Anders Thomas Jensen: Ádám almái / Weöres Sándor Színház, Szombathely
2020.10.25.

Legyünk megkeresztelve vagy sem, higgyünk Istenben vagy sem, az Ádám almáit nézve minden alkalommal az lehet az érzésünk, mi valóban a keresztény kultúrát és annak értékrendszerét képviseljük, vagy legalábbis szeretnénk képviselni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Beugratós alkotás az Ádám almái, amely látszólag az istenhitről szól, ám ez tényleg csak a látszat. Hiszen, bár a transzcendens is megnyilatkozik benne és csodát tesz, a legerősebben Máté evangéliumát, s így Jézus szavait halljuk ki a történetből, még akkor is, ha a „szeresd felebarátodat, mint magadat” idézet el sem hangzik a műben. Markánsan jelenik meg benne ehelyett két ószövetségi történet, az egyik Ádámé, aki az ősbűnt elkövette, és aki miatt a földi élet siralomvölggyé változott. És ott van mellette Jób, aki a Biblia egyik legtöbbet szenvedő alakja, akit Isten próbára tesz, és aki a sok veszteség után állhatatos marad, nem fordul el a vallásától.
 
nanemtom
Szabó Tibor, Antal D. Csaba
Anders Thomas Jensen rengeteg iróniával mutatja meg e két történetet: filmjében Adam egy börtönből szabadult neonáci, aki pár sorstársával közmunkáját tölti egy kisvárosi templomban, és azt a feladatot kapja Ivan tiszteletestől, hogy a kertben található almafa gyümölcseiből készítsen egy pitét, amellyel nyilván nemcsak azt a bűnt fogja jóvátenni, amiért börtönbe került, hanem magát az ősbűnt is. (Elég meglepő, amikor ez a történet végén nagyjából sikerül is neki.) Ivan tiszteletes pedig Jób, valaki, akitől az élet mindent elvett, és aki ennek ellenére derűvel, és persze némi őrülettel a tekintetében hiszi tovább, hogy a világ és az emberek jók. 
 
Mindebben a kognitív disszonancia redukció jelensége segít neki, lényegében hazugságokat gyárt a világról, hogy elkerülje a teljes összeomlást. És ez az, ami Adamot a leginkább zavarja, úgyhogy fejébe veszi, hogy szembesíti Ivant a valósággal, ám szép lassan rájön, hogy a valóság nem mindig azonos az igazsággal. Megérti, hogy a másik ember eredendően jó, ahogy Ivan gondolja, de a jóságra csak akkor képes, ha szeretjük és elhisszük neki, hogy az. Ebből a szempontból pedig az Ádám almái nem az Istenben, hanem a másik emberben való hitről szól és az elfogadásról. Erre utal az a rémes Take that szám is, amit Ivan a filmben a kocsijában hallgat, a How deep is your love, és amelyet sajnos a magyar színpadi adaptációk nem szoktak átvenni, pedig nagyon tisztán és viccesen szublimálja a műben megjelenő profán és fenséges találkozását.
 
Endrődy Krisztián
Endrődy Krisztián
Jensen munkája népszerű lett a magyar színpadokon az elmúlt években. 2017-ben Szikszai Rémusz rendezte meg a Radnóti Színházban, 2019-ben Szabó Máté a Miskolci Nemzeti Színházban, most Czukor Balázs vitte színre Szombathelyen. Hogy miért vált hirtelen aktuálissá számunkra, azt könnyű megérteni. A menekülthullámokra reagáló rasszista kormánypropaganda, amely egyszersmind a keresztény értékrendre hivatkozik, hatalmas logikai paradoxon, amelyet ezek az előadások könnyeden és elegánsan képesek felmutatni.
 
A színpadi látványban (díszlettervező: Horesnyi Balázs) a film szimbolikus terei pusztán a sűrítés miatt még jelentésesebbé válnak. A szombathelyi előadás tere négy egymás melletti részből áll. Baloldalt látjuk Adam szobáját, ahol a falon függő keresztet Hitler portréjára cseréli, mellette konyha, aztán a kert az almafával, jobbszélen pedig a városi kórház egyik szobája látható, ahova a szereplők sűrűn ellátogatnak, és amelynek folyamatos látványa Csehov falon függő puskájára emlékeztet, amennyiben a végzetet vetíti előre (amely Jensen pofátlan történetvezetésének köszönhetően érdeklődés hiányában elmarad).
 
Horváth Ákos. Fotók:
Horváth Ákos. Fotók: Mészáros Zsolt. Forrás: Weöres Sándor Színház
Egy jó Ádám almái előadáshoz elengedhetetlenek a remek színészi alakítások, és a szombathelyi társulat tagjai igazán kitesznek magukért. Antal D. Csaba Ivanja attól lesz nagyon hiteles, hogy esze ágában sincs bolond embert játszani. Egyszerűen csak megformál egy vidám, mozgáskényszeres férfit, aki kissé sértődékeny és aki konzekvensen képviseli véleményét. Antal D. Csaba nagyon jól érzékeli, hogy a színpadi szituációknak és a többi szereplőnek a dolga, hogy figuráját őrültté változtassák. Horváth Ákos Adamként marcona figura, de olyan, akin már az első megjelenésekor látszik, amit Ivan is meglát benne: képes a jóságra és a szeretetre. Kelemen Zoltán Khalidja és Endrődy Krisztián Gunnarja egymás szöges ellentétei, előbbi szókimondó, indulatos figura, utóbbi magába zárkózó, depressziós alkoholbeteg. Közülük Avass Attila kissé elrajzolt, túlzottan remegő, túlzottan öregemberes Paulja lóg ki talán kicsit, a Dr. Kolberget játszó Szabó Tibor pedig mintha kizökkent volna néha az egyébként precízen megformált őrült orvos szerepéből. Dunai Júlia Sarah-ként törékeny és finom, megerősítve ezzel a harmadik felvillanó bibliai párhuzamot, miszerint egy terhes nőnek, aki nem emlékszik már rá, ki lehet a gyereke apja, lehet valami köze Szűz Máriához. Ezt az értelmezést az előadás végén viselt hófehér ünneplőruhája (jelmeztervező: Surányi Nóra) meg is erősíti bennünk.
 
Czukor Balázs pontosan és tisztán értelmezi és adaptálja színpadra Jensen művét, a színészek pedig remekül felveszik a fonalat, szerepértelmezésük alapos és izgalmas. Nem is kell több ennél ahhoz, hogy egy jó Ádám almái előadás szülessen.
 
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 
Szerző: Puskás Panni