fórum’15 / Káva Kulturális Műhely, MU Színház
2015.04.12.

Megállítani nem sikerült az időt, legfeljebb ugrani benne: szombat reggel máris a Káva Színház és a MU Üzletében találom magam. HORVÁTH VERONIKA ÍRÁSA.

A korábban említett, elkerülhetetlen akvárium-helyzet ellenére a Sereglei András által rendezett színházi nevelési előadásra érkező kis létszámú csoport nagy játékkedvvel veti bele magát a foglalkozásba. A kínált történet Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámája nyomán készült, központi kérdése, hogy a pénz milyen emberré teszi azt, aki birtokolja. Hatalmat ad? Torzít? Megváltoztat? Kétségtelenül valóságalakító tényező.
 
Jelenet az Üzlet című előadásból.
Jelenet az Üzlet című előadásból.
Egy pusztuló magyarországi faluban vagyunk, melyet rövid, szerepen kívüli beszélgetés után színházi jelenetek festenek fel. A narratíva egy tizenhét éves fiatalé: Orsi (Háda Fruzsina), a boltos lánya emlékszik vissza a községben történt eseményekre. A helyszín mindvégig a település egyetlen boltja, itt ismerjük meg a helyieket. A boltos (Takács Gábor), a rendőr (Kardos János), és a tanítónő (Romankovics Edit) párbeszédeiből személyes gondjaink mellett kirajzolódik a község helyzete is. Ilyen értelemben társadalmi problémákat is feszeget az előadás, nem csak az egyén szempontjából van lehetőség vizsgálni az anyagi körülmények hatását. A kiscsoportos interakciók az egyes karakterek mélyebb megértését szolgálják, olyan kérdések mentén indul a beszélgetés, hogy milyennek látják a gyerekek az adott figurát, mit tesz vele a pénz hiánya. Az általam látott kiscsoportban jelenet is készült: a résztvevők a rendőr barátainak szerepét vehették fel. Meccsnézés előtt a haverok arról diskurálnak, mit tennének, ha nyernének a lottón. A fantáziálás szépen kúszik át a reális helyzet mérlegelésébe, szembenézésbe a közösség nehézségivel. A helyiek összefogásáról, közösségi cselekvésről beszélgetnek, és arról, hogy mi akadályozza meg a falu lakóit ebben. 
 
Fontos a körülmények alapos felfestése, egyrészt azért, mert a budapesti osztálynak a mélyszegénységről csak intellektuális ismeretei vannak, másrészt így nagyobb tétje lesz a faluba érkező Klára (Romankovics Edit) ajánlatának: a boltos megölésért fejenként 50 milliót ígér a lakosoknak. A színházi jelenetek után a kiscsoportok újra megvizsgálják a karaktereket, akiket más státuszban és attitűddel láthatunk, mint korábban: nem spórolnak, nem kérnek hitelt, megváltozik a köztük lévő viszonyrendszer. A gyerekek határozzák meg, honnan lett pénze a szereplőknek, de nem ez a leghangsúlyosabb téma, hanem hogy miként módosult viselkedésük, és vajon hogyan reagálhatott a közösség többi tagja az ajánlatra. Kiscsoportos beszélgetés készíti elő a fórumszínházi helyzetet, amibe rendszerint csoportonként 1-1 delegált érkezik, most azonban az alacsony létszámra való tekintettel az egész csapat részt vesz a jelenetben, rendkívül lelkesen. A falusiak szerepében új alkut próbálnak kötni Klárával, olyan egyezséget, amiben a gyilkosság nem szerepel.  Az érvek súlya alatt még a kellékként használt koporsó is összeroppan, ám a szituáció vége zárt, nem sikerül konszenzusra jutni. 
 

Hogy a boltos végül meghalt, egy jelenetből tudjuk meg, majd visszatérünk az előadás elején induló idősíkba, Orsi narrációjához. A lány csekkel a kezében áll apja boltjában – az utolsó interakció ehhez a helyzethez kötődik. A gyerekek megmutathatják, szerintük mit tesz Orsi, ehhez használhatnak bármilyen tárgyat, amit a térben találnak. Az egyik ilyen variációból jelenet is születik – a drámatanári rutin megengedi a mozgást, a váltást a konvenciók között. 
 
Mozgásra, változásra a tartalmas szakmai beszélgetés után a találkozó résztvevőinek is szükségük van, a rövid ebédszünetet követő Kávéházi beszélgetéseink nevű program ugyanis újra koncentrált jelenlétet igényel. 
 
Játékaim az idővel folytatódnak, megállítani nem tudom, de utazom benne: a pénteki napra ugrok vissza, annak beszámolóját gépelem be a Káva irodájában. Azt azért kiderítem, mi folyik ezalatt a színházteremben: egy-egy fő téma mentén van lehetőség kérdésfelvetésre, melyet csoportban tárgyalnak meg a résztvevők, moderátor és témafelelős nélkül, a körben ülők meglátásaira és tapasztalataira hagyatkozva. Négy téma fut egy idősávban, az utolsó szakaszban változik a szabály: nem állítások megfogalmazására törekszünk, hanem újabb alkérdéseket teszünk fel. Az egyik témáról, a színházi nevelési szakemberek utánpótlásáról annyian akarunk beszélgetni, hogy két csoportra bomlunk, fiatalok és tapasztaltabb szakemberek külön körökben törik a fejüket. A csoportokat pár perces referálás kapcsolja össze, ami minden idősáv végén lehetőséget ad a többiek gondolatainak megismerésére. 
 
Fotók: Somorjai Márton
Fotók: Somorjai Márton
Hogy hol terem a színész-drámatanár? Már csak az estében próbálkozhatunk válaszadással, mert a kutatási beszámolók következnek. Novák Géza Máté, Szári Laura és Katona Vanda a 21. Színház „Defekt? Dráma és színház a fogyatékosságügyért” című projektjének eredményeit ismertette. Az alkotók a fórum’15 programját megelőzően, csütörtök este játszották az előadást, melynek célja az volt, hogy érzékenyítése a fiatalokat a mássággal, fogyatékkal élő emberek helyzetével kapcsolatban saját defektjeinkből kiindulva. Sajnos a beszámolót nem tudtam végighallgatni, Horváth Kata A performatív módszer című előadását pedig teljes egészében kihagytam. Kettős résztvevőségem akadályozott ebben: az Import Impró fellépésre készültünk fel a társulattal.
 
A győri csapattal, Kósa Roland Imre játékvezetésével Epizód formátumú előadást játszottunk, amiben a lazán egymáshoz kapcsolódó jeleneteket két közjátékkal akasztottuk meg. Nézői kérésre volt függetlenség (nyilatkozatban, kapcsolatban, színházban), némi József Attila, (ha már költészetnapja!), mi meg adtunk hozzá jelenlétet, az adott pillanatban születő és ott véget is érő helyzeteket.  Az örömteli játék élményével jöttünk le a színpadról, és vegyültünk el az estében, ahol a szakma találkozott a kötetlen kavalkádban, oldódásban is.