Dialëktus Fesztivál 2010
2010.07.01.

A Dialëktus Fesztivál szekcióinak műfaji kettéosztása dokumentum- és antropológiai filmekre érzékelteti az eltérő módszereket, de nem fedi le teljesen az ábrázolás-technikák különbözőségeit. A versenyfilmek a valóság megformálásának módjai mentén válnak igazán érdekessé. RUPRECH DÁNIEL BESZÁMOLÓJA.

Egy fesztivál, különösen ha nemzetközi, alkalmat ad arra, hogy a dokumentumfilm nyelvének, eszközeinek megújítási szándékát kereshessük. A 6. Dialëktus Fesztivál versenyfilmjeinek nagy része klasszikus elveket követett, pár film azonban érdekes kérdéseket vetve fel új szempontokat emelt a dokumentumfilm technikái közé. A filmek többsége inkább leírásra, ismeretterjesztésre törekedett, semmint elemzésre vagy a problémában rejlő összefüggések feltárására. Kifejező szituációkra vadásztak vagy kamerának nyilatkozó monológokat rögzítettek, de általában távol tartották magukat anyaguktól, alanyuktól.

Hatszáz év után az első
Hatszáz év után az első

A szituációk és interjúk használatát Osgyáni Gábor Hatszáz év után az első című filmje ötvözte a legpontosabban. Hőse cigány származású, szociális munkás szakon diplomázik, hogy villanyszerelői munkája mellett, a festészet révén hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozhasson. Osgyáni filmje arányosan megszerkesztett alkotás, melyben a beszélgetésekben elhangzott gondolatokat remekül egészítik ki a kisebb szituációk.

Kim Longinotto Bevállalós nénikék című filmje ezzel szemben csak a szituációkra alapoz, s filmje ettől hiányos marad. Szereplői szociális munkások, akik bántalmazott gyermekekkel foglalkoznak egy dél-afrikai városban. A rendezőnő nem kutatott, csak ábrázolt, ezért aztán számos megválaszolatlan kérdést hagyott hátra. Se a szervezet megalakulásának körülményeiről és történetéről, se a problémák okainak fő forrásáról nem tájékoztatott, sőt egy-egy intimebb pillanat kivételével a szereplők lelki életéről, a szörnyűségek feldolgozásáról sem számolt be. Jana Richter Gaucsók: Aki nem száll fel, nem eshet le című diákmunkája hasonlóképpen helyzetek elrendezésére épül, de témája miatt nem válik zavaróvá információszegénysége. A rendezőnő szép és kifejező jeleneteket rögzített a rodeósok hétköznapi életébe bepillantó filmjével. Szerkezete ugyan kissé parttanul kalandozott, a feszesség hiányával vesztett mondanivalójából.

Detroitban termett
Detroitban termett

A szituációkból építkező filmek egyik kiemelkedően kellemes példája Masha és Manfred Poppenk Detroitban termett – Leányanyákból lett városi farmerek című műve. Egy fiatal anyáknak és állapotos lányoknak fenntartott iskola pedagógiai céllal ráveszi „növendékeit”, hogy próbálják ki magukat a zöldség- és gyümölcstermesztésben, méhészetben. Az információadagolást az igazgatónő jelenetek alatti kommentárja nyújtja, a lényeget azonban a képekkel sikerül elcsípni. A film közvetlensége, hősei bája és a film pozitív üzenete kellemes kivétel az általában borús hangulatú munkák közül.

A dokumentumfilm keretei akkor kezdenek felszakadozni, amikor alkotóik eszközeiket akár a játékfilmektől, akár a kísérleti filmektől kölcsönzik. Ennek próbálgatását a legfinomabban Bálint Ibolya Apró Örömök című filmjével kezdi meg, a dramaturgia és a plánozás használatával. A cselekményszálakat párhuzamos szerkesztéssel szövi össze, jeleneteiben sokat vág, egy-egy párbeszéde beállítások-ellenbeállítások váltogatására épül, olykor szokatlan kameraszögeket illeszt közéjük (felsőgépállás). Miközben eszközei a megrendezettség hatását keltik, a film mégsem veszít hitelességéből. Az analogikus sziget (rendező: Francesco G. Raganato) hanghatásokkal, e hangok ritmusára vágott képekkel próbálta érzékeltetni egy kis sziget misztikumát, ahol a lakók szokatlan tapasztalatokról, árnyakról és rejtélyes balesetekről számolnak be. Raganato filmje kikacsint a finom sejtelmesség, a vizuális nyugtalanítás felé.

Gulyáságyú. A képek forrása: Dialektus Fesztivál
Gulyáságyú. A képek forrása: Dialektus Fesztivál
A fesztivál két legizgalmasabb kísérlete Kerekes Péter Gulyáságyú és Tessa Joosse Műanyag és üveg című filmjei voltak. Kerekes művének már szemléletmódja is különleges. Európa XX. századi háborúinak történetét a szakácsok nézőpontjából meséli el. Amellett, hogy számos érdekes információval szolgál, szokatlan képi frissességgel és humorral mesél. A dokumentumfilmek általában nem büszkélkedhetnek illusztrációs jeleneteikkel, Kerekes azonban üdítő kreativitással oldotta meg e problémát. Hősei a helyszíneken mesélik, eljátsszák a jelenetet, miközben hangokkal, megrendezett beállításokkal összevágva képet kapunk az elbeszéltekről is. Így szorosabban képes összekapcsolni a múltat a jelennel, vagy érzékeltetni az emlékezet szubjektivitását, mint egy teljesen fiktív betéttel. A Műanyag és üveg pedig megteszi a műfajlépő mozdulatot: képei a dokumentumértéküktől elszakadva kezdenek működni. Egy hulladékfeldolgozó üzem munkaritmusára csendül fel egy kis dal a munkások szájából a monotónia ellenszeréül. A kisfilm Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjének hangulatát idézi meg. Könnyed, kissé stilizált, de mégis elárul valamit a valóságról. 
Esemény:  Dialëktus Fesztivál 2010,  Helyszínek:  Vörösmarty mozi,  DokuArt Kocsiszín,  Építészpince,  Örökmozgó Filmmúzeum,  Cseh Centrum,  Időpont:  2010. június 23 - 28.
Megítélt támogatás: 1 000 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
A fesztivál megrendezésére (2010)