A kezdő
2015.09.24.

A hollywoodi romkom rendezők Návai Anikója megint igazi csillagokkal forgatott – a végeredmény azonban most se lett több 121 perc arcoskodásnál. Íme a film, amiből ha kivonjuk a főszereplő duót és a viszonylagos szakértelmet, alig kapunk többet egy Sas Tamás-vígjátéknál. KOVÁCS GELLÉRT KRIKITÁJA.

Jó, jó, biztosan klassz érzés lehet álomgyári komédiák készítőjének lenni, az meg pláne menő lehet, amikor az ember rápillant kapcsolataira az okostelefonján, s ott sorakoznak a híres színészek elérhetőségei: Steve Martin, Mel Gibson, Jack Nicholson, Diane Keaton, Jack Black, Kate Winslet, Meryl Streep és még valahány név a legfelső osztályból. Melyiket hívjam fel, jaj, jaj, jaj? Kinek adjak legközelebb szerepet a legújabb filmemben? 

Komoly, irigylésre méltó dilemma, ez kétségtelen, még belegondolni is boldogító. Igen ám, de a tisztességes forgatókönyvíróból (Benjamin közlegény, Örömapa) minőségi szempontból legalábbis  igencsak tisztességtelen rendezővé is avanzsált Nancy Meyers fordítva intézi dolgait: nála úgy van az, hogy legjobb esetben is csak fél (Mi kell a nőnek?, Minden végzet nehéz), esetleg negyed (Holiday) vagy még annyira se elegendő (Egyszerűen bonyolult) alkotói munícióval rendelkezik, s leginkább olyan szívmelengetésnek hazudott, túl hosszú és túl fárasztó celebrandikat szervez, melyek élvezhetőségéhez ő aztán még igyekezetileg se hajlandó érdemben hozzájárulni. Intézzék el a szép és tehetséges emberek, meg a százszor látott zsánerklisék! Akiket és amiket a nézők szeretnek, bármilyen filmet megcsinálnak sikernek. Hát nem? Hát, de.

Meglehetősen pofátlan tehát Meyers kimondatlan, de nagyon is egyértelmű életmű-stratégiája. Sokat viszont nem tudunk vele csinálni, elvégre valahogy tényleg mindig sikerül erős szereposztással dolgoztatnia. A többire meg minek figyeljen bárki? Persze, a kérdés nem is költői, sokkal inkább elkeseredett: elvégre A kezdő újabb példája annak, hogy Meyers nem adja fel, illetve csak a melósait váltogatja. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Itt van nekünk most ugye Robert De Niro és Anne Hathaway, két igazán ismert és elismert hollywoodi színész, s Meyers őket is ismeri, nyilván személyesen, hogyan másképp! Olyannyira, hogy De Niróval láthatóan még azt is el tudta hihetni, hogy ebben a giccses alibizésben élvezeteset tud majd játszani. És ő elhitte, s azt is csinálja: egyik kedvenc method actorunk ugyanis annak ellenére, hogy szokott ennél nagyobb vackokat is vállalni, most valahogy mégis úgy alakítja Bent, a 70 éves újrakezdőt, mintha ezért kaphatná majd meg a következő Oscart, de minimum egy újabb jelölést. Egyszerűen marhára szerethető a pali, pedig nincs könnyű dolga. 

Ellenben Hathaway egy ideig nem tudja eldönteni, hogy mennyire vegye komolyan Jules figuráját meg ezt az egészet, de aztán, úgy a közepe tájékán, amikor már menthetetlenül kezd menthetetlen lenni a dolog, mégis eldönti: semennyire. Ha Meyers csak azt várja tőle, hogy legyen benne a filmben, hát ő benne lesz!

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Ja, hogy egyébként meg miről szól a mozi? Hát arról, hogy hiába vagy fiatal, hallgass az öregekre, mert lehet, hogy nem értenek az internethez, de meg tudják tanulni, vagy ha nem, akkor sincs semmi baj, tanácsokat így is tudnak adni bőséggel! Meg még arról is szó van A kezdőben, hogy céget vezetni csak szívvel és lélekkel lehet, mert különben megnézhetjük magunkat, illetve vállalkozásunkat. És még mi is van benne? Ja! Hogy ne bántsuk a hölgyeket, akik egyszerre akarnak anyák és üzletasszonyok lenni, mert sose tudhatjuk, hogy mikor segédkezik nekik egy békés, nyugdíjas dühöngő bika! Oké, igen, ez utóbbit csak én tettem hozzá – s ezt azért fontos itt és most megjegyeznem, mert ettől a filmtől aztán tényleg senki se várjon ám semmi olyat, ami legalább kicsit túlmutatna a kliséken, a mindent összenyáladzó érzelgősségen, aminek legalább néhány másodpercre köze lehetne a hitelességhez, az ötletes forgatókönyvíráshoz, bármihez. 

Itt csak De Niro és Hathaway van. Mert mint általában, Nancy Meyers most is színészei mögé bújtatta saját alkotói középszerűségét. S mint mindig, hiába helyesek a nagy sztárok, válluk mögül most is csúnyán kikandikál írójuk-rendezőjük csúnyája, azaz bocsánat: hervasztóan indokolatlan beképzeltsége. Meyers nem minket akar szórakoztatni, hanem szimplán csak szórakozik velünk. Felvág.

Mert megteheti. Mert neves barátai vannak.