Titanic Nemzetközi Filmfesztivál / Mexikói mozaik
2008.04.13.

Szélborzolt és porzón szárazra sütött, párhuzamos, mégis egymás mellett terméketlenül a semmibe futó, kereszteződő, de soha nem találkozó utakról, kívül és belül zöttyenő utazásokról festenek képet a mexikói mozaikdarabkák. HALÁSZ GLÓRIA BESZÁMOLÓJA.

Cochochi
Cochochi

A Cochochi testvérpárja egy lovat elcsenve vándorol a hegyvidéki falvakkal telehintett úton, miközben elengedik egymás kezét, és elveszítik a gyermekkor hétköznapi álomvilágának fehér lovát. Gyalogos egyedüllétben járják végig saját útjukat, amely maga a felnőtté válás. A Felégetett hidak tizenéves hősei halálos beteg anyjukat ápoló, a testvérszerelem és a homoszexualitás erotikus zűrjében létező fiatalok, akik kényszeres kereteket nem ismerve hátrahagyják, és lángba borítják az önmagukhoz vezető hidat. Az Opera öt felvonásra osztott, tengeri levegővel szellőztetett külső és belső road movie, amely egy kezdettől különös és magtalan kapcsolatot vezet az elszakadásig. A Rossz szokások feketén mókás, bájos és hájas mese egy özönvízellenes böjtbe fogó apácáról, egy kiálló bordák elszúrta házasságról és egy családról, amelyben az anya lánya kövérsége, az apa felesége soványsága miatt szorong. A családi asztal áthidalhatatlan útakadály egymás között.

Opera
Opera

A Juan Patricio Riveroll rendezte Opera varázslatát a folytonos lebegés és a kényszermentesség adja. Az útnak nincsenek jelzőkövei, kibontakozása és lecsengése, a történetbe egyszerűen belefolyunk, a múlt és jövő nélküli jelent látjuk. A reggeli napfény betöltötte nyitójelenetben finomrajzú női hát moccan a párnák között. A fiatal lány felveszi a középkorú férfi kíméletlenül csörgő telefonját. Átmeneti állomás, otthontalan szállodaszoba az elmúlt légyott helyszíne.

A szálak ehhez hasonló tartózkodással fejtődnek fel: a diáklánynál jóval idősebb, regényszerzőből megélhetési íróvá lett férfi kicsorbult házasságára keresett gyógyírt. Jelenük kettőssége, hogy együtt kelnek külön útra. Kapcsolatukból homokszemekként peregnek ki a fogódzók, a foszlányszerű dialógokat végtelen hallgatások követik, amelyek oka kezdetben a nyugalom, később a beszédképtelenség. A semmiből semmibe tartva alig szereznek élményeket, az útnak nincsenek határozott stációi. A látható szövet igen ritkás, a láthatatlan a háttérben vet hullámokat. A mindent sárgára égető és végtelenre tágító déli napfény kíséri útjukat, amelyben a véletlenül összekoccant pár keresi a közös nevezőt. Visszatérő kép, hogy az ágyban szendergő lányra magányosan köszön a bágyadt reggel, miközben a férfi már az utcát rója.

Opera
Opera

Hiányoznak a kapcsolódási pontok, az intimitás: egyre fogy az érintés, a másik szemébe vesző tekintet. Nem léteznek egységben: szálak sokasága vezet a hátrahagyott világhoz, amelyhez mindketten telefonhívásokkal kapcsolódnak. Aktust, csókot egyáltalán nem látni a filmben, a lány a valaha volt írót, eképpen szellemi társat, a férfi a lány szertelennek sem mondható fiatalságát követi. Előbbi csalódik, utóbbi egyre hevesebben kötődik. A lágy hullámzás a lány összeomlásával váratlanul viharba fordul, majd elcsendesedik. Első és utolsó ízben látjuk vacogni meztelen testét a zuhanyzó kövén. Fiatal húsának ereje vonzza magával a férfit.

Szimbolikus gesztus, hogy a lány vásárol egy fényképezőgépet a bolhapiacon: keserű kísérlet ez a mulandó rögzítésére. A lány passzívan és némán erőssé, a férfi ragaszkodón és fecsegőn gyengévé válik a történet végére, és a tengerpartra érve a víz a kapcsolatukat is elmossa. A film árnyalatai mégsem sötétek, nincs valódi dráma, a mozi nem kíván megrázni és okítani. Napsütötte és szabad világában esik néhány bölcs szó két úton lévő emberről, az érzeteken kívül mindent elfúj a parti szél. Az Opera értéke éppen nagyvonalúsága: a homokba rajzol, vállalva a mulandóságot, amely az élet sajátja is.

Felégetett hidak
Felégetett hidak

A Felégetett hidak (Francisco Franco filmje) a felnőttlétté romló és zűrrel szertefoszló gyermekkor balladája. Egy tizenéves testvérpár (Helena és Sebastian) egykor énekes csillagként tündöklő anyjuk haldoklásának fullasztó nyomása alatt dönti le a lelket a szárnyalástól elzáró falakat. Az elmúlás lesz a talaja az újra ébredésnek. A családfő szerepét határozottan, olykor valóságos gyönyörrel betöltő lány homoszexualitására ébredő öccse iránt érez a testvéri szeretetnél érzékibb vonzalmat.

A külsőségeiben komikusan szigorú, erődforma (belül hol bájosan, máskor vészesen romlott) iskola és a fiú szerelem gerjesztette határtalan szabadságának kettőssége az új, felnőtt szerepben szükséges helytállás és a lelki viharok között feszülő ellentéttel párhuzamos. Különös élethelyzet: béklyó és szabadság egyszerre húzza a fiatalok vállát. A Sebastian festette, papírlapokból összeragasztott szobai tengerfreskó kék hullámzása elönti a helyiséget. Ahogy az élhetőre színezett belső világ kivetítődik a fiú naiv és elrajzolt képeiben, úgy terjeszkedik, majd torzul erőszakká a film végére a lélekben gomolygó tűz, és lesz úrrá a küszködésen a szabadság. Az énhez vezető út sajátja a hátrahagyott régi felperzselése. A testvérek vad csókban olvadnak össze, majd e kitörés után lassan elcsitul a hullámzás, mindketten választ és nyugalmat lelnek.

Felégetett hidak
Felégetett hidak

A film tabukarcolgatása ellenére sem válik szaftosan provokatívvá, ingerlően szabálytalan és húsbavágóan érzékeny. Néhány remekül árnyalt, titkokkal teli és jó pár közhelyes (butácska szomszédlány és bikaként fújtató maffiózócsemete) karakter kavarodik a Felégetett hidak világában.

Az Opera című filmhez hasonlóan Franco műve is tengeri szelet enged a moziterembe: előbbi nyugalommal áramlót, utóbbi viharosan száguldót. A zuhanásokat és ütközéseket mindkét filmben végtelen kékség váltja. A tengermosta utak végül önmagunkhoz vezetnek.

Kapcsolódó cikkünk:
15. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál
(A támogatás adatait ld. ott)