„...egy nap meghal a Mű, amiképpen mindenek meghalnak e világon, és kihuny majd a Nap és a Föld és a Naprendszer és a Galaxis és az emberek legtitkosabb emlékezete.” Mohamed Mbougar Sarr e sorokat választotta könyve mottójául, amelyben nem kevesebbet kísérel meg, mint hogy meghatározza, mi is az irodalom és az emlékezet. MATUZ BENCE RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Ha van valami jó ebben a 2020-as évben, akkor ez a Park Kiadónál, Várady Szabolcs szerkesztésében megjelent tenyérnyi kötet az. „Rostand – mondja Ady – lement a századok kriptájába, s föltámasztotta Cyranót.” Alexis Michalik, az angol anya és lengyel apa francia gyereke pedig életre keltette nekünk Rostand alakját. GABNAI KATALIN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Részeg rigók és hűséges hattyúk, csapodár szürkebegyek és jöttment csicsörkék verdesnek szárnyaikkal e könyv lapjain, de oly hevesen, hogy csak a századik oldal táján vesszük észre: jé, ebben nincsenek is képek? GABNAI KATALIN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Halálos hiánybetegség sújtja Argant, a polgárt. Saját erények híján, melyek megszerzésének lehetetlenségére rá kellett hogy jöjjön, elképzelt testi nyomorúságait reklámozza, hogy sztárszerepbe jusson. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
