Dollár Papa Gyermekei: a TÁGRA ZÁRT SZEMEK próbája / Trafó
2016.01.24.

A Dollár Papa Gyermekeinek új előadásában a TÁGRA ZÁRT SZEMEK próbáján veszünk részt, legalábbis látszólag. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

Az világos, hogy egy valódi színházi próba ennél az előadásnál sokkal unalmasabb, hiszen lényegi része az ismétlés. Elképzelhető persze olyan hardcore színházrajongó, aki a jelenetek ismétléséből fakadó variációkat elég érdekesnek találja ahhoz, hogy jegyet váltson egy próbára. És létezik nyílt próba is, amelyen szép számmal megjelenik a közönség.

Rába Roland, Láng Annamária
Rába Roland, Láng Annamária

Az utóbbira – vagyis a nyílt próba népszerűségére – a magyarázat feltehetően a performativitás izgalma: egy nyílt próbán ugyanis a színész nem egy szerepbe bújva lép elénk, hanem önmagát viszi színre. Így nem egyszerűen az alkotói folyamatba való betekintés válik érdekessé, hanem a színész és a szerep valamint a színész és az előadás közti viszonyok feltérképezése.

Éppen ezért sajnáltam, hogy a TÁGRA ZÁRT SZEMEK próbája – előzetes várakozásaimmal szemben – egy kicsit sem hasonlított egy próbára. Olyan volt inkább, mint azok a filmek, amelyek egy filmforgatáson játszódnak. A próbaszituáció itt egy előre megírt és megrendezett kerete az előadásnak, ami persze nem azt jelenti, hogy totál érdektelen.

Adott tehát egy klasszikus "színház a színházban" helyzet: egy színész-rendező, Bill (Rába Roland) és egy színésznő, Annamari (Láng Annamária), akiknek közös múltjában szétválaszthatatlanul összekapcsolódik a szakma és a magánélet. Ők ketten a főszereplői a Bill által rendezett előadásnak, melyben kisebb szerepeket kap Ördög Tamás – ironikus csavar –, a TÁGRA ZÁRT SZEMEK próbájának rendezője. Miután mindenki szépen belerendezte magát a saját előadásába, nem feledkezhetünk meg Urbanovits Krisztináról sem, aki mint súgó jeleníti meg az összes nem művész, vagyis mellőzött és semmibe vett szereplőjét a szakmának.

Rába Roland, Ördög Tamás
Rába Roland, Ördög Tamás

A szereplők közti hierarchia gyorsan világos lesz az előadásban: csúcsán a rendező, utána következik a híres színésznő, majd a fiatalabb mellékszereplő, a végén pedig a súgó. Az előadás tanulsága szerint a színész fizikailag és lelkileg is tökéletesen ki van szolgáltatva a rendezőnek, aki azt tesz vele, amit csak akar: levetkőztetheti, erőszakoskodhat vele a hatás kedvéért. A színpadi erőszak kritikájaként értelmezhető az a jelenet, melyben Bill arra kéri az Ördög Tamás által alakított színészt, hogy pofozza meg Láng Annamária színésznőjét, aki ezt nem hajlandó elviselni és minden alkalommal visszatámad, majd a földre fekszik és sírni kezd.

Hogy a rendezői színház visszásságainak bemutatásához Ördög Tamás miért éppen Arthur Schnitzler szövegét választotta, arra csak egy nem túl határozott megfejtésem van. Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor az Álomnovella a tudattalan lázadása az elfojtások ellen, mely olyan határhelyzetet eredményez, mely örökre megváltoztatja egy házaspár, Fridolin és Albertine elfojtásokra és hazug polgári erkölcsökre épülő kapcsolatát.

Valami nagyon hasonló történik a TÁGRA ZÁRT SZEMEK próbáján is, ami talán éppen annak a következménye, hogy a színész és a szerep elkezd együtt élni a színpadon, vagyis inkább az elsajátított szerep befolyásolja a színész viselkedését. Csak itt nem az elfojtott szexuális vágyak törnek elő, a lázadás inkább a színházi hierarchia brutalitása ellen irányul. Hiszen a rendező itt nem csak a szerepet értelmezi, hanem a színésznőt is, melynek következtében a színésznő személyiségének integritása is megsérül: „ez a nő, akit játszol, pont olyan tehetetlen, mint te. És pont olyan tehetetlen, mint én. (…) Most látjuk a férjével és látjuk, hogy nem működik, mert a nő nem működteti, mert nem tudja működtetni. Mert mindig olyat keres, ami nincs. Pont, mint te. Ezt a részét csak megérted, nem?”

Ennek a következménye a színésznő lázadása, „kicsi a farkad”, mondja a deréktól lefelé meztelen Rába Rolandnak, majd elindul egy értelmetlen, ugyanakkor vicces vita arról, hogy most nagy-e vagy kicsi, úgy, hogy vizuálisan is jelen van előttünk a vita tárgya. Kegyetlen hely a színház.

Láng Annamária. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Láng Annamária. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu

És valamiért megidéződik újra a Nóra – vagyis a Gyermek, a Dollár Papa Gyermekeinek előző előadása, és az a furcsa monológ az előadás végéről, mely arról szól, hogy a nők mártírt csinálnak magukból és a lehetőségeik korlátlanok, mégsem élnek velük. A Gyermekben ezt a monológot Láng Annamária mondta el, és akkor nem tudtam eldönteni, vajon irónia vagy valós kijelentés ez az alkotók részéről, vajon mennyire kell komolyan vennem ezt a szöveget. Kétségeimre válasz volt, hogy újra megidéződtek ezek a szavak, de most Rába Roland mondta ki őket, Láng Annamária pedig gúnyos tekintettel hallgatta végig, és az előadás korábbi jelenetei sem Rába Roland igazát erősítették. Egyébként sok soviniszta terület van a világon, de a színház határozottan egy közülük, ahol – kevés kivételtől eltekintve – férfiak a rendezők, a köztiszteletben álló művészegyéniségek és főképp a főnökök.

A TÁGRA ZÁRT SZEMEK próbája jó előadás, és azért különösen az, mert számomra bebizonyította, hogy a Dollár Papa Gyermekei társulat által kialakított színházi nyelvben az eddigieken kívül is van ötlet és lehetőség, és hogy pár kitűnő színésszel meg egy okos rendezővel esetenként sokkal többet el lehet mondani a színház lényegéről, mint bármilyen hatalmas színházi apparátussal.

Az előadás adatlapja idekattintva, a PORT.hu oldalon tekinthető meg. 

Szerző: Puskás Panni