Rufus Norris: Ébredés
2013.04.24.

Az Ébredés melodrámába fulladt látlelet három diszfunkcionális brit családról, avagy Londonban, hej… HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

és Tim RothEloise Laurence és Tim Roth

Nem először fordul elő, hogy egy színházrendező kiköt végül a mozi mellett. A legpozitívabb példák között Orson Welles, Baz Luhrmann vagy épp Sam Mendes említhető – ők azok, akik eltérő szemléletüknek, színházi gyökereiknek köszönhetően ténylegesen vérfrissítést hoztak a mozgóképbe. Első mozifilmje alapján a neves opera- és teátrumdirektor, a brit Rufus Norris nem tartozik ebbe a kategóriába. Szó sincs arról, hogy Ébredés c. filmje nézhetetlen volna, vagy híján volna a tehetségnek, egyszerűen csak nem átütő, olyan egyenetlen, fegyelmezetlen alkotás, melyből hiányzik az a plusz, amiért lelkesedhetünk.

A rendező színházi múltja már a térrendezésben tetten érhető: a három főszereplő családot egy londoni zsákutca hozza közös nevezőre, ebben a Bermuda-háromszögben élnek mindannyian, méghozzá úgy, hogy lényegében belelátnak egymás életébe. Ahogy például a brutális nyitójelenetben is, melyben rögtön megismerkedhetünk a három család egy-egy tagjával: Bob Oswald (Rory Kinnear) épp a Buckley házaspár pszichés zavarokkal küzdő, félénk fiát, Ricket (Robert Emms) bántalmazza a házuk előtt, aminek tanúja lesz az Ébredés valódi főszereplője, a tizenegy éves cukorbeteg Skunk (Eloise Laurence).

Hamar egyértelművé válik, hogy a filmbeli családok mindegyike diszfunkcionális: Oswald papa megözvegyült, és alig tudja kordában tartani három szexre éhes és agresszív, koraérett lányát; Skunkra és a bátyjára pedig azért vigyáz egy lengyel au pair, Kasia (Zana Marjanovic), mert az ügyvéd papát, Archie-t (Tim Roth) elhagyta a gyerekek édesanyja.

Tim Roth
Tim Roth

Miközben nyomon követjük szereplőink sorsát, tíz filmre elegendő szociális probléma is lepereg a vásznon: a nemi erőszak vagy a pedofília vádja ugyanúgy mindennapos a környéken, mint a tinédzser terhesség, az iskolai erőszak vagy a gyilkosság. A rendező mintha érezné, hogy túl sok szereplőt és túl sok a konfliktust vonultat fel egyetlen filmben, lírai betétek közbeiktatásával is megpróbálkozik: a környék roncstelepén boldog ártatlansággal bóklászó Skunk éterire fotózott jeleneteit (operatőr: Rob Hardy) hangulatosan festi alá a britpop pápájának, Damon Albarnnak melankolikus zenéje. Ahogy a papa, Archie és Skunk kapcsolata is oázis az észak-londoni sivatagban: bensőséges, szeretetteljes viszony az övék, melyen a nehézségek sem változtathatnak.
 
Norris, hogy a rengeteg felvonultatott konfliktusból származó feszültséget oldja, bevet egy másik formai megoldást is: az idő helyenként töredezett a filmben, ugyanazt a jelenetet egy másik nézőpontból újranézhetjük azt követően, hogy egyszer már túljutottunk rajta. Kicsit olyan benyomást kelt magyarán az Ébredés, mintha mind a forma, mind pedig a tartalom tekintetében minden ötletét bele akarta volna zsúfolni a rendező, amitől – különösen a mozi vége felé – a melodráma egyre mélyebb bugyraiba jutunk, az események majdhogynem szürreális fordulatot vesznek. Pedig némi önfegyelemmel a vágószobában Norris készíthetett volna jobb filmet is: a redundáns szálak helyett (Archie és Kasia szerelmi kapcsolata, mely annak ellenére szökken szárba, hogy a film legelején az au pair még Skunk tanárával, a Cillian Murphy alakította Mike-kal jár, teljesen felesleges, anélkül elhagyható, hogy a dramaturgia sérülne) koncentrálhatott volna például kevesebb központi alakra, és azok kidolgozottabb karakterfejlődésére.

Cillian Murphy és Tim Roth. Forrás: port.hu
Cillian Murphy és Tim Roth. Forrás: port.hu

A zsúfoltságnak hála a néző időnként még arról is hajlamos megfeledkezni, hogy a film főszereplője Skunk – az ő eszmélését (a magyar címet idézve: ébredését) követjük tulajdonképpen nyomon, azt a folyamatot, hogy miként szembesül egy nyár alatt a felnőttek romlott világával. Természetesen az sem véletlen, hogy a cukorbeteg lányka neve a Ne bántsátok a feketerigót! ifjú karakterének elnevezésre (Scout) hajaz – Harper Lee regényében is akad egy ügyvéd apa, és felbukkan a nemi erőszak hamis vádja, maga a történet pedig – a brit filmhez hasonlóan – a gyermeki ártatlanság elvesztését járja körül (egyértelmű hát, hogy Rufus Norris valamiféle hommage-nak szánta a filmjét).


Hiába akad pár erős pillanat, szépen fotografált lírai jelent azonban az Ébredésben, és láthatjuk tíz év óta először Tim Roth-t brit rendezésben, a film összességében egy túlgondolt, néhol indokolatlanul erőszakos mozi benyomását kelti, mely végkimenetelében ráadásul még a leggyengébb szappanoperás fordulatoknak sem képes ellenállni. 

Cím:  Ébredés,  Rendező:  Rufus Norris,  Író:  Daniel Clay,  Forgatókönyíró:  Mark O\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\'Rowe,  Operatőr:  Rob Hardy,  Vágó:  Victoria Boydell,  Szereplők:  Eloise Laurence,  Tim Roth,  Cillian Murphy,  Robert Emms,  Rory Kinnear,  Bill Milner,  Zana Marjanovic