Csörgő Attila: Arkhimédészi pont / Ludwig Múzeum, Budapest
2009.11.18.

Csörgő Attila hámozott terei és formái, ördögien egymásba alakuló geometriai alakzatai és különleges térforma szerint táncoló fénypontjai megtekerik, meghámozzák, folyamattá teszik és kifordítják a teret. Bónuszként pedig néhány fizikai és geometriai szabályt is megmagyaráznak. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Félgömb I-V. 1996, fotópapír, cibakróm, egyenként 50,8x60,8 cm, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Fotó: Csörgő Attila
Csörgő Attila: Félgömb I-V. 1996, fotópapír, cibakróm, egyenként 50,8 x 60,8 cm, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, fotó: Csörgő Attila
Csörgő Attila szerkezetei szemkápráztatóak. A kocka élei lassú mozdulatokkal kúsznak két tetraéderré, a ventilátorok fölé helyezett szögletes papírnarancsok vidáman táncolnak a semmiben, a felpörgetett csavarok megszólalásig hasonlítanak egy műanyag pohárra, a centrifuga motorolaj-tükrében pedig szemtanúi lehetünk saját tükörképünk megfordulásának, majd mélybe veszésének. Az optikai csalódások, geometriai leleplezések mind a látható világ csalóka képeit veszik górcső alá, és a vizuális meghökkentés, valamint néhány jól irányzott beugratás által lepleznek le fizikai és geometriai törvényszerűségeket.

Az emberek jól nevelt múzeumlátogatóként sétálgatnak a konstrukciók között, igyekeznek a tilalmakat betartani, és nem hozzáérni a leheletfinom elemekből összeszőtt installációkhoz, de néha mégis megfeledkeznek a kiállítótér szabályairól, és mivel nem hisznek a szemüknek, belenyúlnak az építmények kényes intimszférájába. Ennek az önfeledt „hiszem, ha fogom” késztetésnek az lehet az oka, hogy a kiállítás kísértetiesen hasonlít a Csodák Palotája interaktív játszóterére, ahol a „nyúlj hozzá” legalább olyan szigorú imperatívusz, mint a művészeti munkák „hozzáérni tilos”-a.

Ferde víz 1995, fekete-fehér fénykép, 30x40 cm, művész és a Galerija Gregor Podnar, Berlin/Ljubljana tulajdona
Csörgő Attila: Ferde víz 1995, fekete-fehér fénykép, 30x40 cm, a művész és a Galerija Gregor Podnar, Berlin/Ljubljana tulajdona
Csörgő Attila kiállításával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy ha a tárgyak halmazáról lehámozzuk a Ludwig impozáns múzeumkontextusát, vajon marad-e több a kezünkben, mint az ifjú tudóspalántákat szórakoztató Tarka-barka fizika foglalkoztatókönyv bemutatóterme. A fizikaóra-gyanús érzéseink szerencsére hamar szertefoszlanak, mivel a legtöbb tárgy olyan kérdéseket feszeget, amelyek túlmutatnak egy kreatív tanári bemutatón. Csörgő Attila gépeit olyan ősrégi problémák ihlették, mint a sík és a tér, a tér és az idő vagy a forma és a folyamat kapcsolata, ami az antik gondolkodás fizikát és geometriát a filozófiával összekötő világába kalauzolja a látogatót.

Gömb-örvény III/I 1999-2002,
Csörgő Attila: Gömb-örvény III/I 1999-2002, lambda print, 128x128 cm, a művész és a Galerija Gregor Podnar, Berlin/Ljubljana tulajdona
A kiállítás Hámozott terek cím alatt összefoglalt objektumai kétdimenziósra fordítják le a térbeli alakzatokat. A térképek síkbeli gömbábrázolásával szemben a kiterítés itt nem az átláthatóságot és a megértést szolgálja, mert az torzítja az eredeti mintázat arányait. Csörgő Hámozott városának síkká szabdalt, megszakításoktól és átfedésektől mentes bérházcsíkjai és kiterített kockái, bár néhány esetben szamárfüles matekfüzetlapra vagy milliméterpapírra készültek, egy cseppet sem hasonlítanak a technikaórán rajzolt, könnyedén összeragasztható palástokra. Bár elvileg visszaalakíthatók térbeli formává, az alakzatok kusza, absztrakt síkformává válnak, és önálló, a háromdimenziós ősformájukhoz már csak eredetükben kapcsolódó entitásokként jelennek meg. A Hámozott csendélet klasszikus formát idéző papírbutéliája és hajtogatott gyümölcsei kiterítve a minden irányból egyszerre láttatott tér felismerhetetlenségig absztrahált kubista konstrukciójává válnak.

A Görbült terek összefoglaló névvel illetett installációcsalád szintén a sík- és a térgeometria látszólagos összeegyeztethetetlenségét járja körül. Csörgő speciális fényképezőgépei kifordított, végtelen térként rögzítették környezetüket, felülírva a képalkotás és érzékelés kereteit. Az igen rangos Nam June Paik-díjjal jutalmazott Möbius-tér sorozat a híres végtelen szalagra exponálja a teret. Míg kiterítve a látvány középtájt elmosódva fejjel lefelé fordul, addig csavart Möbius-szalagként szabályos perspektívát rajzol ki, egy végtelen teret nyitó speciális panorámaképpé alakulva. A Fél-tér szappanbuborékszerű kupoláján ipari környezet rajzolódik ki, míg a Narancs-tér a gyümölcshámozás útvonalát követő expozícióval alkotja meg a fotó gömbfelületét, hiszen Csörgő szerint „Ha a tér gömb, akkor meg is hámozható.” A minket körülvevő félgömb világkép a körbepillantó fotókon mintegy kifordul, hiszen amit eredetileg belülről, a félgömb saját nézőpontunkat jelentő centrumából figyelhettünk meg, a domború felületre rajzolódva most kívülről mustrálható.

Csörgő Attila: Hámozott csendélet (részlet) 2008, térbeli formává hajtogatott papírszalag,30x20x30 cm, magángyűjtemény, Zürich (Forrás: Ludwig Múzeum)
Csörgő Attila: Hámozott csendélet (részlet) 2008, térbeli formává hajtogatott papírszalag,30x20x30 cm, magángyűjtemény, Zürich (Forrás: Ludwig Múzeum)
A kiállított tárgyak mellett olvasható kommentár többször megemlíti, hogy Csörgő Attila konstrukciói nem törnek sem esztétikai, sem anti-esztétikai babérokra, mégis, az időképek és időszobrok téma köré csoportosuló installációkhoz szükségszerűen hozzátapad valamiféle esztétikai szépség. A Plátói szerelem sorozat törékeny, leheletfinom szálakon mozgatott, egymásba átalakuló mértani alakzatai óriás pókokként mozognak tárgyasztalukon, és a pálcikákat húzó háló olyan bonyolult, hogy félő, már a nézéstől is összegubancolódik. A félelem nem alaptalan, a sorozat gépeiből látogatásomkor mindössze kettő volt működőképes, a többi oktaéder, tetraéder és ikozaéder összecsuklott pálcikalábakkal várta, hogy kibontsák gordiuszi hálójából. Túlvilági szépségben tündököl a Gömb-örvény gépezet is, ahol egy zseblámpaizzó apró fénye tapogat körbe egy alakzatot, vizuálisan bejárható folyamattá téve a sötétben láthatatlan konstrukciót, míg a gép teljes alakja a hosszú expozíciós idővel készített fotókon rögzített fénycsíkok által válik láthatóvá.

Csörgő Attila konstrukciói nem merülnek ki egy kreatív fizikaóra kísérletező prezentációjában, mivel nem egyszerűen bemutatják a nehezen belátható törvényszerűségeket, hanem a leírás mellett arra is kísérletet tesznek, hogy értelmezzék és továbbgondolják a felvetett kérdéseket. Ezzel egyrészt egy játékos metafizikai távlatot nyitnak, másrészt pedig (akár akarják, akár nem), esztétikai élménnyel is megajándékozzák a látogatót.

A kiállítás 2010. január 24-ig tekinthető meg.

Vö. Götz Eszter: Hámozott dimenziók 
Király Judit: Arkhimédész inter média 
Mélyi József: Átjáró egy különös világba 

Szerző: Fürth Eszter
Kiállítás:  Arkhimédészi pont,  Alkotó:  Csörgő Attila,  Helyszín:  Ludwig Múzeum, Budapest,  Időpont:  2009. október 30 - 2010. január 24.
Megítélt támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Múzeumi Kollégium
A kiállítás megrendezésére és a hozzá kapcsolódó katalógusra (2009)