Nyáry Krisztián: Így szerettek ők. Magyar irodalmi szerelmeskönyv.
2012.11.05.

Nyáry Krisztián intézmény: egy brand, aki az amúgy igen gyakran és előítéletesen felszínesnek, frivolnak, kultúrán alulinak tartott Facebook-kommunikációt a jó néhány hónapja rendszeresen megjelenő virtuális irodalmi képeslapjaival jelentősen átírta. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.

Mert persze vannak értékes posztok – sok nyelven, sőt van néhány magyarul is –, de a Facebook új és máris szédületesen terjedő kultúrájával zanzásított idő és tartalmas szöveg helyes arányát itt és most, magyarul és az irodalomról szólva, Nyáry Krisztián halálos pontossággal eltalálta. Ezrek követik. Joggal. Bevallom, én magam fel sem iratkoztam rá (pár perccel ezelőttig), egyszerűen azért, mert minden ismerősöm üzenet-faláról csak úgy dőltek a Nyáry-monádok felém, és a jelek szerint nem is hagytak ki semmit az akkurátusan a világhálón küldözgetett magyar irodalmi razglednicákból. Az örkényi egypercesek és Parti Nagy-féle egyképernyős szövegek nyomán tovább futó posztokban itt fénykép és kis szöveg szerepel. Személyes, de nem személyeskedő. Villanásnyi, és mégis, a fekete-fehér képek és a kis textusok jó célra tartása miatt mélyre szaladó kis ütések a képernyőn áradó napi friss folyamokon.

Toporgok kicsit a műfaji kérdés körül, de az egyszerűség kedvéért maradok a virtuális képeslapnál, és szeretném elhárítani Nyáry Krisztián vélekedését, miszerint elfogadja, hogy ez itt „irodalmi bulvár”. Végeláthatatlan kavarodáshoz vezetne az is, ha a baltával leegyszerűsített kutassunk-e az író/művész életében vagy sem problematikával bíbelődnénk.  Van erre egy jó huszárvágása a szerzőnek a könyv előszavában, Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni fotója kapcsán: „Egy szimpatikus szerelmespár a sípályáról, akiket szívesen megszólítanánk, de közben nem tudunk elfelejtkezni a rájuk váró jövőről.” (7. o.) Nyáry a kezébe vesz egy fotót, majd mesélni kezd róla, a szereplők, a kapcsolatuk, a hátterük ismeretében. Mint egy igazi tanár: a köznapi, kézzelfogható, az érdeklődésre számot tartó felől indul, és kis szellemi patronokkal körberakja, hogy itt is, ott is információ és – ami sokkal fontosabb – elgondolkodni való jusson annak, aki őt figyelemmel követi. 

Ebből az újmédiában – és általa is – létrejött anyagból most könyv lett. Illetve: nem lett könyv. A minimalista Facebook-posztok puccos, felturbózott emlék-albuma lett. Határozottan nem sikerül átemelni azt a flottságot, a keresetlenséget, a tömörített inger-bombát, ami beég a retinámba, átzuhan az agyamba és bennem van még akkor is, amikor sorban állok a sarki fűszeresnél. Úgy tűnik, a könyvet ráérősnek, lassú sodrásúnak, gondosan válogatottnak – negyven történet van itt, szemben az interneten fellelhető majdnem százzal – szerették volna kihozni. Több fotó, több szöveg, nagyobb fenék ring a lényeg körül, aminek fő ismérve volt, hogy egy fotó, egy villanás, pár markáns gondolat, és ezzel beoltva futunk tovább. 

Érdemes lett volna ezzel a műfaji átemeléssel gyötrődni, és ott, a születésénél, a lényegénél megkeresni a mulaszthatatlant, és abból készíteni nyomtatott verziót. Éppen a terjengősség, magyarázgatás, még egy kép, még további adalék-anyagok oltják ki ugyanis ennek a fergeteges és nagyon is egyszerű találmánynak az esszenciáját. A kis, elgondolkodtató képes üzenetek helyett nagy, nehézkes, agyoncsomagolt pakkot kapunk. Külön tanulmányt érdemelne a hogyan ne készítsünk borítót tematika: semmi jó nem jut eszembe az empire-esen felsejlő női nyak és rakoncátlan hajtincs körében megjelenő medálokról, amelyekbe íróink arcképét kényszerítették méltatlanul giccses helyzetbe. A hátoldalon ismert és elismert ajánlók; nekem személyesen Kálmán C. György nevétől reszket a térdem, de gyanítom, ez is célcsoport függvénye. Alighanem az idézettek is inkább az internetes verzióra reagálnak itt, és ennek fényében teljesen igazuk is van. Bosszantó még, hogy a könyv nagyformátumú, cirkalmas lapokból áll, távol igazi tartalmától. 

Pakkot kaptunk tehát; nagy, színes-szagos pakkot, amit előzménye ismeretében vagyunk kénytelenek kibontani, hogy ne bosszankodjunk felette, hogy legyen türelmünk lehántani, eltekinteni a csomagolástól, és kikaparni magunknak azt a keresetlen, közvetlen, fekete-fehér képeslapot, amin elmerenghetünk végre. Azt az igazat, amiért szeretni jó volt, és amiért ki merem hívni a szerző pr-énjét egy körre, és azt állítani, hogy az a csomagolatlan eredeti, az bizony minden célcsoportnak jobb, elérhetőbb és értékesebb volt.

Igen, ilyen sokat kell menetelni az internetes sikertől a lehetséges könyves megjelenésig és a rengeteg rákerült hám lefejtéséig, mire a nyomtatásban megjelent képekig-szövegekig jutunk. Amelyek azért sokat hordoznak eredeti bájukból és azt egyáltalán nem kizáró markáns pillanat-rögzítésükből. Ragyogóak az átfedések-átkötések a generációkon belül és között: Csinszka és Babits, amint Ady emlékétől szabadulnának is meg nem is; a híresen gyönyörű, több képét megsemmisítő Nemes Nagy Ágnes, amint a jeruzsálemi írókonferencián mestere, Szerb Antal nevében megérinti a siratófalat és elsírja magát; Szendrei Júlia és Prielle Kornélia nagyon különböző életpályája szemben a tankönyvekbe csontosodott ál-történettel. A kirajzolódó kor, irodalmi-művészeti közeg, a sokféleség szabadsága az, ami a leginkább megérintő a kötetben, ebben az interdiszciplináris kísérletben. Szigorúan irodalmi hozadéknak itt van pár egyedi kötet, amilyet például Pilinszky is készített, és Kós Károly meg Gozsdu Elek is. 

A pakkon túl Nyáry filológusi és tanári énje megnyerő. A száraz és agyonpanaszkodott irodalom-oktatáshoz akár a könyvből is lehet ajánlani kánonon túlmutató, kreatív gondolkodásra, igazi részvételre sarkalló érettségi tételeket. Néhány példa: 1. Miért különbözik Mikszáth Kálmán feleségeinek száma házasságainak számától? 2. Mi akadt Zelk Zoltán torkán a költő sírverse szerint? 3. Soroljon föl minden nemzetiséget és felekezetet, amelyekhez íróink/költőink tartoznak! 4. Próbálja meg korban elhelyezni az Ábel című regény betiltását, mint a „nemzetnevelés szempontjából erősen kifogásolható mű”-ét! És végül, az ötösért: „Hányszor utal e szöveg Radnóti Miklósra?”
Szerző:  Nyáry Krisztián,  Cím:  Így szerettek ők. Magyar irodalmi szerelmeskönyv,  Kiadás helye, éve:  Budapest, 2012,  Kiadó:  Corvina,  Terjedelem:  132 oldal,  Ár:  4500 Ft