Városliget, Város, Vár
2016.02.18.

Városliget,Város, Vár címmel tanulmánykötetet adott ki a Magyar Urbanisztikai Társaság a 2014-ben és 2015-ben a Liget fejlesztésével kapcsolatban rendezett konferenciáinak anyagából. A kötetben szereplő előadások a Budavári Palota területén 2016-ban induló visszaépítések és kormányzati döntések nyomán különös aktualitást nyertek. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

A kötet és konferenciák hangsúlyosan nem politikai szándékkal, hanem szakmai érvek mentén igyekeztek értékelni a tervezett, egész Budapestet érintő urbanisztikai beavatkozásokat. Az évek során azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a politika süket a szakmai érvekre. A Budapestet újraálmodó döntéshozók egyelőre ahhoz a minden építész rémálmaiból jól ismert megbízóhoz hasonlítanak, aki az első tárgyalásra kockás papírral érkezik, és mosolyogva nyújtja át az ákombákom rajzot: én már kitaláltam, a mérnök úrnak csak meg kell rajzolnia. A különbség annyi, hogy ezúttal a kockás papír egész Budapest. 
 
A Zene Házának látványterve
A Zene Házának látványterve
Amilyen bonyolult a városi összefüggések sok ismeretlenes egyenletrendszere, olyan egyszerű a megoldóképlet: eldöntött tény, hogy az államigazgatás színe-java a Vár területére költözik. Az összes többi építési projekt ennek függvénye, illetve következménye. Az építészek és társ-szakmák pedig egyre hangosabban, és egyre reménytelenebbül kérdeznek és tiltakoznak. Miért kell a Budai Várban működő, bár korszerűsítésre szoruló múzeumi negyedet száműzni, és új múzeumi negyedet létrehozni egy működő, bár kétségkívül felújításra szoruló közparkban? A működő kormányzati negyedből miért kell a minisztériumokat a várba költöztetni, ahol nyilvánvalóan nem lesz nekik elegendő hely, az eddigi kulturális használat pedig óhatatlanul csorbát szenved? Miért kell Zene Háza egy zenei központokban éppenséggel nem szűkölködő fővárosban, ha mégoly kívánatos ementáli sajt formában is? Miért kell új épület a Néprajzi Múzeumnak, az Építészeti Múzeumnak és a Fotónak, miközben Budapest-szerte hatalmas ingatlanok állnak üresen? Mi indokolja, hogy ehhez a programhoz hozzácsapják az Állatkert hatalmas alapterületű bővítését a Pannon ősvadonnal, vurstli funkciókkal családi élményparkká varázsolva a Liget maradékát? És hol van mindez köszönőviszonyban a Budapest 2030 elnevezésű, néhány évvel ezelőtt konszenzussal elfogadott budapesti fejlesztési stratégiával? 
 
A kérdések a Mindent a maga helyén című konferencián hangzottak el 2015 tavaszán, a kötet az előadók válaszait gyűjti csokorba. Azóta már nem öt, csak három múzeum építését tervezik a Ligetbe, kettő a lezárult és kifizetett pályázatok után azonnal elvérzett. Kapunk helyette visszaépített szecessziós színházat, és Közlekedési Múzeumot 65 méter magas kupolával, és suttyomban készülnek Európa legnagyobb amőbájának, a Biodómnak a tervei. Hogy a színház honnan került a projektbe, rejtély, de a Közlekedési Múzeummal együtt fontos tendenciát jelez, és az építészeknél ez kongatta meg ismét a vészharangot. Míg ugyanis a Budapest terepasztal minden kétséget kizáróan progresszív személetű kormánybiztosa, Baán László elkötelezett híve a minőségi kortárs építészetnek, addig egyre másra tünedeznek fel a 19. század architektúráját egy az egyben visszaépíteni szándékozó tervjavaslatok. 
 
Az Állatkert látványterve
Az Állatkert látványterve
Addig rendben van, hogy a Néprajzi Múzeum lezárt és kifizetett pályázatát, sőt már leszerződött megbízását felbontották, és új pályázatot írtak ki, amire túlzás nélkül a világ legjobb építészeit hívták meg a Ligetbe. Hogy mindez mennyibe van nekünk, abba jobb bele se gondolni - Zaha Hadidot nem adják ingyen. Visszaépül azonban a Közlekedési Múzeum, tornyostul és kupolástul, holott az ominózus kupola a maga korában vászonból készült, lévén hogy az egész épület ideiglenes vásári pavilon gyanánt álldogált a Liget szélén. A színházról nem sok kép látott napvilágot, de hirtelen felbukkanása így is kétségeket támasztott. A visszaépítések igazi terepe azonban a Vár, a nemzeti dicsőségnek a kommunizmus által szándékosan kizsigerelt és tönkretett szimbóluma. 
 
A kormány a várbeli fejlesztések megvitatása céljából 2014 végén létrehozta a Hauszmann Bizottságot, amelynek tagjai között jeles építészek, urbanisták és művészettörténészek szerepelnek. A bizottság döntései zárt ajtók mögött születtek, sajtónyilvánosságot csak a végeredmény kapott. Egy év után a tendencia megkérdőjelezhetetlen, a miniszterelnökség után több minisztérium is a Várba települ. A várbeli épületek nyilvánvalóan nem tudják jelenlegi formájukban az új funkciókat befogadni, és ha már hozzájuk kell nyúlni, hát visszaépül a Szentháromság téren a Pénzügy hatalmas, a Mátyás templom volumenével vetekedő tetőzete és a maga korában is giccsesnek számító homlokzatarchitektúrája. 2016. elején napvilágot látott a mostani kormányciklusban megépülő beruházások listája: a Tabán felőli oldalon, a befejezendő mélygarázs fölé visszaépül a 19. század végén tervezett, a háború után romos állapotban lebontott lovarda, a Hunyadi udvarban pedig a 70-es évekig álló testőrségi épület, a két szint között kapcsolatot teremtő, úgynevezett Stöckl lépcsővel, és a támfalakban kialakított istállókkal együtt. 
 
A Hauszmann Bizottság két tagja, Csomay Zsófia építész, és Schneller István volt budapesti főépítész - aki már a Liget projektet is erősen bírálta – ennek nyomán jelentette meg nyílt levelét Lázár Jánoshoz, amiben tiltakozik a várbeli fejlesztéseket a szakmai szempontok figyelembe vétele nélkül meghozó bizottság munkája ellen.
 

A Palota eklektikus homlokzatának és belső tereinek későbbiekben tervezett visszaépítése kapcsán a művészettörténész szakma is felhördült, kórusban a muzeológusokkal – a több száz négyzetmétert elfoglaló helyiségek közül ugyanis csak négyről van adat – fotó vagy terv – aminek alapján helyreállítása egyáltalán szóba jöhet, és ezek hitelessége is kérdés a szakma szemében. Aggályos, hogy mi kerül a zárványok közé, és hogy a semmiből visszaépíteni szándékozott replikák milyen üzenetet hordoznak. A kultúrát száműző programot eleve ellenző építészek azt is kifogásolják, hogy a testőrségi épület sem léptékében, sem architektúrájában nem illeszkedik a Palota egészének tömegéhez. A kormány által előszeretettel emlegetett kulturális funkciót, amely a könyvtár és a galéria szerepét kiváltani hivatott, étterem és időszakosan használt bálterem, valamint lovasbemutatók fogják jelenteni.
 
A 2015-ben építész, művészettörténész és urbanista szakemberekből létrejött Párbeszéd a Várért kezdeményezés a napokban tette közzé nyilatkozatát Párbeszéd helyett címmel a párbeszéd ellehetetlenüléséről, miután előzőleg sikertelenül kérték, hogy a Hauszmann Bizottság tegye nyilvánossá a terveket. Szabatos listájuk a következő konklúzióval zárul: „immáron arra szeretnénk felhívni a Nemzeti Hauszmann Terv Társadalmi Testülete tagjainak figyelmét, hogy ha továbbra is a nevüket adják a Hauszmann-terv megvalósulásához, akkor ők is felelősek lesznek a kulturális intézmények tönkretételéért, az építészeti múlthamisításért és a közpénz gátlástalan pazarlásáért.” Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de nekem kevés, hogy ha kerékbe törnek, azzal vágjak vissza: jó, de te vagy a felelős, ha nekem fájni fog. Az azonban sajnos igaz, amit a levél állít: a kérdéseinket nincs kinek feltennünk. A Városliget, Város, Vár című kötet összeállítói már nem kérdeznek.  A kötetben foglalt tanulmányok a művészettörténész a városépítész, az építész, a tájépítész szakmai állásfoglalásai az egész Budapestet érintő programok kapcsán, kiegészülve a sajtóban megjelent cikkekkel és nyilatkozatokkal. Mementó az utókor számára, hogy voltak, akik másképpen gondolták. 
Szerző: Zöldi Anna