ERŐSZAKOS KÖZÖS ÜLÉS

A fertődi rendezvény a versenyeken győztes vonósnégyesek találkozójaként hirdeti magát: teljes joggal. A fesztiválon minden jelentős verseny győztese képviselteti magát. A legnevesebb fellépő a román Corina Belcea együttese volt. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Az 1994-ben alakult Belcea Quartet játékán érződik az angol tradíció, tanítójuk a Chilingirian Quartet, a tagok a londoni Royal College of Music falai közt csiszolták tudásukat: hidegek, elegánsak, szikárak. Az ostinatók sohasem túlzóak, nem hevesek, az összjáték példás, nagyon keveset vibrálnak, ámbár produkciójuk merőben klasszicista. Nem húznak szét szólamokat, mint a legmerészebb cseh Bennewitz Quartet (mely vonósnégyest a sorozat legkiemelkedőbb együttesének nevezték azok, akik szerencséjükre minden koncerten jelen lehettek), s nem játszanak rövid és hosszú frázisokat váltogatva, mint az osztrák Minettiék.

Belcea String Quartet

A Belcea Quartet tagjai már-már iskolásan pedánsak, a klasszikus szépségre törekvés inkább jellemzi őket, mint a bátorság, ám a játékuk – legalábbis számomra - mégsem szép. Ennek okát abban látom, hogy szinte ránehézkedik az együttesre annak vezetője – és aligha mellékesen: névadója –, a perfekcionizmusáról és kérlelhetetlenségéről egyaránt híres Corina Belcea (aki ma már Corina Belcea-Fischer néven szerepel) . A román származású hölgy elsősorban olyan darabokat választ az együttes számára, melyekben dominál a szólóhegedű. Így majd minden darab, amit műsorukra tűznek, egy-egy lecsupaszított hegedűverseny: az volt a szeptember 18-i, eszterházai koncert első darabja, Haydn Esz-dúr op. 71. Nr. 3-as vonósnégyese, Karol Szymanowski remek, op. 37-es C-dúr vonósnégyese is – amit sokan itt hallhattunk először – és Ludwig von Beethoven op. 18-as ciklusának híres Nr. 6-os B-dúr kvartettje is. Nem volt viszont az, s tán nem véletlen, hogy éppen ez lett a koncert csúcspontja, a ráadásként felhangzó Anton Webern-kompozíció: Webern utolsó tonális műve. Az az egy mű a tonális művek közül, amit szerzője nem semmisített meg.

A Haydn-mű alighanem elhagyhatatlan volt. Hisz’ olyan településen léptek fel, ahol a sarki hentes Haydn Húsüzletként hirdeti magát, s ahol a szovjet csapatok egykor Haydn zenészeinek kottaállványaival tüzeltek. A fellépők mindegyike műsorra tűzött egy-egy Haydn-művet az eszterházai fesztiválon – elvégre Haydn év is van –, ám csak kevesen vették komolyan a kötelező penzumot. Így Belceáék sem: tisztességesen, de a műről nem sokat gondolva játszottak. A páros lüktetésű - Haydn hangszeres műveinél megszokott – 4/4-es főtétel komolysága helyenként brutalitásba, magyarán hangszeres kekeckedésbe váltott át.  

Ez csak szellemi trehányságot jelenthetett, mert az együttes technikai tudása – értve alatta elsősorban az intonációt, a tökéletesen lefogott, tiszta hangot - lenyűgöző. Akik így, ilyen pontosan, ilyen kimunkáltan tudnak játszani, azok megengedhetnék maguknak, hogy a művet ne csak leadják, hanem közvetítsék, értelmezzék is.

Corina Belcea-Fischer

A Szymanowski-mű tonális, de már erősen az atonális világhoz közelítő, Berget és még inkább Janáčeket idéző kompozíció. A szerzőt az egészen közeli múltban Piotr Anderszewski igyekezett megkedveltetni a magyar közönséggel, de még a lengyel zongorista is némi ellenállásba ütközött. Holott Szymanowski nagyságát bizonyítani sem kellene. Az 1937-ben meghalt szerzőre a bécsi iskola is hatott, de e szerzeményét együtt lehetne játszani akár Puccini Krizantémok című darabjával is. Második tételében Corina Belcea-Fischer már-már cigányprimást idéző érzelmességgel húzta a vonóját, de mégsem lett eléggé finom a játéka ahhoz, hogy elhiggyük, ezt az olaszos dalt idéző, lágy és szép tételt (Andante semplice) – átéli. E tételben végre a korábban csak terc-párhuzamokra kárhozatott Laura Samuel is megmutathatta – egy quasi hegedű-duettben –, hogy méltó társa a mindig hangosabban játszó, erőteljes kolleganőnek.  

Corina Belcea-Fischer célratörő erőszakossága a Beethoven-mű második és negyedik tételében vált a legfeltűnőbbé. A 3/4-es kezdőtéma a joggal népszerű tételben nem ütemsúlyon, vagy a megszokottabb negyed-hangos felütéssel indul, hanem – mint egy korábbi, hasonló hangnemű Haydn-opusnál - 3/8-os ütemelőzővel. Ez a furcsa felütés lendületet ad a témának, de nem táncba hív, mint egy ländler vagy valcer (bár azokat idézi), hanem izgatott mozgást gerjeszt. Belcea-Fischernél inkább volt e mozgás idegesítő, mint izgatott vagy izgalmas. Ellenben az érces, rekedt Fisz-dúr akkordok olyan dermesztőek lettek, hogy egyre inkább úgy éreztem, ennek a Quartetnek a teljesítményét nem is Corina Belcea-Fischer játéka, hanem inkább az erőszakossága határozza meg. Angolos e kvartett játéka, amennyiben az elfojtott mosoly mögött igazi, izzó gyűlöletet sejthetünk. A visszafogott érzelmek alatt indulatok parázslanak.

A Webern-mű széthúzása Brahmsot idézte, de nem állt meg azon a ponton, ahol Brahms (ezért sem törölte Webern e művét): eljutott a szép dallamív ugyanarra a pontra, ahová a Beethoven-darab utolsó tétele. Az utolsó, asz-hangok nem csupán elhaltak, de mintha egyenesen kihaltak volna. Ahogy Kurtág György mondta kvartettező tanítványainak: úgy játsszák e hangokat, mintha egy állatfaj utolsó példánya rogyna a lábuknál össze.

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Haydn Év 2009 gyűjtőlapon olvashatják.