, a színház és a város, illetve a színházi szakma kapcsolatáról szól az első fejezet. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Az elmebetegségnél félelmetesebb a rendszer, amely a gyógyulás érdekében körbekeríti, megregulázza és tökéletes alávetettségben tartja az ápoltakat – Ken Kesey zárt osztályon játszódó regénye napjainkban is tálcán kínálja a társadalmi berendezkedést illető kritikát. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy hónapon belül két helyen mutatták be A velencei kalmárt. A Pesti színházi produkció rendezői megközelítése esély sem ad arra, hogy a mű a maga komplexitásában megszólaljon, Székesfehérváron pedig a nagyvonalúan, bár kissé tempótlanul lebonyolított – s elemzésem egyedüli tárgyát képező – előadásban jó pár eldöntetlen és megválaszolatlan kérdés maradt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Végy némi Három nővér-utánérzést, egy csipetnyi görög mitológiai reminiszcenciát, tedd mindezt drámaírói mérlegedre, jól számítsd ki a fordulatokat, helyezd mindezt az amerikai Délre, majd gyúrd össze egy darabbá. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez volt az a nap, amikor négy kritikus beragadt a Vörösmarty Színház liftjébe. Azért mesélem, mert aztán megnéztük a Terrorizmust, és én kicsit reménykedtem a liftben állva, hogy ez is az előadás része. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Izgalmasnak látszott a székesfehérvári Hamlet szereposztása: azt sugallta, hogy Szikora János rendező valami nagyon markáns értelmezéssel áll elő. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amióta García Lorcát színpadra teszik, minden rendező a duendét keresi. Keresik, keresik és keresik – s csak ritkán találják. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Művészet és hatalom viszonya persze örök színházi téma. Ám a művészek és a diktátorok valóságos csörtéi tragikomikus helyzeteket szülhetnek. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Még tavasszal megjelent két jókora, blokk-téglányi kötet, Szőnyei Tamás nagyszabású munkája, amely a Kádár-kor irodalmi belügyeit a fennmaradt belügyi irodalomból, írókról jórészt szintén hivatásos írástudók által adott ügynök-jelentések sokaságából próbálja rekonstruálni. NÓVÉ BÉLA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A rossz hír: nem született meg a magyar A mások élete. A jó hír: legalább megpróbálták. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem reklámfogás, hanem nagyon mély meggondolás, ha Tarr Béla azt mondja: ez az utolsó filmje. Valóban: a Sátántangó, a Werckmeister-harmóniák, a Londoni férfi hatalmas sorozata, Tarr életművének jelentős része nem folytatható A torinói ló után. A nagy mű be van fejezve. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magyar filmekben a realizmus képzetét könnyen elő lehet idézni. Elég egy atlétatrikó, a háttérben légyzümmögéssel és Derzsi János barázdált arca beletörődő hümmögéssel. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Bárka mögötti mobil konténerben játszódó véres teremtés- és pusztulástörténet kritikai recepciója széles spektrumon mozog a teljes elutasítástól a leplezetlen rajongásig. Minden írás egyezik azonban abban, hogy hosszasan meséli a darab sztoriját. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
