A TÁP Színház A szexualitás története című előadása a vágyaink visszaszerzéséért indított küzdelem reménytelen és abszurd mivoltát mutatja be. Nem szemérmeskedik, őszintén és kiváló ritmusérzékkel adagolja a feszültséget és a humort, hogy végül a kezünkbe adja a felszabadítás kulcsát. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ismétlünk. Ismétlünk. Enyhe sértődöttséggel nézzük azokat a próbálkozásokat, melyeknek nem sikerült egyetemessé és egyetlenné válniuk. Mindeközben tudjuk, hogy vesztes helyzetből indulunk. Abszolút értékek már vannak, csak önmagunkat kell meghatároznunk bennük. Túl egyszerűen hangzik. Ráadásul sokan elfelejtik. A 32. THEALTER fesztivál utolsó napjain (gyakran) nem ez történt. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Szegedi Nemzeti Színházban látható Mária országa hiába dolgozik kiváló szöveggel, látvánnyal és színészekkel, a hatalmasságok pitiánerségében csak a komédiát mutatja fel, a tragédiát nem. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Színész és szerep nagy találkozásának lehet tanúja a közönség Szegeden, a Kisszínházban, ahol Medveczky Balázs az Élet – ritmusra című monodrámában egy megszállottan doboló autisztikus kamaszfiút alakít. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy semmittevő agglegény, egy kém, sok kém, egy emlékezőművész, Skócia, London, 1935, náci birodalmi sas és egy ellopott államtitok. A Szegedi Nemzeti Színház 39 lépcsőfok című előadása mozgalmas és színes meneküléstörténet. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amit csak lehetett, egyik kezével elvett énekes színészeitől Alföldi Róbert a szegedi Dóm téren hatszor közel teltházzal játszott West Side Storyban. A másik kezével azért adott rendesen: nekik is, nekünk is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van egy pöpec nyitány: a játszó személyek magyar komédiát követelnek a népnek, és ígérik, hogy ők bizony azt fognak feltálalni nekünk. És máris elhangzik egy csúnya szó – a közönség egyelőre tartózkodóan fogadja. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindannyian. Persze, ettől függetlenül nagyon is különbözünk. A különbségek elvileg és alapvetően jók, de sokszor tragikus történéseket és komoly társadalmi, politikai problémákat generálnak, témákat adva olyan előadásoknak, mint amilyeneket idén a THEALTER utolsó három napján láthattunk. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az új szegedi direkció nagyszínpadi bemutatkozása a színházcsinálás lényegét érintő kérdéseket pedzeget. Szemet zsongító látvány, eklektikus színjátszás, vegyes ötletáradat. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem vitás, igazi slágerdarab lesz a Vígszínházban A Pál utcai fiúk, s ezen még az a tény sem változtathat, hogy Molnár Ferenc regényéből egyslágeres zenés darab született. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Nem mondok le. Nem mondok le.” Hajtogatja csökönyösen, magába roskadva, kis durcával a hangjában az ország első embere Alföldi Róbert új rendezésének a vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kinek csinálunk színházat? Ritkán veti fel előadás ennyire élesen a kérdést, mint most a Pesti Színház Haramiák-bemutatója. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
