A fertődi rendezvény a versenyeken győztes vonósnégyesek találkozójaként hirdeti magát: teljes joggal. A fesztiválon minden jelentős verseny győztese képviselteti magát. A legnevesebb fellépő a román Corina Belcea együttese volt. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Az 1994-ben alakult Belcea Quartet játékán érződik az angol tradíció, tanítójuk a Chilingirian Quartet, a tagok a londoni Royal College of Music falai közt csiszolták tudásukat: hidegek, elegánsak, szikárak. Az ostinatók sohasem túlzóak, nem hevesek, az összjáték példás, nagyon keveset vibrálnak, ámbár produkciójuk merőben klasszicista. Nem húznak szét szólamokat, mint a legmerészebb cseh Bennewitz Quartet (mely vonósnégyest a sorozat legkiemelkedőbb együttesének nevezték azok, akik szerencséjükre minden koncerten jelen lehettek), s nem játszanak rövid és hosszú frázisokat váltogatva, mint az osztrák Minettiék.
![]() Belcea String Quartet |
A Haydn-mű alighanem elhagyhatatlan volt. Hisz’ olyan településen léptek fel, ahol a sarki hentes Haydn Húsüzletként hirdeti magát, s ahol a szovjet csapatok egykor Haydn zenészeinek kottaállványaival tüzeltek. A fellépők mindegyike műsorra tűzött egy-egy Haydn-művet az eszterházai fesztiválon – elvégre Haydn év is van –, ám csak kevesen vették komolyan a kötelező penzumot. Így Belceáék sem: tisztességesen, de a műről nem sokat gondolva játszottak. A páros lüktetésű - Haydn hangszeres műveinél megszokott – 4/4-es főtétel komolysága helyenként brutalitásba, magyarán hangszeres kekeckedésbe váltott át.
Ez csak szellemi trehányságot jelenthetett, mert az együttes technikai tudása – értve alatta elsősorban az intonációt, a tökéletesen lefogott, tiszta hangot - lenyűgöző. Akik így, ilyen pontosan, ilyen kimunkáltan tudnak játszani, azok megengedhetnék maguknak, hogy a művet ne csak leadják, hanem közvetítsék, értelmezzék is.
![]() Corina Belcea-Fischer |
Corina Belcea-Fischer célratörő erőszakossága a Beethoven-mű második és negyedik tételében vált a legfeltűnőbbé. A 3/4-es kezdőtéma a joggal népszerű tételben nem ütemsúlyon, vagy a megszokottabb negyed-hangos felütéssel indul, hanem – mint egy korábbi, hasonló hangnemű Haydn-opusnál - 3/8-os ütemelőzővel. Ez a furcsa felütés lendületet ad a témának, de nem táncba hív, mint egy ländler vagy valcer (bár azokat idézi), hanem izgatott mozgást gerjeszt. Belcea-Fischernél inkább volt e mozgás idegesítő, mint izgatott vagy izgalmas. Ellenben az érces, rekedt Fisz-dúr akkordok olyan dermesztőek lettek, hogy egyre inkább úgy éreztem, ennek a Quartetnek a teljesítményét nem is Corina Belcea-Fischer játéka, hanem inkább az erőszakossága határozza meg. Angolos e kvartett játéka, amennyiben az elfojtott mosoly mögött igazi, izzó gyűlöletet sejthetünk. A visszafogott érzelmek alatt indulatok parázslanak.
A Webern-mű széthúzása Brahmsot idézte, de nem állt meg azon a ponton, ahol Brahms (ezért sem törölte Webern e művét): eljutott a szép dallamív ugyanarra a pontra, ahová a Beethoven-darab utolsó tétele. Az utolsó, asz-hangok nem csupán elhaltak, de mintha egyenesen kihaltak volna. Ahogy Kurtág György mondta kvartettező tanítványainak: úgy játsszák e hangokat, mintha egy állatfaj utolsó példánya rogyna a lábuknál össze.
A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Haydn Év 2009 gyűjtőlapon olvashatják.