Más hangok, más szobák – rekonstrukciós kísérlet[ek]. A Balázs Béla Stúdió 50 éve / Műcsarnok
2010.01.26.

A kiállított tárgy természete értelemszerűen megszabja a néző helyét is a térben. A Műcsarnokban most olyan filmeket nézhet az érdeklődő, méghozzá kényelmesen elterülve, amelyeket huszonvalahány éve még állva sem biztos, hogy láthatott volna. MÜLLNER ANDRÁS ÍRÁSA.

kiállítási enteriőr, az előtérben részlet Erdély Miklós Verzió (1981) című filmjéből
kiállítási enteriőr, az előtérben részlet Erdély Miklós Verzió (1981) című filmjéből
A múlt évben volt ötven éves a fiatal filmeseket összegyűjtő, egykor igen aktív műhely, a Balázs Béla Stúdió. E születésnap alkalmából a Műcsarnok, amely néhány évvel ezelőtt befogadta a BBS-t és azóta is intézményi keretet biztosít számára, nagyszabású kiállítással emlékezik meg az elmúlt ötven évről. A Műcsarnok termeit mozgóképek foglalják el, ám ez alkalomból nem teszik őket „fekete dobozokba”, hogy a falakra helyezett táblaképeket nézegető kiállítás-látogatókat ne zavarják. Most a cél egyenesen a múlt mozgásba hozása a technikai apparátusok segítségével, legtöbbször tévéképernyőkön, néhányszor a fehér falra vetítve, és nem utolsósorban egy vetítéssorozatba ágyazva. Ez utóbbinak helyet adó terem is a kiállítás részét képezi, és nem csak a sorozat miatt. Egy munkatárstól úgy tudom, hogy a nagytestű archaikus apparátusok, vagyis maguk a vetítőgépek is érdeklődést keltenek a látogatókban, bár eredetileg nem mutatóba tették oda őket. Egyébként a vetítések alkalmával a nézők eredeti kópiákról láthatják a filmeket, ez pedig nem mindennapos. Jóllehet a Műcsarnok egyik helyiségében a szóban forgó sorozattól és a kiállítástól függetlenül is lehetőség van a filmek megtekintésére, ám a vetítővásznon futó képek értelemszerűen más az élményt nyújtanak, mint az amúgy digitalizált formában rendelkezésre bocsátott verziók.

kiállítási enteriőr, részlet Mátis Lilla: In memoriam Hajnóczy Péter (1981) című filmjéből
kiállítási enteriőr, részlet Mátis Lilla: In memoriam Hajnóczy Péter (1981) című filmjéből
A maga furcsa képelrendezésével, más szóval álló- és mozgóképhalmozásával már a legelső terem ígéri a szöveges (történeti kontextust felvillantó) és mozgóképes rekonstrukció egymásba tükrözését. Tudniillik itt a falakon végig a magyarországi kultúrát erőteljesen meghatározó két alak, Kádár János és Lukács György könyvespolcairól készített fotók láthatók, míg a terem közepén egy hatalmas dobozban, a rajta vágott nyílásokban elhelyezett tévéképernyőkön „balázsbélás” filmek futnak – ehelyütt egyelőre minden információ nélkül egymás mellé helyezve. Innentől azonban kevésbé asszociatív, inkább tárgyszerű bemutatásban van része a látogatónak. Az egyes termekben látható filmeket a falakon elhelyezett képek és szöveges dokumentumok magyarázzák, és a termeket hívószavak mentén is „olvashatjuk”. A BBS egyik legerősebb vonalát, a szociológiát többek között Sára Sándor Cigányok című filmje képviseli, két másik alkotás társaságában (Tagfelvétel, Hosszú futásodra mindig számíthatunk), a rendszerkritikai modalitás azonban már ez utóbbiak esetében szarkasztikus felhangokkal párosul. Tegyük hozzá, a Balázs Béla Stúdió tagjai az elzártság következtében szabadabban alkothattak – az már más kérdés (?), hogy a bemutatást sokuktól cenzurálisan megtagadták.

kiállítási enteriőr SÁRA Sándor fotóival
kiállítási enteriőr Sára Sándor fotóival
A szomszédos teremben a Cigányok előkészületeiről és a film megszületéséről szóló, Sára által jegyzett dokumentum-értékű szövegek, Perneczky Géza művészettörténész, valamint Szuhay Péter szociológus tanulmányai, illetve Féner Tamás A telep című fotósorozata együtt alkotják a filmek diszkurzív hátterét. Egy másik „szobában” a két falsík két különböző témát feldolgozó filmtípusnak ad helyet. Az egyiken a történelemhez való különböző viszonyulások bemutatásai követik egymást, talán hogy a különböző megközelítések összehasonlíthatóak legyenek: Novák Márk Kedd című 1963-as burleszkfilmje egyesek szerint ötvenhat egyik korai és virágnyelven szóló reflexiója, míg Bódy Gábor Privát történelem című 1978-as alkotása családi mozgóképeket vesz alapul, hogy létrehozza saját „képét” a történelemről, végül Peternák Miklós 1981-ben forgatott Restaurációja a Feszty-körkép restaurálásáról szól. A másik falsíkon pedig montázsfilmeket láthat az érdeklődő: Bán Róbert Hajnal után sötétség című ’61-es műve a világ egy napját mutatja be fotókon keresztül, Tóth János ’70-es Arénája sűrű kulturális archívum, amelyben a sportaréna egy növekvő metaforarendszer kezdőpontjának szerepét tölti be, Ragályi Elemér 1974-es Szilvesztere a felső tízezer és az alsó tízmillió évbúcsúztatását tárja a néző elé, végül Huszárik Zoltán Elégiája montázsszekvenciákon keresztül felépülő allegóriaként mutatja be a lovak sorsát az emberek kezei között.

kiállítási enteriőr. Fotó: Csoszó Gabriella (Forrás: Műcsarnok - mucsarnok.hu)
kiállítási enteriőr. Fotó: Csoszó Gabriella (Forrás: Műcsarnok - mucsarnok.hu)
Úgy tűnik tehát, hogy a „más-más szobák” egyben csoportosítást is jelentenek, hol korszakolót, hol tematikust és műfajit. A falakon szereplő dokumentumok nem mindig állnak közvetlen kapcsolatban a teremben látható filmekkel, inkább azok kulturális párhuzamát vagy éppen ellenpontját mutatják be. Például a történeti reflexiónak az is része, hogy a Más hangok… más kiállításokra emlékezik, olyanokra, melyek téma vagy hely alapján kapcsolódnak össze vele. Párhuzam a Peternák Miklós szervezte Film/művészet című 1983-as kiállítás a magyar kísérleti film történetéről (Budapest Galéria), és ellenpont Kovács Margit kiállítása a Műcsarnokban (a „korongon tartott” BBS-sel szemben a kor abszolút kanonikus keramikusa); Major János és (a BBS-ben több filmet is jegyző) Erdély Miklós elutasított politikai „kisplasztikái” szerzői értelmezésekkel kísérve. Külön termet alkotnak az nyolcvanas évek újhullámos-ellenkulturális filmjei (Ex-kódex, Király’s Dreams, Jégkrémbalett), körben fotók a Fiatal Művészek Klubja látogatóiról, köztük a filmek készítői és azok barátai, vagy Szilágyi Lenke képeslap-fotói ugyanezekről az emberekről.

A Más hangok, más szobák érezhetően a Balázs Béla Stúdió sokféleségét hangsúlyozza, azt, hogy itt a tudhatóan sokszor vérre menő viták ellenére sok különböző filmkészítő talált otthonra, még ha ez az otthon egyben a befalazottságot jelentette is. A kiállítás a rendelkezésre álló keretek között felvázolja a falon belüli és kívüli kulturális kontextusokat, és ezzel növi ki magát filmvetítés-halmozásból kiállítássá.

A kiállítás 2010. február 21-ig tekinthető meg.

Vö. Gulyás Luca beszámolója 
Dékei Kriszta: Egy Kádár-kori sziget 
Varsányi Gyula: Látványosan búcsúzik a BBS 
Takács Eszter: BBS: Kortérkép és "szubkulturális ágy" 
Szakály Fruzsina: Ötvenéves múlt  
Mélyi: Nézetek, filmen 
Hornyik Sándor: "Az élet nem ilyen szép" 

Kiállítás:  Más hangok, más szobák – rekonstrukciós kísérlet[ek]. A Balázs Béla Stúdió 50 éve,  Helyszín:  Műcsarnok,  Időpont:  2009. december 16 - 2010. február 21.,  Kurátor:  Páldi Lívia,  Kiállítás-design:  Bak Andrea,  A vetítések és a kísérőprogramok szerkesztője:  Kodolányi Sebestyén
Megítélt támogatás: 1 300 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
A kiállítás megrendezésére és a hozzá kapcsolódó kötet bemutatójára (2009)