A Bartók Tavasz keretein belül megvalósuló színházi programok különleges koprodukciókban jöttek létre. De vajon minden alkalommal kiegészítik egymást az együttműködő partnerek? Mi történik akkor, amikor nem? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez az előadás egynek jó, még szerencse, hogy csak egyszer kell előadni. A történet fonala szétfoszlott, és ezen még a spárga sem segít: a Candide ment a Müpában. CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyaranta, a Pécsi Országos Színházi Találkozót követően Győrben a táncosok is összegyűlnek a Magyar Táncfesztiválon. A két eseménysorozat összehasonlítása azonban nem lenne helyénvaló, hiszem az eleinte kétévente, később évente megrendezett, idén a jubileumi, 10. évét ünnepelő győri mustra a valamivel idősebb POSZT-hoz képest más pozícióval és struktúrával rendelkezik. SÁNDOR ZITA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Csalóka az összefogást jelző cím – „Egy mindenkit visz” – mert jelen esetben éppen a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett vitte a hátán a Pécsi Balettet. Köszönet érte, hogy nagyvonalúan és profin megmentették az estét. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyobb a füstje, mint a lángja az előrevetített nézői beavatkozósdinak a pécsiek táncestjén, mindazonáltal táncos, zenész és közönség egyaránt kellemesen szórakozik a variatív játékként, esetleg beavató színházi eseményként el-elmuzsikáló darabon. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A II. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón a Pécsi Balett, a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett PÉCS 2010 – Egy mindenkit visz címen deklarálta dicséretes összefogási szándékát. Három társulat, mely azért (is) küzd, hogy felélessze saját, egykori legendáját. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
