Broad City
2016.05.24.

Már a harmadik évadot zárta április végén a Comedy Centralon a Broad City című komédiasorozat, amely két, a húszas éveiben járó New York-i zsidó csaj nyomába eredt. Mit eredt! Sokkal inkább loholt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Ismerősnek tűnik a recept? Csajok, New York? A Broad City mégsem a Csajok, és még csak nem is a Szex és New York, noha más sincs benne, csak szex (vagy az arról folyó párbeszéd, valamint hosszú monológ) és New York, meg ugye a két csaj, Ilina (Ilina Glazer) és Abbi (Abbi Jacobson). 

Ráadásul még meg is idézik a Szex és New York egyik híres jelenetét, a trapézugrásos szcénát (S06E08), de idéznek itt minden mást is dögivel: Michael Jackson Black or White videójából a kocsitörős jelenetet ugyanúgy, mint az Apáca show-ból Whoopi Goldberget (a színésznő cameójával), a zombie-filmek apokaliptikus vízióit (közös nevezőre hozva azokat a hivatali ügyintézés procedúrájával), sőt a három szezon legviccesebb epizódjában magát Hillary Clintont is. Bizony, az USA potenciális elnöke személyesen is feltűnik a 2016 című részben (S03E05), de most mondjuk azt, hogy ellenlábasa és kihívója, a republikánus jelölt, Donald Trump meg a sorozatgyilkos bróker, Patrick Bateman példaképe az Amerikai psychóban?

Természetesen nem Hillary Clinton személye itt a lényeg, mint inkább az, hogy mit üzen a nézőnek az elnökjelölt és a Broad City egymásra találása, hogyan erősíti, támogatja egymást a két brand. És ezen a ponton már meg is érkeztünk ahhoz, hogy ki ez a két zakkant csaj a sorozatban, és melyik potenciális szavazóréteget fedik le, amelynek vétek lett volna nem a kedvében járni egy vendégszerepléssel az elnöki kampány idején? Nos, Ilina és Abbi – legalábbis az első benyomások alapján – tipikus white trash amerikai, azon belül is a NINJA-generáció reprezentánsa (az utóbbi Gordon Gecko, vagyis Michael Douglas terminológiája a Tőzsdecápák: A pénz nem alszikból: no income, no job, no assets, vagyis: se jövedelem, se munka, se vagyon). 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Kettőjük közül Ilina az igazi gettócsaj: akad valami munkahelye, ahol teljes intenzitással egész nap nem csinál semmit, őrült szlengben beszél (többnyire a szex különböző formáiról: egyedül, férfiakkal, nőkkel); igazi gandzsakirálynő, magyarán eseményszámba megy, ha nincs éppen beszíva; és semmi jelét nem adja annak, hogy stabil párkapcsolatra vágyna (bár akad egy Lincoln nevű barátja, extrákkal – Hannibal Buress –, de közben másokkal is folyamatosan kavar). Abbi hozzá képest szende szűz, akinek életcélja van: takarítónő egy fitnessteremben, és arról ábrándozik, hogy edző lesz; ráadásul pasiból/nőből/fűből is sokkal kevesebbet fogyaszt. A két csajra egy bowlingos kiruccanásukkor nem véletlenül aggatják a white trash kifejezést: tényleg össze-vissza ügyeskednek, nem mondhatnánk rájuk, hogy mintaállampolgárok, anyagi gondjuk sem ritkán akad, és többnyire „csak” lazulni akarnak: fűvel, szexszel – mikor mivel.

Hogy ez hány potenciális szavazót jelent, nem tudom, de bizonyára eleget ahhoz, hogy Clinton kampánystábja rábólintott az epizódra, amely a két főszereplő karakteréhez szintén jól illeszkedik, hiszen a női elnökjelölt (ha elnézzük neki, hogy a férjét nem tette lapátra Monica Lewinsky miatt) maga a két lábon járó feminista kinyilatkoztatás: a sorozat egészében hangoztatott „girl power” csúcsra járatása.     

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Broad Cityn ilyen típusú szofisztikált „üzeneteket” nem annyira ildomos számon kérni: nem véletlenül lett a széria címe az, ami, utalás ez a broad comedy műfajára, amelyet jobb híján hívjunk „vásári komédiának” – a salakanyag-szex-drog szentháromságtól, mint poénforrástól csak igen ritkán távolodunk el.  

Amikor ez csodák csodája mégis bekövetkezik, vagyis a horizonton valami más is feldereng a menstruáción és az erős, bűzös izzadtságon kívül, össze is zavarodunk kellőképpen, hiszen az epizodikus, rapszodikus farce-os hangulat közepette egészen zavarba ejtő, mondhatni stílusidegen Ilina „jellemfejlődése” a harmadik szezonban (a kiborulása azon, hogy Abbi és Lincoln élethelyzete megváltozott, és ehhez neki alkalmazkodnia kéne). Ezt mintha az alkotók (a két főszereplő komikus) is megéreznék – soraikat szinte azonnal rendezik: két epizódon belül minden sallangot, ami valami komolyabb változást hozhatna a lányok életében/karakterében, eltakarítanak az útból, hogy aztán felpakolva a duót a harmadik szezon végén egy Izrael felé tartó repülőgépre, megint minden altesti, a körülmetéléssel és a testnedvekkel kapcsolatos poént felvonultassanak.

Az előbbiek fényében egyértelmű, hogy a Broad City nem az elsőáldozók és a széplelkek komédiasorozata – strapabíró gyomor kell hozzá és nagy adag tolerancia. Nézni kicsit olyan, mintha egy tányérból és egyszerre fogyasztanánk a levest, a főételt és a desszertet. Mint ilyen, a dél-afrikai Die Antwoord együttes által fémjelezett zenei műfajra, a zefre emlékeztet, amely kifejezést egyébként a helyiek az ottani white trash szinonimájaként kezdték használni a 60-as, 70-es években, a munkásosztálybeli, lakókocsiparkokban élő prosztó fehérekre. De idézzük inkább a szólóénekesnőjüket, Yolandi Vissert, aki a zefről szólva a Broad City lényegét is tökéletesen megragadta: „Olyan, mintha az emberek arannyal és szarral tuningolnák az autójukat. A zef az, amikor csóró vagy, de divatos. Szegény vagy, de szexi és van stílusod”. 

Pont, mint a Broad Citynek.