Debussy élete hat tételben: Gáláns ünnepek – a szerelmes Debussy / Müpa
2013.03.04.

Életrajzi tények, szerelmi ügyek és zeneszerzői alkotások kerültek egymás közelségébe a Kocsis Zoltán által szerkesztett Debussy-sorozat ötödik estéjén. CSENGERY KRISTÓF BESZÁMOLÓJA.

Claude Debussy
Claude Debussy

„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet a külvilágból magunkba szedett impressziók – az »élmények« – hatása alatt nyilvánul meg.” Bartók Béla egyik leggyakrabban idézett vallomása ez, amely persze hosszabb, és további részében akarva-akaratlan a romantikus gyökerű életrajzírói személet kulcsát is kezünkbe adja: életút és Mű megfeleltethető egymással, a második levezethető az elsőből. Így gondolták ezt a 19. század és a 20. század első felének (sőt talán kétharmadának) biográfusai – ám azóta a tudományfilozófia szkeptikusabban vélekedik minderről. Recenzensként épp e sorok írásával egyidejűleg érek Pintér Tibor tanulmánykötete, a Tört akkordok olvasásának végére (L’Harmattan, 2012), melyben a szerző Gadamerre hivatkozva és a Mozart-életrajzirodalmat használva demonstrációs terepül, teljes tanulmányt szentel a biografikus módszertanok buktatóinak (Túl az Amadeuson – a Mozart-életrajzírás dilemmái), kimutatva többek közt, hogy döntő magánéleti fordulatoknak gyakran még krízishelyzetben sincs hatása az egyidejűleg születő művek tartalmára. Persze ahány zeneszerző, annyi életút és oeuvre – és bizony az is igaz, hogy máskor, másnál olykor mindennek ellenére mégis működik Élet és Alkotás megfelelésének elve.

Hajnóczy Júlia
Hajnóczy Júlia

Claude Debussynél például a jelek szerint gyakran igen. Legalábbis fiatal korában. Ezt az életszakaszt szemlélve kétségkívül frappánsan állíthatók egymás mellé az életrajzi tények (csupa nőügy) és az alkotói termés gyöngyszemei (csupa szerelmes mű). Ezt a párhuzamot használta ki Kocsis Zoltán, megalkotván hatrészes Debussy-sorozatának 5. fejezetét, a Gáláns ünnepekA szerelmes Debussy című est anyagát. Maga a hatrészes ciklus a Próféta a saját hazájában? címet viseli (alcím: Debussy élete hat tételben). A zenekritikus többnyire „vegytiszta” koncertekre jár (olyanokra, amelyeken nem beszélnek), így aztán magam is csak az ötödik estén tévedtem be először Kocsis sorozatára. Mikor megtapasztaltam, korábban miről maradtam le, már bántam a veszteséget. Mert ez a ciklus unikum, még a sokoldalú Művészetek Palotájában is: komplex műsor díszlettel, jelmezzel, színházi igénnyel kidolgozva (rendező: Novák Eszter), afféle „zenés–irodalmi est”, amilyenből, látván a színvonalat és azt, milyen rokonszenvvel fogadja mindezt a közönség, úgy vélem, a jövőben több is elkelne.

Ami az irodalmi alapanyagot illeti: három kitűnő fiatal színész, Szilágyi Csenge, Dénes Viktor és Chován Gábor olvasott fel és játszott el meggyőzően részleteket egyfelől Maurice Maeterlinck gróf Pelléas és Mélisande-jából, másfelől Debussy leveleiből. A szövegek felelgettek egymásnak, néha feleseltek, máskor egymásba simultak. Szerelem itt, szerelem ott. Trisztáni hagyományokat továbbszövő szenvedélyek és álmok az irodalmi fikcióban, művészönzés és férfi-felelőtlenség az ifjú zeneszerző életének dokumentumaiban. Aztán persze, mivel a komponistát nemcsak fiatalon látjuk-halljuk e műsor másfél órája során, hanem meglett emberként is, idővel kirajzolódik előttünk egy felelősebb személyiség: azé a Claude Debussyé, aki már nem Rosalie Texier férje, hanem Emma Bardacé, s aki érett fővel már nyugodtabb, megállapodottabb. Miután pedig ifjan már „elhasznált” néhány hölgyet (kettő közülük az öngyilkosságot is megkísérelte a kőszívű Claude-Achille miatt), alighanem élettársként is elviselhetőbb. A műsor azt is világossá teszi, ki az a nő, akiben Debussy élete legnagyobb érzelme, a szeretetté szublimált szerelem tárgyát megtalálja – kislánya, Claude-Emma, vagyis az imádott-drága Chouchou, aki csupán tizennégy esztendőt élt: egy évvel édesapja után, 1919-ben ő is az örökkévalóságba távozott, diftériából lábadozva.

Mocsári Károly
Mocsári Károly

Kocsis Zoltán sem látható, sem hallható nem volt ezen az estén – ő „csak” szerkesztőként jegyzi a találékonyan összeállított műsort. A zenék és irodalmi szövegek között Fazekas Gergely zenetörténész szólt hozzánk, tudálékosságot mellőző természetességgel, humorral és nagyon sok konkrét ténnyel idézve fel a szerelmi élet vonatkozásában kékszakálli vonásokat mutató Debussy portréját. Ami pedig a zenét illeti, csupa kiváló produkciót hallottunk: az ifjú Kocsis Krisztián csillámló színekkel, rugalmas ritmussal és árnyalt dinamikával játszotta A boldog szigetet (L. 106). A műsornak címet kölcsönző Gáláns ünnepek I. sorozatát (L. 80), majd a Három dalt (L. 81) kulturáltan és hangulatteremtő erővel tolmácsolta Megyesi-Schwartz Lúcia. Később a Fêtes galantes II. füzete (L. 104) is sorra került: ennek előadójaként Hajnóczy Júlia egy karcsúbb-légiesebb orgánumú, nyugtalanabb és idegesebb, ám hasonlóképpen érvényes előadói eszmény alternatíváját villantotta fel. Mindkettejüket ugyanaz a művész kísérte: Mocsári Károly zongorázását az alkalmazkodó, árnyalt, hangulatteremtő muzsikálásnak kijáró elismeréssel hallgattam. Ő ült a billentyűk elé a Kocsis család egy másik tagja, Tóth Erika társaságában a Kocsis Zoltán kétzongorás átiratában záró számként felcsendülő Szirének (Három noktürn, 3. tétel, L. 91/3) megszólaltatásakor is. Szép, tartalmas este volt; a hangokat vetített képek kísérték (mozgóképtervezés: Balogh Balázs, Czakó Zsolt), s a közönség iránti előzékeny gesztussal a dalok alapjául szolgáló Verlaine-versek szövege is megjelent a kivetítőn.

Helyszín:  Fesztivál Színház, Művészetek Palotája,  Időpont:  2013. február 23.