A trianoni békekötés századik évfordulójára jelent meg a Cserna-Szabó András és Fehér Renátó szerkesztette novellaantológia. A tizenegy novella kortárs szerzői számára Örkény megadta a hangot, s ők a „Mi lett volna ha?” kérdésére válaszul alternatív Trianon-képet festenek, illetve magyar történelmet írnak. JUHÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nemzetiben nem Örkény Macskajáték című színdarabját játsszák, hanem saját verziót, amelyet Kulcsár Edit dramaturg a színpadi műből, az alapjául szolgáló regényből és a filmből szerkesztett össze. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Jó pár diétás szezon után, már nagyon várták a szegediek az új színházvezetés évadnyitó előadását, és nem csalódtak. A Tóték című előadás nem kevesebbet állít, mint hogy ami velünk történik, arról mi tehetünk, s ha engedjük a szörnyet nagyra nőni, felfal bennünket. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A mi hosszan elnyúló, feldolgozatlan nemzeti tragédiánk és Örkény zsenialitása együttesen szükséges ahhoz, hogy elmondhassuk: a Tóték nem akar klasszicizálódni. Nem akar, az istennek se! LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
A Tóték már a színpadra állítás mikéntjével is a hazai közgondolkodást tükrözi. Vádol, de saját számonkérhetőségét mintha eleve elutasítaná: végtére is annyira úgysem lehet összecsapott a díszlet, ízléstelen a jelmezterv vagy erőltetett a szerepformálás, hogy elüssön az előadás groteszk hangvételétől. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Jól olvasódik” - írta Szerb Antal 1937-ben kelt lektori jelentésében Örkény Félálom című regényéről, s tán maga sem sejtette (bár ki, ha ő nem), hogy az életmű befogadása ennek jegyében zajlik majd végig. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A 2004-es (!) premier óta a beregszásziak Tóték-előadása mit sem veszített erejéből. Aki ismeri őket, nem lepődik meg az állításon: mára a produkció számos új ízzel és színnel gazdagodott. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Látszólag tip-top előadás a soproni, a főszerepekben nem lebecsülendő színészi teljesítményekkel. A budapesti vendégjátékon őszintén meg is tapsolta a Thália (Arizona Stúdió) közönsége. Az eredmény mégsem lelkesítő. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minimálszínház, amelyben nem a külső cselekvések fontosak – alig-alig vannak –, hanem a színészi jelenlét, a belső történések, valamint az Örkény István eredeti kisregényéhez is visszanyúló szöveg. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pályaképet írni nehéz. Érettségi dolgozattól többkötetnyi terjedelemig ugyanaz a feladvány: egyensúlyt találni műértelmezés és életrajz között. SZOLCSÁNYI ÁKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
