Fodor Zoltán és Grecsó Zoltán estje / Nemzeti Táncszínház, Táncfórum 2010
2010.05.10.

Az évad vége felé közeledve a Nemzeti Táncszínház által rendezett Táncfórum minden évben tartogat hazai premiereket. Idén többek között Grecsó Zoltán két rövidke darabja és Fodor Zoltán háromrészes alkotói estje kerül terítékre, melyből az egyik opus szintén újdonság. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Fodor Zoltán három darabbal lép fel a fesztiválon, ezek közül kettő – a Kizökkenve és a Mozart ihlette Les petits riens – korábbi munka, a Fiatalság, bolondság pedig most készült a Táncművészeti Főiskolás hallgatók számára. Talán a Kizökkenve című kettős a legjelentősebb munka a három közül. Fodor Zoltán partnere ebben a duettben Liebich Roland, sőt több mint táncpartnere, inkább árnyéka, alteregója, tükörképe. A két férfi külsejében is hasonul egymáshoz, ezt segíti hasonló testalkatuk, sötét hajuk, háromnapos borostájuk is, a koreográfia pedig végeredményben az identitás problémáját járja körül. A színpadot két térfélre szeli a világítás (felváltva csak a színpad egyik felében van fény, míg a másik árnyékba borul), miközben nem csak a koreográfia egyes elemei vándorolnak át az egyik táncostól a másikig, de a Fodor Zoltán által viselt fekete ruhadarabok is szépen, egyesével mind Liebich Rolandon kötnek ki. A szép ívű, dramaturgiailag igen tetszetősen kitalált darab Bergman Persona című filmjének összeolvadó szereplőit idézi fel.


Fodor Zoltán (Forrás: tancszinhaz.hu)
Fodor Zoltán (Forrás: tancszinhaz.hu)
A Les petits riens / kis semmiségek című darab egy frivolan friss és pimasz koreográfia négy párra, mely játékos időhídként működik két korszak között. A darab eredetije a Szegedi Kortárs Balett táncosainak készült, a fesztiválon pedig Fodor Zoltán alakulófélben lévő társulatának, a Inversedance-nek a tagjai táncolják. A Mozart-korabeli copfos parókában, de szinte meztelenül felbukkanó táncosok paravánszerű, lelógó fekete leplekkel tagolt térben táncolnak, a díszlet ily módon a megmutatás-elrejtőzés kettősségével is szolgál. A táncosok játékos és pajzán találkozások folyamatos áramlásában kavarognak, küzdve párjuk kegyeiért, miközben folyamatosan egyre több ruhadarab fedi testüket, egészen addig, míg végül jólöltözött modellként nem kezdenek pózolni a nézők előtt.

 

A Fiatalság, bolondság nem kis feladat a táncművészetisek számára, mivel nem „csupán” táncolniuk kell a színpadon, de beszélniük is. A színészi feladatokkal váltakozó sikerrel birkózó csapatban a táncosnők alaposan elnyomják a fiúkat, összesen két férfi táncos próbálja fékezni a totális (és az intézményben nyilván általános) nőuralmat. Kompenzálandó a nemi arányok egyenlőtlenségét, borulékonyságát, szegény fiúk kifejezetten macsós/dzsigolós szerepkörökbe pottyannak, például a harsány bármixer vagy a modorosan cigiző pozőr figuráját reprodukálva. A fehérneműs, majd a nyílt színen élénk, színes ruhákba bújó táncosnők olykor eltévednek a sztereotip, wampos pózok és a neurotikus tünetegyüttesként tálalt kamaszkori hisztik között. Táncosnak többnyire elég jók a szereplők, amatőr színésznek sajnos nem igazán.

Grecsó Zoltán és Egyed Beáta a Pikáns történetekben
Grecsó Zoltán és Egyed Beáta a Pikáns történetben

A Frenák Pálnál, az Andaxínháznál és a Duda Éva Társulatban egyaránt sikerrel vendégeskedő, és a Willany Leó improvizációs táncsorozatot életre hívó Grecsó Zoltán két húszperces kettőssel szerepel a Táncfórumon, a Pikáns történettel és A Hullámos és a Nimfa című kettőssel. A táncosként már sikerrel bizonyító művész mostanában egyre gyakrabban koreográfusként is feltűnik, a prágai New Europe Festivalról például szóló és duett kategóriában is fődíjat hozott haza. Táncpartnere ismét Egyed Bea, akivel mindkét darabban párkapcsolati dilemmákat fejtegetnek sok humorral, a nemi szerep-sztereotípiákat kicsit túljátszva, megfricskázva, eredeti ötletekkel, de mégis kissé kiforratlan módon. Nem állnak össze igazán ezek a duettek, bár mindkettőnek vannak erősségei: a Pikáns történet például kifejezetten szokatlan, nyers bájjal viszonyul a szexualitáshoz (végre a nem az elcsépelt héjanász vagy megerőszakolás-toposz jön vissza), A Hullámos és a Nimfában pedig igazán jellegzetes komikus figurák születnek meg a színpadon.

A Hullám
A Hullámos és a Nimfa. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)

Grecsó Zoltán és Egyed Bea egyaránt jól képzett és - ami ritkaság - kifejezetten jó humorú táncosok, ráadásul nagyon összeszokott kettőst alkotnak a színpadon. Mégis, a darabokból hiányzik némi formai fegyelem, mivel a koreográfiai ötletek erőskezű szűrése hiányzik, túlságosan különböző színvonalú ötletek keverednek egymás mellé mindkét darabban. A második duettben a harsány tollazatú, civódó papagájpár abszurd humorú jelenetei közé csúszó biblikus szál végképp értelmezhetetlen, sajnos nem mélyíti el a darabot, csupán zavarossá teszi. Ami viszont megmarad, az a kék tollakban alfa-hímként narcisztikusan bohóckodó, izmait mutogató táncos és a tollas szoknyás, hetykén riszáló táncosnő könnyedén parodisztikus figurája.


Kapcsolódó cikkeinket a Táncfórum 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Esemény:  Fodor Zoltán alkotói estje,  Cím:  Kizökkentve,  Díszlet, jelmez, koreográfia:  Fodor Zoltán,  Fényterv:  Stadler Ferenc,  Tánc:  Fodor Zoltán,  Liebich Roland,  Cím:  Les petits riens / kis semmiségek,  Megjegyzés:  egyéb adat nem elérhető,  Cím:  Fiatalság, bolondság,  Megjegyzés:  egyéb adat nem elérhető,  Helyszín:  Nemzeti Táncszínház,  Időpont:  2010. április 28.,  Címek:  Pikáns történet / A Hullámos és a Nimfa,  Koncepció:  Grecsó Zoltán / Egyed Beáta,  Jelmez:  Opra-Szabó Zsófia,  Közreműködik:  Gothár Márton,  Koreográfia, tánc:  Egyed Beáta,  Grecsó Zoltán,  Helyszín:  Nemzeti Táncszínház,  Időpont:  2010. április 27.
Megítélt támogatás: 400 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Grecsó Zoltánnak új produkció létrehozására (2009)
További támogatás: 400 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Grecsó Zoltánnak a 2010-es bécsi Danceweb ösztöndíj programban való részvételre (2010)