Visszaszerzett kultúrvagyonok 1.
2011.04.10.

Heteken belül többmilliárdos vagyon kerül az államhoz az április 30-án megszűnő kulturális közalapítványoktól. Cikksorozatunk első részében a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, a Magyar Könyv Alapítvány illetve a megerősödő Magyar Művészeti Akadémia helyzetét vesszük szemügyre. NAGY GERGELY MIKLÓS RIPORTJA.

A Magyar Közlöny december 27-i számában robbant a bomba: a kormány 2011. április 30-i hatállyal harmincöt közalapítványt szüntet meg. Az érintetteket váratlanul érte a döntés, korábban senki nem tájékoztatta őket erről az eshetőségről. Rainer M. János, a megszüntetésre ítélt ’56-os Intézet főigazgatója például szánkózás közben értesült a hírről (azóta azt is tudjuk, hogy az Országos Széchényi Könyvtárba kerülnek át az intézet javai); Bauer Istvánt, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete elnökének december 21-én még azt mondta Gál András Levente közigazgatási államtitkár, hogy a Magyar Alkotóművészek Közalapítványnak csak néhány ingatlanát – a szigligeti kastélyt és az Akadémiai Nyomdát - venné vissza az állam, de a közalapítvány és a hozzá tartozó, 7000 fős egyesület tovább működhet. Hat nap alatt azonban megfordult a világ: a csaknem 10 milliárdos vagyonnal rendelkező közalapítvány teljes egészében állami tulajdonba kerül. A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által ellenjegyzett határozat emellett számos kulturális közalapítványt érint (a fentieken kívül még a Magyar Könyv Alapítványt, a Magyar Kultúra Alapítványt, illetve több filmes szervezetet), evidens tehát, hogy a döntés milyen jelentős változást hoz a hazai kulturális élet egyre ritkuló erdejében. Szép sorjában haladuk a közalapítványi vagyonok feltérképezésével, miközben az alkotmányba belevésett, nemsokára már közfeladatokat ellátó Makovecz-féle Magyar Művészeti Akadémiáról sem feledkezünk meg.

MAK - MAOE: „a tagoknak van köze hozzá” 

„Nem kérdés, hogy az elmúlt évek tehetetlenkedése, a be nem tartott ígéretek okozta erkölcsi-anyagi károk után reményekkel vártuk a magát másnak ígérő új kormányt. És reménykedtünk és reménykedtünk. Eddig, az államosítást hozó döntésig. Tetszik, nem tetszik ennek kimondása: ez a döntés akkor is a diktatúra időszakába történő visszalépés” – mindkét politikai oldal megkapta a magáét Bauer István MAOE-elnök Vészhelyzet okán című, csalódott hangvételű nyílt levelében, amelyben a festőművész határozottan kiáll a tagság vagyona és a szervezet autonómiája mellett - igaz, ennél többet nem is nagyon tehet. Bauer szintén itt jegyzi meg, hogy a „sokunk által várt, s látszólag ünnepi ruhában érkező királyról mára már kiderült, hogy meztelen… Ajándékot sem hozott – csak vinni akar.”

Magyar Alkotóművészek Háza az Olof Palme
MAOE-székház az Olof Palme sétányon
Vinni pedig van mit a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványból (a szervezet honlapja itt érhető el - a szerk.). „Az alapításkor, 1992-ben másfél milliárdra becsülték a közalapítványi vagyont, 2007-ben már hat és fél milliárdra, jelenleg tízmilliárdra saccolnám” – magyarázza Bauer a városligeti, szintén a vagyonhoz tartozó Olof Palme sétányon található székházban. A tekintélyes összeg több részből áll össze. A korábbi befizetések alapján létrejött, jelenleg közel másfél milliárdos nyugdíjalapból - az alapításkor a Közalapítványra rótt és 2005-ben a módosított Alapító Okiratban már az állam által véglegesen átvállalt nyugdíjkifizetések most a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz kerülnek. A vagyon része még hét alkotóház (a szigligeti Esterházy kastély, a zsennyei Bezerédj kastély valamint a hódmezővásárhelyi, galyatetői, kecskeméti és két balatonföldvári alkotóház), a Képcsarnok Vállalat és az Akadémiai Nyomda is; ezenkívül országszerte, Zalaegerszegtől Salgótarjánig 376 műteremlakás kiutalási joga is a MAK-hoz tartozik. A szervezet engedélye nélkül az ingatlanokat a tulajdonos önkormányzat nem értékesíthette – legalábbis eddig. 

A közalapítvány megszüntetése valamint a vagyon államosítása mélységesen felháborította az érintetteket. „Itt van hétezer ember, akik úgy vélik, közük van ehhez a vagyonhoz munkájuk, illetve befizetéseik által. A kormány viszont mindezt csak állami vagyonnak látja, úgy tesz, mint aki nem is érti, mi köze ehhez a MAOE tagságnak.” A művészek szerint a vagyon részben elődeik, részben saját munkájuk révén jött létre és gyarapodott. Például a művészi munkájukból történő levonásból: ha a szocializmusban az egyik festőtag eladott egy képet, abból – évtől függően – levontak 8-10-12 százalékot, és azt betették a Művészeti Alapba. De ugyanígy működtek a kivitelező vállalatok is. „Ezért az egyesület úgy gondolja, hogy ehhez a vagyonhoz nem csak a magyar államnak van köze.” Jelentős állami vagy épp magánmegrendelések esetén egyaránt érvényes volt a szabály a képzőművészektől kezdve, a kötetet vagy cikket publikáló írókig mindenkire. „Sok művész, akárcsak most, a múlt rendszerben sem rendelkezett úgymond rendes polgári foglalkozással, hanem különböző megrendelésekből élt. Ha tag volt, ez a személyi igazolványába is bekerült, így nem lehetett munkakerülő. Legalább ilyen fontos, hogy ilyenformán, ha minimális szinten is, de a nyugdíja biztosítva volt. A Művészeti Alapot 1992-ben szüntették meg, csakhogy akkor a magyar állam elismerte, hogy a vagyont túlnyomó részt a MAOE tagjai hozták létre. Most a magyar állam azt mondja, a tagoknak nincs köze hozzá. Mi ezzel nem érthetünk egyet.” Jelenleg 2071 művész kap innen (is) nyugdíjat.

Teljesen hamisak azok a híresztelések, melyek szerint ezek az ingatlanok esetleg más funkciót kapnának és a „művészek vagyona veszélyben” lenne – így reagált a MAK-kal kapcsolatos híresztelésre az ügygazda Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM). „A MAK vagyona eddig is állami tulajdon volt, s e vagyon kulturális célú hasznosítása a továbbiakban állami szerepvállalás mellett történik majd” – tették hozzá, leszögezve: személyi kérdésekről, azaz hogy kinek lesz a visszakerült javakkal kapcsolatban közvetlen döntési joga, egyelőre még korai lenne beszélni.

A KIM-ben Bauer István elnököt és az elnökség tagjait április 5-én arról tájékoztatták, hogy a kormány által létrehozott költségvetési szervhez, egy, a művészetet szolgáló nonprofit kft.-hez kerül a MAK vagyona. A részletek még nem ismertek, a cél viszont igen: a kormányzat reményei szerint ez a szerv jobban tudja majd ellátni a MAK feladatait, illetve hatékonyabban tudja kezelni a megszűnő közalapítvány jelentékeny vagyonát. (Akadtak olyan híresztelések is, miszerint a kormány igencsak ambicionálta, hogy a szocializmusban létrejött alap utódszervezeteit mindenképp meg kell szüntetni.) „A legnagyobb vágás, hogy a vagyon kikerül a MAOE keretei és a hétezres tagság fennhatósága alól. Az ugyan biztató, hogy nem szedik szét a vagyont, bár ezt is fenntartással kell kezelni, hiszen ha ma még így gondolja a kormányzat, attól nem biztos, hogy holnap is így lesz” – értékel Bauer, aki ennek a konstrukciónak a legfőbb problémáját abban látja, hogy „elvágtak minket attól a vagyontól, amihez igenis közünk van, és így már nemcsak a tagság lesz támogatható, hanem bárki. Az is, akinek semmi szerepe nem volt a MAOE – MAK életében eddig.”

A
A balatonföldvári alkotóház 
Az új közalapítványt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium felügyeli majd, de sok minden a levegőben lóg: nem tudni, május elsejétől mi lesz a MAOE 11 (8 fő- és 3 félállású), illetve a MAK központi illetve alkotóházi alkalmazottaival. „Kérdeztük, de nem válaszoltak rá.” Nem tudni, a feladatokból mit vesz át az új nonprofit szervezet. „A nyári üdülési beutalók végére oda kellett írnunk, hogy elvileg így lesz, de még nem biztos. Nem tudni, ki és hogyan üzemelteti majd az üdülőket: emeli az árakat vagy egyszerűen eladja őket. Megteheti mindkettőt.” A beutalásokon kívül az egyesület eddig ösztöndíjakról, segélyekről is döntött, kiállításokat rendezett, ingyenes jogi és adótanácsadást biztosított, pályázatokat kezelt, képviselte az egész ország területén tagjai érdekeit. „Ez most megszűnhet. A működési feladatokhoz képest minimális pénzt talán kap az egyesület, de abból mindezt nem lehet ellátni. Jelenleg 102 fő választott tagunk van, nekik az éves tiszteletdíjuk átlagosan 140-150 ezer forint közt mozog az utazási költségtérítéssel együtt. Ez csak szimbolikus összeg, ennél kevesebből nem lehet ezt megoldani.” (Kérdés persze, fenn akar-e a kormány tartani egy ilyen sokrétű kuratóriumi rendszert. A költséghatékonyság érve alatt korábban már megszüntette a Kossuth- és a Széchenyi-díj bizottságait is, noha a tagok itt még honoráriumot sem kaptak – a szerk.) 

Az elnök hangsúlyozza: ha kormányzati felügyelet alá kerül a MAK vagyonát felszippantó nonprofit szervezet, akkor központilag lehet befolyásolni, ki kapjon meg bizonyos támogatásokat. Ez azonban visszalépés a jelenlegi helyzethez képest, hiszen a MAOE működése, illetve döntéshozatalai során „sosem érdekelt senkit, hogy kinek milyen a világnézete. Szörényi Levente itt ugyanolyan fontos, mint Bródy János. Mi erre nagyon vigyáztunk, sosem politizáltunk.” Mi több: Bauer levelét Csoóri Sándor is üdvözli a honlapon, és a MAK megszüntetése ellen tiltakozó petícióhoz néhány nap alatt több mint ezren csatlakoztak, köztük neves írók, kritikusok, képzőművészek és zenészek világ- és politikai nézettől függetlenül. (A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete honlapja ide kattintva elérhető - a szerk.)

Magyar Könyv Alapítvány: a nyomdához hiányzó láncszem

Kormányzati részről több lehetőség is felvetődött, végül ez lett a befutó: eddigi funkcióit és működési területeit csak részben megőrizve folytathatja működését az 1992-ben létrehozott Magyar Könyv Alapítvány (MKA - honlapja ide kattintva olvasható - a szerk.) a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) keretei közt. A kiadótámogatási program megszűnik (az érintettek véleménye később), folytatódik viszont a fordítás-támogatási és az irodalmi marketing tevékenység (Könyv- és Fordítástámogatási Iroda néven) - igaz, egyelőre bizonytalan, hogy mekkora összegből és mekkora ambícióval. A hat alkalmazottal működő alapítvány munkatársai, noha a múzeum állományába kerülnek, logisztikailag helyben maradnak: az MKA eddigi saját tulajdona, a Városliget szomszédságában található Hermina út 57. szám alatt kétszintes, jelenleg irodaházként működő (saccolva is minimum közel 100 millió forintnyi értékű) ingatlan is a PIM-hez kerül, miután az alapítványt „megszüntető bírósági határozattal a vagyon visszakerül az állam tulajdonába, mely azt a PIM kezelésébe fogja adni a kormányhatározat értelmében. Más vagyonunk nincs, de szeretném  leszögezni, hitelezőink sincsenek, pénzügyileg egyensúlyban vagyunk” - mondja Károlyi Dóra igazgató, aki saját részéről így cáfolja a közalapítványok felelőtlen gazdálkodásáról felröppent híreket.  A Városligettel szemközti ingatlan amúgy nagy kincs: az alapítvány a háznak csak 15 százalékát használja ki, a többi irodát kiadja, ebből évente 32-35 millió forint bevételre tett szert – ez mostantól majd a belvárosi múzeum bevételeit gyarapíthatja. E. Csorba Csilla, a PIM igazgatója érdeklődésünkre elmondta: nem kívánnak beleszólni a hozzájuk átkerülő iroda munkájába, és a zuglói ingatlant továbbra is kiadnák. Azt azonban még nem tudja, hogy a megemelkedett bérköltségek miatt kap-e majd a múzeum költségvetési plussztámogatást, vagy sem: „erről még nem esett szó a megfelelő helyen.”   

A szigligeti alkotóház kertje
A szigligeti alkotóház kertje
A közalapítvány megszüntetése egyben a hazai kiadókra mért csapás: a támogatás megszűnése ugyanis évi 40-50 millió forint kiesést jelent majd az amúgy is komoly nehézségek árán működő szakma területéről, a megkérdezettek egybecsengő véleménye szerint ennek automatikus következménye, hogy kevesebb cím, kevesebb mű jelenik a jövőben. „Érzékenyen érint nemcsak minket, de az egész kiadói szakmát az MKA megszűnése. Nyugodtan jelentem ki: kultúrbotránynak tartom, hogy ez megtörtént” – fogalmazott lapunknak Mészáros Sándor. A Kalligram Kiadó főszerkesztője még nem tudja, mennyivel, de biztos benne, hogy kevesebb könyvet tudnak emiatt idén és jövőre megjelentetni, a helyzetnek elsősorban a fiatal kortárs vers és próza, valamint az esszé és az értekező próza műfaja eshet áldozatul. Azt, hogy a kisebb kiadók egyre nehezebb helyzetben vannak, a Kalligramnál is érzik: az elmúlt hónapokban egyre több kortárs kéziratot kapnak Mészárosék, mivel a szerzők reménytelennek látták a művük megjelenését máshol. „Ez jó is és rossz is. Előnyös, hiszen szélesebb körből válogathatunk, rossz viszont, hiszen amúgy jó minőségű szövegek nem jelennek meg, mert csodára mi sem vagyunk képesek. Ez a tendencia a Magyar Könyv Alapítvány megszűnésével csak tovább erősödik majd, azaz egyre több kiadatlan kézirat áll majd a kiadókban, ahelyett, hogy a könyvesboltok polcaira kerülne.”
    
„A Magyar Könyv Alapítványtól sohasem nagy összegű, általában néhány százezres támogatást kaptak a kiadók, de ezek épp arra voltak jók, hogy a már meglévő keretet kiegészítsék úgy, hogy a könyvet el lehessen küldeni a nyomdába. Enélkül sokszor ez nem ment volna” – így summázza az Alapítvány működését Soóky Andrea, a Balassi Kiadó igazgatója. Eddig a Balassi köteteire – de más kiadókra is jellemző, hogy - több helyről jött össze a pénz (MKA, NKA, MTA illetve egyéb pályázatok), a lehetőségek idén azonban jelentősen csökkennek. Ráadásul a Nemzeti Kulturális Alap költségvetéséből idén zároltak már 1,6 milliárdot, így a kiadók a tavalyihoz képest innen is csak kevesebb támogatásra számíthatnak. „A hazai szakkönyvkiadás nehéz helyzetben van, a mi könyveink pedig jellemzően nagy lélegzetűek, vaskosak, nem egyszer több szerző együttes munkájából jönnek össze. Ezeket a külön költségeket nem tudjuk beépíteni az árba, lehetetlen egy irodalomtörténeti kötetet 20 ezer forinttal a boltokba küldeni. A helyzeten pedig az idén egymilliárdról 430 millió csökkentett keretösszegű Márai-program sem segít majd. Nem számolok komolyabb bevétellel attól, hogy a könyveinket esetleg megrendelik a könyvtárak, hiszen úgyis mélyen - hangsúlyozom - mélyen áron alul adjuk őket” – teszi hozzá Soóky Andrea.

Az MKA az elmúlt tizenöt évben 240 magyar szerző 800 művének 46 nyelvre történő lefordítását támogatta, miközben a külföldi kiadókkal is komoly kapcsolatrendszere épült ki az eltelt időszak alatt. Itthon – miközben 81 millió forint minisztériumi támogatásban részesült - tavaly 62, 2009-ben 115 kötet megjelenéséhez adtak támogatást. A könyvalapítvány - akárcsak a MAK - tizenkilenc évet élt.

A szerencsés kivétel: Magyar Művészeti Akadémia

A Makovecz Imre „örökös” elnökségével működő Magyar Művészeti Akadémia (MMA) az elmúlt hetekben nemcsak az új alkotmányba kerülést élhette meg komoly sikerként (az MTA a tudományért, ez a szervezet a művészetért felel majd az új alapszöveg szerint), de azt is, hogy a zárolások és elvonások ideje alatt sikerült egy friss, 100 millió forintos állami támogatást elkönyvelnie. A társadalmi szervezetként működő („de a köztestületi státus elnyeréséért tevékenykedő” és azt nemsokára jogszabályban megkapó) MMA 170 fős tagsága említésre méltóan sokszínű: a honlapukon (ide kattintva - a szerk.) olvasható lista alapján Jankovics Marcell filmrendező éppúgy megtalálható benne, mint Demján Sándor milliárdos vállalkozó, Vidnyánszky Attila rendező, Nemeskürty István irodalomtörténész, Finta József építész vagy Döbrentei Kornél költő. A szervezet nemcsak művészettel foglalkozik, határozott véleményt képvisel társadalmi-politikai kérdésekben: az új alkotmánnyal kapcsolatban tagjaik „kételkedés nélküli álláspontjaként” közlik, miszerint az érvényben lévő „ideiglenes alkotmányt, minél előbb, új alaptörvénnyel kell felváltani. Ennek az alaptörvénynek pedig néhány sarkalatos értéket kell vállalnia”. Ilyen a Szent Korona létezésére tett utalás, a keresztény értékek vállalása, a magyar nyelv védelme illetve a kétkamarás parlament visszaállítása.  

M
Az MMA háza
Jelenleg is készül a törvény az MMA-ról, még zajlanak a konzultációk. Az biztos, hogy a szervezet különböző jogokat kap, és több állami feladatot is átvállal majd – értesültünk Fekete György ügyvezető elnöktől. Erről pontosabbat azonban még nem tudott elárulni, az viszont biztos, hogy sokkal több munkájuk és feladatuk lesz a jövőben, mint eddig. Az említett 100 millió forint pedig egyelőre csak elvi utalás, ténylegesen akkor kerül a szervezethez, ha a törvény – a benne megfogalmazott feladatokkal – már megszületett. Szellemi segítség elsősorban majd a Magyar Tudományos Akadémiától érkezhet, ám a jelenlegi központ, a Kecske utca 25. – itt működik Makovecz Imre irodája is – bizonyosan kicsi lesz a jövőben. „Ha átalakulunk, a munkánkhoz több emberre és fejlettebb technikai infrastruktúrára lesz szükségünk. Lesz sajtós, könyvtáros, galériavezető és több új munkatárs is. Az átalakulással a költözés is elkerülhetetlen: az MMA Óbudáról a felújított pesti Vigadóba költözik.” Kérdésünkre az ügyvezető leszögezte: nem óhajtják átvenni a jövőben a MAK-tól állami tulajdonba vont ingatlanokat. „Nem valószínű, hogy ez megtörténne” – fogalmazott Fekete György.   

A szervezet tavaly átlagosan havi négy-öt eseményt bonyolított; felolvasások, előadások, beszélgetések szerepelnek a 2010-es év eseménynaptárjában, de tartottak borbemutatót is. Egyik állásfoglalásuk szerint a „kulturális és a művészeti életben olyan - kormányzati struktúráktól független - támogatási rendszerre van szükség, melynek segítségével az országos hatókörű művészeti szervezetek ismét képesek lehetnek közhasznú tevékenységük biztonságos ellátására.” Ehhez – érvelnek - meg „kell szüntetni az alapítványi támogatásokat”. Ez tehát meglesz, de vajon teljesül-e a másik kívánság? Fontos lenne ugyanis – ugyanott írják - a szemléletváltoztatás, mert az „alkotóművészet különböző ágazatait az elmúlt évtizedek egyetlen kormányzati kurzusában sem sikerült kellő figyelemmel és pártatlanul kezelni”. Ezért kell megszüntetni „a szekértáborok szerinti különbségtétel feltételeit”. Ha ez bekövetkezik, a magyar kultúra mennybe megy. Ilyen egyszerű, látjuk.  

(A következő részben az ’56-os Intézettel, a Magyar Kultúra Alapítvánnyal és megszüntetésre ítélt filmes szervezetekkel foglalkozunk.)