II. Ördögkatlan Fesztivál / Bárka Kikötő, Baranya
2009.08.16.

Ez az idézet olvasható Cseh Tamástól az Ördögkatlan Fesztivál honlapján péntek éjjel óta. Alatta fekete keretben a hír: Cseh Tamás meghalt. MIKLÓS MELÁNIA BESZÁMOLÓJA. 2. rész.

Emlékezés Palkonyán
Emlékezés Palkonyán

Az Ördögkatlan egyik védnökeként tavaly ő indította útjára a fesztivált. A megnyitó videórészletét augusztus 7-éig láthattuk a honlapon. Tamás szabadkozott, amiért akkor nem tudta elállítani az esőt, de szeretetteli reménykedéssel nézett a jövőbe, és azt mondta, bízzunk benne. Az idén már nem jöhetett. Mindannyian tudtuk, hogy régóta küzd a betegséggel – az életért; nem csinált titkot belőle. Olvashatunk róla abból a beszélgetőkönyvből, melyet a Bárka és a fesztivál alapítóatyja, főszervezője, Bérczes László készített vele az utolsó időkben. Az idei megnyitón ő olvas fel egy részletet a könyvből, majd ugyanezzel az üzenettel zárja is a fesztivált: „...átjutsz, átcsúszol az ismeretlenbe, »honnan nem tért meg utazó«, és ott megkérdeznek ismeretlen lények, mi az, hogy élet? Mit mondasz? Csoda. (…) Lüktető bizsergés, ami a bogarakban, a fákban, bennünk ott motoz, és akárhogy csúsztunk, másztunk, bukdácsoltunk, ezt kell, hogy érezzük. Káprázat. Igen, káprázat. Nem tudhatom persze, hogy akit a balsors egész életében üldöz, az így köszön-e el, de én kalapot emelek az élet előtt, és odaát elhencegek vele. És ha azok olyan lények, hogy van módjuk élni, hát én rábeszélem őket, próbálják meg. (…) Káprázat az élet, öregem. Sok rossz történik, de a világnak mindig lesz egy-két olyan szeglete, ahová el lehet menekülni

A fesztivál utolsó két napja végérvényesen az élet káprázatának és elmúlásának kettősségében telik, amiben az a legkülönösebb, hogy ünnepélyesen természetes. Ez jár a fejemben a palkonyai faluház zsúfolt kis termében a KeresztHuzat Társulat előadásán, amelyet Örkény-egypercesekből készítettek. Talán nem a legismertebb és ennél fogva leghatásosabb novellák kerültek egymás mellé, de bennünket az elejétől fogva az élet abszurd nevetségességének megmutatása érdekelt - a halál szemüvegén keresztül. Onnan indulunk, hogy holnapután vége lesz a világnak, s miközben sírva nevetünk magunkon, az identitás- és életproblémákkal (nem) küszködők egyéni és közösségi jellemrajzain, a gyászhírek felolvasásának végén odáig jutunk, hogy „te még nem”… S hogy ebben mennyire nincs Semmi újság, azt Örkénynél jobban, groteszkségében természetesebben senki nem tudja.

Alexander Balanescu
Alexander Balanescu

A kirakodóvásároktól színes és mindig nyüzsgő Kisharsányban ugyanez a kettősség kerít hatalmába a szombat esti koncerten. Nemzetközi film-, fotó-, „szépítész”- és zenei Mediawave Műhelyek költöztek le ide már a fesztivált megelőző héten, s folytattak közös alkotómunkát, melynek záróbemutatóira a templomkertben kerül sor. A Vonós Műhely Alexander Balanescu vezetésével a templom oldalában felállított színpadon évszázadokat idéz meg a zene hangjain a népes közönségnek. Az összehangolt zenélésben feloldódnak a térbeli és időbeli határok, s a mester húrjai az életet tépik, siratják, rezegtetik. A használaton kívüli templomban közben megállt az idő. Simon Edina és Surman Edit kerámiamadarai úgy lakják be az üres szakrális teret, hogy az elembertelenedés szomorúságában ott lüktet a halálon túli élet reménysége és a megkövült bizonyosság.

A fesztiválzáró vasárnap az egymásra figyelés és a találkozások napja. Délután Schäffer Erzsébet mesél történeteket az életéből, amelyek mindennapiságukban különösek. Sokan hallgatjuk a kedves, bohókás asszonyt, aki arra biztat bennünket, hogy merjünk kíváncsiak lenni másokra és magunkra, merjünk adni, hogy kapjunk is, és észrevéve a világ káprázatosan szép voltát, (Simon Weil szavaival) megtanuljunk vágyakozni az után, ami a miénk. A közös tanulás egyik példája Bácskai Juli Pszichoszínháza, amely az interaktív színház és a pszichodráma különös elegye. A palkonyai faluházban Szerelem és boksz címen improvizatív jeleneteket látunk egy házaspár életéből, Kaszás Gergő és Botos Éva alakításában. A nézők érkezéskor rózsaszín és kék cédulát kapnak, amelyekkel egy-egy jelenet végén igazat szavazhatnak a női vagy a férfi szereplőnek. Bácskai Juli celebrálja a játékot, s az ő empatikus személyiségének és rutinos hozzáértésének köszönhetően hamar feloldódnak a jelenlévők, és a látottakon keresztül együtt elemezzük a saját tapasztalatainkat, hibáinkat. Berecz Andrástól alkonyattájt ízes és vidám meséket kapunk ajándékba, és megtanít nekünk egy dalt is a fűzfákkal szegélyezett palkonyai színpadon, ahol a lemenő nap fénye szokatlan színnel festi meg a világot, s benne az egyik fa tövében elhelyezett emlék-tablót. Cseh Tamás fényképe előtt mécsesek égnek, a háttérből pedig akárha reflektor lenne, világít a Nap.

Szilágyi Nándor fotója (Forrás: fotogaleri.hu)
Szilágyi Nándor: Szabadkai szökőkutak 6 (Forrás: fotogaleri.hu)

A körtemplomáról messziről felismerhető, egy utcás, alig 400 lakosú Palkonya a borászatáról híres Európai Falu, ahol a kiállítások is a jellegzetes, különös hangulatú présházakban kerültek megrendezésre. Szilágyi Nándor színész fotósorozata a legősibb elem, a víz képein keresztül idézi meg szülőföldemet és az elmúló Időt. Az egyik helyszínen a „tiszta” fotográfiákat látjuk, a folyó víz cseppjeinek és formáinak a fénykép időtlen örökkévalóságába dermesztett (jég)szobrait, míg egy másik helyen vajdasági íróknak és költőknek a képekhez írt sorait olvashatjuk a szabadkai kék szökőkút vizébe merített papírlapok fotóin. „Képeken szentelt jég a víz./ Ömlik a ledér idő” (Verebes István), „kilöttyent üvegmassza előtt állok/ az ég tengerében” (Németh István), „ikrás farka van a gyönyörnek” (Ladik Katalin), „meg vagyok fogva./ Nem szök’ má tovább./ Én se (e)szök. Csak (i)szok.” (A. Bezsibunár).

Lovasi András. Fotó: Garamvári Gábor (Forrás: ordogkatlan.hu)
Lovasi András. Fotó: Garamvári Gábor (Forrás: ordogkatlan.hu)

Utolsó este a Kiscsillag fergeteges koncertjének csúcspontján a jelen bűvöletében egy emberként tomboljuk Lovasival, hogy „fishing on Ördög, dancing in the Katlan”, majd az emlékezés pillanatai következnek. Bérczes felolvassa Cseh Tamás szavait a könyvből, Kiss Tibi a halálhír estéjén otthon felénekelt A jobbik részem című dallal búcsúzik, a Kiscsillag a Fehér babákat játssza. S „még mielőtt minden szétmegy”, egy részletet látunk Cseh Tamás utolsó, egész estés koncertjéből, amelyet Másik Jánossal adott a Bakáts téri templom előtt 2006. augusztusában. Ekkor már néhány hete tudta, hogy beteg. Minden kérdés és titok ott van az arcán. A fesztivál zárásától kezdve ezzel a felvétellel indul a Bárka és az Ördögkatlan honlapja. (Megtekinthető itt.)  

 

Beszámolónk 1. része: Miklós Melánia: Öt nap a világ / II. Ördögkatlan Fesztivál  

 

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Pécs EKF 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. sisso: Ördögfiókok II.

Esemény:  II. Ördögkatlan Fesztivál,  Időpont:  2009. augusztus 5 - 9.
Megítélt támogatás: 13 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
Az Ördögkatlan Fesztivál 2009 megrendezésére (2008)
További támogatás: 800 000 Ft
Támogató: Zenei Kollégium
Az Ördögkatlan Fesztivál zenei programjainak megvalósítására (2009)