Szan(d)tner Anna – AlkalMáté Trupp, Zsámbék
2008.08.18.

Mediterrán táj, gyűjtők álmát jelentő négykerekű, melyből kiszáll egy súlyától lépni is alig tudó nő. Igen, ő, Szan(d)tner Anna, pár évtized múltán, megszámlálhatatlan Katona József színházi tagság és pályaelhagyás, s mindenféle latin kalandok után. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Szantner Anna
Szantner Anna
Második fejezetéhez érkezett a „legendás Máté-osztály” sorozata, melyben az adott előadás tárgyát maguk a színészek képezik. Az ő életük, sikereik, kudarcaik - természetesen görbe tükörben, idézőjelek közé téve, valóságot és fikciót, életanyagot és fantáziát összemosva. S miközben az alany élete és pályája megelevenedik, szükségképpen új és új információkat tudunk meg a többiekről, az őket körülvevő színházi és nem színházi valóságról.

Rokonszenves és felettébb kockázatos vállalkozás ez, hálás és hálátlan feladat egyszerre. Hiszen meg kell találni azt a szűk mezsgyét, melyen haladva éppen annyi tárul fel a főszereplő életéből, ami még nem számít zavaró indiszkréciónak, ám felkeltheti a közönség érdeklődését. (Ráadásul e „szűk mezsgye” nemcsak a főszereplőre, de privát és szakmai kapcsolataira is érvényes.) Hasonlóképpen el kell találni az atelier-jelleg határait; az előadásokat szép számban látogató szakmai közönség és a vájtfülű színházrajongók hada nyilván hálás a kikacsintásokért, a csak bennfentesek számára érthető poénokért, de ezek túlburjánzása belterjességgel fenyeget. S főként itt, a sorozat kezdetén, vigyázni kell arra, hogy a fiatal, életük és pályájuk elején lévő színészekről készült előadások ne hasonlítsanak túlságosan egymásra (ne ugyanazok a személyek jelenjenek meg bennük, ne ugyanazok a közös emlékek idéződjenek fel stb.).

Jordán Adél
Jordán Adél
Másfelől e könnyed, személyes élményekből, szárnyaló fantáziából, friss poénokból, rögtönzésekből, eleven játékötletekből összegyúrt játék általában kedves a nézőnek, még akkor is, ha egyik-másik jelenetet fáradtabbnak, sikerületlenebbnek látja. Így van ez a mostani előadás estéjén is, ahol a tavalyinál talán több invenciótlanabb jelenet és elcsépeltebb poén is látható.

Ám van miért megbocsátani ezeket: szellemes és ügyes az első képek narrációs időjátéka, remek az Ivanov-próba paródiája (főként Dömötör Andrásnak és Fenyő Ivánnak köszönhetően, akik már a felvételi jelenetben is jelentékeny parodista-tehetséget mutattak), találóak a színházi közeget áttételesebben, szatirikus eszközökkel kifigurázó jelenetek (ideértve a színikritikusok díjának átadóját is), igazán őszintének tűnnek az egymás közti rivalizálást, féltékenységeket, frusztrációt is felelevenítő képek. Az utolsó jelenet „gyónásai”  - melyek rímelnek a két évvel ezelőtti bemutató vallomásszerű utolsó monológjaira – pedig valóban személyes hangon, ironikusan, szomorkásan beszélnek arról, amiről végül is az előadás egésze szól: a színházcsinálásról, a kedvről, a kudarcról, a megalkuvásokról és az ezeken is átütő akaratról.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Az, hogy a tavalyinál kicsit szűkebbnek tűnik az előadás spektruma, talán magának az alanynak is köszönhető: Szandtner Anna eddigi élete, pályája nyilvánvalóan erősebben tapadt a színházhoz, a pesti színházi közeghez, mint a „messzebbről érkező”, a főiskolára sokadszorra felvett, értelemszerűen bővebb élményanyaggal rendelkező Járó Zsuzsáé. De a hangsúly finom eltolódásában azért valószínűleg szerepet játszik az alkotók közlésvágya; az, hogy erről a közegről tudnak és akarnak a leghitelesebben, legszórakoztatóbb módon beszélni. Ami egyelőre igaz is, ráadásul az előadásokhoz választható formák tárháza csaknem kimeríthetetlen: a mediterrán környezet, a buja szobanövény-virágzás éppoly jól működik, mint a tematikus és képi asszociációk összekapcsolása (pl. a játék előtt hosszasan dekázgató Mészáros Béla és a sokszor emlegetett Cristiano Ronaldo). De azért kérdés, pár éven belül nem válik-e unalmassá mindig ezt a közeget viszontlátni, ugyanazokat a jól sikerült paródiákat nézni, s hallgatni a - remélhetőleg nem mind keserűbbé váló - vallomásokat. A megélt évek és élmények persze segíthetnek ezen, de talán a fantázia tágítására is szükség lehet majd.

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008

V.ö. Koltai Tamás: Kivagyokén
Kolozsi László: Osztály, vigyázz

Díszlet- és jelmeztervező:  Izsák Lili,  Rendező:  Máté Gábor,  Szereplők:  Czukor Balázs,  Száraz Dénes,  Fenyő Iván,  Mészáros Béla,  Kovács Patrícia,  Mészáros Máté,  Máthé Zsolt,  Járó Zsuzsa,  Vajda Milán,  Jordán Adél,  Péter Kata,  Dömötör András,  Gál Kristóf,  Szantner Anna