Koncertek a Művészetek Völgyében
2011.08.07.

Július 26-án ismét Kapolcsra esett a választás, és ezúttal egy új helyszín, a Palya-udvar hangulatába kóstolhattunk bele, ahol Lamm Dávid jazzgitáros adott szólókoncertet. SZABÓ BÁLINT BESZÁMOLÓJA.

Lamm Dávid
Lamm Dávid

Palya Bea egyébként az idei fesztiválon a Művészetek Hölgye címet kapta, és az udvarába elhívta szinte minden barátját: táncost, színészt, zenészt, költőt. Lamm Dávidot még nem hallottam élőben játszani, csak Delalamm nevű zenekarának lemezét ismertem. Külön örömöt jelentett, hogy gitározás közben énekelt is, ami a hazai hangszeres jazz zenészek közt - mondhatni - egyedülálló, és azon is eltöprengtem, hogy miért van itthon oly kevés hozzá hasonló zenei nyitottsággal rendelkező muzsikus. A gyűlölet (La Haine) című francia film betétdalával kezdett – sajnos egy kisebb baki történt a szám sávjainak feljátszása közben, ugyanis a loop ritmusa nem sikerült megfelelőre, de ezt könnyedén orvosolta azzal, hogy egyszerűen kikapcsolta, és így maradt az egyszerű gitárkíséret. Sokkal zavaróbb volt viszont, hogy a bal oldali hangfal elkezdett recsegni-ropogni, és majd’ három szám kellett ahhoz, hogy a hangtechnikus végre észbe kapjon, és kikapcsolja azt. Ennek ellenére a cool jazz királyának, Chet Bakernek az It could happen to you című szerzeménye lenyűgöző volt. Továbbfolytatva a kissé szokatlan témát, melynek kiválasztása mögött Lamm Dávid elmondása szerint magánéleti okok húzódtak, még mindig a szakítás maradt a középpontban. Először az egyébként magyar származású Paul Simon Fifty ways to leave your lover című számának feldolgozása szólalt meg, majd egy saját szerzeményt hallhattunk, a volt barátnő nevét viselő Sisa című opust. A Donnie Darko betétdala is fenntartotta a tematikához kapcsolódó szomorúságot, és a For no one című Beatles-nóta ébresztett végleg rá, hogy itt valójában egy mágikus öngyógyítás részesei lehetünk, melynek eredményeképpen a végére jutottak boldogabb számok is: például a 1st the 1 (…then the other) album címadó darabja, a közönség énekeltetése vagy a Ribizliálom Palya Bea hasonló címet viselő, hamarosan megjelenő könyvének dalocskája, melyhez természetesen az énekesnő is csatlakozott. Összességében elmondható Dávidról, hogy a gitár mellett énekhangja egyenrangú „hangszere”, és ezt kihasználva bátran eltávolodik a jazztől, ha kell, és úgy sikerül tágítania a horizontot, hogy közben cseppet sem esik a színvonal.

Július 27-én maradtunk a Palya-udvarban, a rossz időtől, és a sok-sok programtól kissé elcsigázva hevertünk a függőágyakban. A fekvőhelyhez és a hangulathoz tökéletesen illett Váczi Dániel és Szőke Szabolcs nyugalmat sugárzó zenéje. A mikrofonbeálláshoz egy humoros részletet hallhattunk a Jelizaveta Bam című abszurd drámából Szőke Szabolcstól, aki többek között a Hólyagcirkusz Társulat színésze és zenésze is egyben. Általában előszeretettel használ keleti vonós hangszereket, ezen a koncerten a bolgár gadulka és az indiai sarangi is előkerült, és még ezeknél is különlegesebbnek számított egy speciális négy oktávos kalimba (angol nevén array mbira), amit egy amerikai hangszerkészítő mester tervezett és alkotott meg. Hallhattunk néhány darabot a tavaly megjelent Papírváros című duólemezükről, Bartók gyűjtéseit felhasználó török menyasszonytáncot sarangin előadva, egy Thomas Bernhard-szöveget (Zsírkereskedő volt dédapám), vagy Szőke Szabolcs Közel már a török határ című saját szerzeményét az idősebb, harmincöt éves gadulkáján eljátszva. Váczi Dániel szopranínó és altszaxofonon olykor jazzes irányba tolta a világzenei hangzást, de rendkívül tiszta intonálásával még gyakrabban adott kortárs klasszikus ízt a zenének, például a Kontrapunkt című záró darabban.

Vasárnapi Gyerekek
Vasárnapi Gyerekek

Szükség volt a függőágyas pihenésre, hiszen a napnak még közel sem volt vége, a Fúzió Kertben este 11-kor egy órás csúszással csaptak bele a Vasárnapi Gyerekek, akik – merem állítani – a Művészetek Völgye legbulisabb és legélvezetesebb koncertjét adták, és tették mindezt annak ellenére, hogy kb. huszonöt fős közönségnek játszottak. Nevükről a Vasárnapi Miranda című film jutott eszembe, melyben ezzel a névvel csúfolják a főszereplő kislányt, mert elváltak a szülei, és csak vasárnaponként láthatta az édesapját. Talán nem véletlen a kapcsolódás, hiszen az együttes tagjai pontosan azt a generációt képviselik, akik közt már nagyon sok az elvált szülők gyermeke. Zenéjüket legpontosabban a kortárs underground címkével illethetjük, elődeik közt említhetjük az 1980-as évek magyar underground zene nagyjait: elsősorban az Európa Kiadót, a Balatont vagy az URH-t. A rendszerváltás után lassan kezdtek eltűnni vagy elöregedni ezek a zenekarok, és úgy tűnik, az új hajtásra közel húsz évet kellett várni. A vélemények természetesen megoszlanak arról, hogy mennyiben másolata zenéjük az Európa Kiadónak, a közönség soraiból is lehetett ezzel kapcsolatban rosszindulatú bekiabálásokat hallani, mégis nekem az volt a benyomásom, hogy hihetetlen eredetiség és őszinteség árad belőlük. Köszönhető ez legfőképp az énekes-billentyűs Darvas Benedeknek, aki egyértelműen a csapat frontembere és szíve-lelke. Dalszövegeikben a humor, a különös asszociációk, a kevéssé értelmezhető, de nagyon is kifejező sorok vannak túlsúlyban, egyik kedvencem közülük: Kosárfonásra nincs idő, a három boszorkány tincsibő’. Örömteli hír, hogy nemrég jelent meg a debütáló lemezük a NarRator Recordsnál, de persze a valódi ereje ennek a zenének élőben mutatkozik meg igazán – ennek igazolásaképpen: a kétórás koncert egyetlen pillanatában sem volt unalmas, és ez, valljuk meg, kevés hazai alternatív együttes előadásáról mondható el. Ezúton is fényes jövőt szeretnék kívánni minden Vasárnapi Gyereknek!

Esemény:  Művészetek Völgye 2011,  Helyszínek:  Kapolcs, Taliándörögd, Vigántpetend,  Időpont:  2011. július 22 - 31.
Megítélt támogatás: 60 000 000 Ft
Támogató: Miniszteri keret
A fesztivál megrendezésére (2011)