Borogyin Kvartett / Auer Hegedűfesztivál, Veszprém
2015.08.09.

Az első Auer Hegedűfesztiválon olyan művészek léptek fel, mint Misha Maisky, Baráti Kristóf, Jeremy Menuhin és Borogyin Kvartett. Az utóbbi formáció a névadó komponista és Csajkovszkij műveivel állt a Hangvilla színpadára. CSABAI MÁTÉ CIKKE.

Sokszor ismételt állítás, hogy egy zenész képességei a kamarazenélésben mutatkoznak meg leginkább, illetve hogy igazán jó zenésszé a kamarazenélés tehet. Ez a megállapítás a muzsikosok számára sokat, a másik oldalon, a közönség soraiban ülőknek viszont annál kevesebbet jelent, főleg mivel a koncertlátogatók javát inkább a szimfonikus hangversenyek vonzzák. Pedig egészen könnyen megfigyelhetők azok az utánozhatatlan zenei mozzanatok, melyek csakis a vonósnégyeshez hasonló, kis formációkban történhetnek meg. Példaként rögtön itt van Alekszandr Borogyin Notturnója, mely egyébként a II. vonósnégyes – később musicalbetétté is átformált – lassú tétele. Aligha szólalhatna meg olyan finom és tökéletes rubatóval a darab cantabile ed expressivo főtémája, először a csellón, majd a hegedűn, ha nem egy ilyen egységgel zenélő formáció játszaná, mint a Borogyin Kvartett. De ugyanígy a következő rész trillázó, imitációs témája: öröm hallgatni a hangszerről hangszerre vándorló, egymásra reflektáló párbeszédet, és ez az a szint, ahol a hegedű pontatlan intonációjú érkezését is elnézzük. Un pour tous, tous pour un, rögtön ez jutott eszembe, ahogy az egymásba fonódó dallamokból kiemelkedett egy-egy szólam, majd visszaereszkedett a többi közé: gondoljunk a kétoktávos skálával felvezetett melléktémára, vagy a cselló ízléssel megszólaltatott piano dallamára a 67. ütemben.

Borogyin Kvartett
Borogyin Kvartett

A Borogyin Kvartett tagjai immár hetvenéves hagyomány letéteményesei, Ruben Aharonian (I. hegedű), Sergey Lomovsky (II. hegedű), Igor Naidin (brácsa) és Vladimir Balshin (cselló) nemrégiben ünnepelték az együttes 1945-ös alapítását. Ritka vendég egy ilyen vonósnégyes Veszprémben, és egyébként is, mit írhatna a kritikus egy olyan koncertről, melyen már az első darab vastapsot kapott, s ahol végezetül az egész nézőtér állva ünnepelte a színpadon zenélőket. Persze tudjuk, a hazai közönség szeret tapsolni, akárhonnan is maradt ránk ez a szokás, megbukni magyar színpadon nem lehet. Másról is szó volt azonban Veszprémben: az újonnan felépített Hangvillával, illetve az Auer Fesztivállal a jelek szerint a zenei élet új fejezete kezdődik a városban. A koncert végén szűnni nem akaró taps nemcsak a muzsikának, hanem a közösségi élménynek is szólt. Jó volt látni, jó volt a része lenni.

A Borogyin-darabot Csajkovszkij eredetileg zongorára írt, op. 39-es Gyermekalbuma követte Rosztyiszlav Dubinszkij átiratában: a könnyű, gyors egymásutánban következő karakterdarabok nyilvánvalóan többek puszta ujjgyakorlatoknál, de inkább szellemességük és gyermeki bájuk, mintsem mélységük miatt szerethetőek. A Kiskatona-induló sípoló üveghangjai, a Nápolyi dal tizenhatodos ritmusa, A pacsirta dalának madárhangjai  izgalmasan szólaltak meg ebben az hangszerelésben, a Német dalban az első hegedű játékos melodikusságát, az Édes álmok tételben a kvartett áradó, telt hangszínét kell dicsérnem.

Az egykori Borogyin Kvartett Sosztakoviccsal
Az egykori Borogyin Kvartett Sosztakoviccsal

A koncert második felében Csajkovszkij III. (esz-moll) vonósnégyese (op. 30.) hangzott el, az első tétel a kellő csajkovszkiji melankóliával, intenzíven szólalt meg az andante sostenuto rész stringendo játszandó, lefelé sétáló főtémája, az allegro moderatóban pedig újra az egymásra reflektálás elevenségében gyönyörködhettünk. A gyors második tétel ezúttal kevésbé groteszk hangzással csendült fel – pedig micsoda keserű játékosság van ebben a scherzóban! A lassú tétel gyászos, fájdalmas hangjai viszont már annál szívbemarkolóan, a szokottnál talán gyorsabban és ezáltal hatásosabban. A zárótételben különösen hallható volt az egymásra figyelő játékból származó intimitás, mely a sodró tempó ellenére is meghitt beszélgetésnek tetszhet, csak épp zenei nyelven. Az efféle idiomatikus megszólalás a kamarazene egyik nagy értéke – főleg, ha ilyen minőségben történik.

A kvartett, a rendkívüli ünnepléstől meghatva, három ráadással zárta a koncertet, előbb Borogyintól a Serenata alla spagnola című darabot (ez Rimszkij-Korszakovval, Ljadovval és Glazunovval 1886-ban összeállított vonósnégyes harmadik tétele), majd Csajkovszkij I. vonósnégyesének Andante cantabiléjét játszották, végül a Gyermekalbum egy tételével búcsúztak.

Szerző: Csabai Máté
Helyszín:  Hangvilla, Veszprém,  Időpont:  2015. augusztus 7.