John Cassavetes: Premier (Opening night) / Toneelgroep Amsterdam (NL) - NTGent (B), Nincs Lehetetlen
2009.05.03.

John Cassavetes 1977-es Premier című filmje egy középkorú színésznő szemszögéből mutatja be színház és valóság könyörtelen összefonódását. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból
Ivo van Hove rendező azonos címet viselő, számos díjjal jutalmazott munkájának kiindulópontja a film, de az előadás több, mint Cassavetes művének színpadi adaptációja. Cassavettes történetének főhőse Myrtle, a híres színésznő, aki társaival A második feleség című darabot próbálja, mely egy régi szerelmeitől szabadulni nem tudó,  magányos, középkorú nő kiúttalan sorsát tárja elénk. Myrtle e szerep kapcsán kénytelen saját korával szembenézni. Belső meghasonlását mélyíti, hogy régi önmagát egy balesetben elhunyt, tizenéves rajongójával azonosítja. Vagyis Myrtle civilben is a fikció rabjává válik, mégpedig kétszeresen: saját életét egyre kevésbé tudja elvonatkoztatni a darabban játszott szerepétől, és Nancy, a halott lány, aki kísértetként jelenik meg előtte a legváratlanabb pillanatokban, nem engedi, hogy elszakadjon múltjától. Zavarát tovább fokozza, hogy a férfi, aki a színdarabban a szeretőjét játssza, valóban a férje volt korábban. Myrtle e zaklatottságból és fokozódó őrületből csak az utolsó pillanatban találja meg a kiutat: a premieren, ahová részegen érkezik. Ekkor tudatosul benne, hogy számára kizárólag a színpad kínál menedéket, és csak abban az esetben, ha elfogadja magát olyannak, amilyen, vagyis paradox módon akkor, ha nem akar más lenni.

mm
Hadewych Minis és Elsie de Brauw
A film mint műfaj a színházhoz képest könnyebb helyzetben van, hiszen a filmben nem jelent különösebb nehézséget a helyszínek és jelenetek egymástól való elkülönítése. Van Hove munkája éppen azért izgalmasabb az eredeti filmnél, mert itt nincs külön színház, utca vagy hotelszoba - az előadás egy térben játszódik, színváltások nélkül. Így amint Myrtle fejében kezd összekeveredni a saját élete és múltja a szereppel, amit próbál, úgy a néző is egyre kevésbé tudja megkülönböztetni egymástól a fikció különféle szintjeit. Bár a darab próbáinak végét az előadás fényváltásokkal jelzi, mindinkább összefolynak a képzeletbeli színház színpadán, a kulisszák mögött, vagy a Myrtle képzeletében játszódó események.

és
Chris Nietvelt és Elsie de Brauw
A rendező a tökéletes illúzió látszatára törekedett, például azzal, hogy a színpadon is elhelyezett egy nézőteret. A színpad jobb oldalán lévő széksorokban ülnek a képzeletbeli színház nézői, A második feleség című darab próba- és premierközönsége. A két nézőtéri csoport elvileg ugyanazt látja, és mégsem, mivel épp kilencven fokkal elfordítva ülnek egymáshoz képest. És van még egy fontos momentum, mely hozzájárul a fikciós szintek egymásba csúszásához. A színpadi eseményeket két kamerával rögzítik, így a nézők előadást is nézhetnek és mozizhatnak is egyszerre. A nézőtéri nézők a színpad fölötti hatalmas vásznon, a színpadi nézők pedig tv-képernyőkön kísérhetik figyelemmel a színpadon zajló jeleneteket. A színészek nem foglalkoznak a kamerákkal, tehát ez előadás nem filmforgatás-imitáció, de a felvételnek köszönhetően a színházi pillanatok rögzülnek, hangsúlyossá válik egy-egy tekintet vagy mozdulat, vagyis olyan szemszögből is láthatjuk az előadást, melyre egyébként a színház nem nyújt lehetőséget. A felvett jelenetek segítenek abban is, hogy a nézők előtt olyan részletek se maradjanak rejtve, melyet saját nézőtéri pozíciójukból nem láthatnának. A tér egy filmstúdióra emlékeztet, és a színpad bal oldalán, a nézőtéri nézők számára félig takarásban öltözőasztalokat, ruhafogasokat láthatunk. Itt öltöztetők, színészek és technikusok ülnek, akik egy-egy jelenet kivételével végig a színen maradnak, és minden olyan részlet, ami egyébként a kulisszák mögött történne, a színpadon zajlik. Így az előadásban Myrtle drámájánál fontosabbá válik a közeg: az előadás kínosan precíz realizmusa épp a színházi valóság szintjeinek bonyolult viszonyrendszerét emeli ki.

és
Jacob Derwig és Elsie de Brauw
Az előadás néhány jelenet kihagyásának köszönhetően sűrűbb és feszesebb, mint a Cassavetes-film. Kimaradt például az a rész, amikor Myrtle látogatást tesz a halott lány családjánál, vagy az a jelenet, amikor a darab szerzője, Sarah elviszi Myrtle-t egy spiritiszta szeánszra, hogy szabadulni tudjon Nancy kísértő szellemétől. Bár a film nagy siker volt annak idején, gyengeségei az előadásban is érzékelhetőek. A második feleség című darab, amit a Premierben próbálnak, természetesen fiktív szöveg, és noha csak két jelenetet ismerünk meg belőle alaposabban, Sarah műve nem tűnik jelentős drámának. A szöveg túlírt dialógusai érzelgősek, és – mivel a szereplők civilként is gyakran a dráma dialógusait idézgetik – az előadás egészét a szappanoperák szentimentalizmusa hatja át. Ha a szereplők kicsivel kevesebbet elemeznék önmagukat, vagy másképp verbalizálnák érzelmeiket, még jobban tudnánk értékelni, hogy a színpadon kiváló színészek játszanak. A fiatal Nancy (Hadewych Minis) egyszerre kislányosan bájos, erotikusan túlfűtött és démonian kegyetlen. Myrtle (Elsie de Baruw) figurája nem válik érzelgőssé, megrázó az a határhelyzet, melybe a próbafolyamat során kerül. Játékos és van humora (bár az előadás folyamán többször figyelmeztetik rá, hogy nincs), tud gyermekien naiv, nőiesen ellenállhatatlan és elviselhetetlenül hisztérikus lenni. A tévéképernyőkről pedig láthatjuk, hogy mennyire koncentráltan, bizonytalanságok és bakik nélkül játszik.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Katja Herbers. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
A Premier című előadás világa összetettebb Cassavetes filmjénél, hiszen a valóság és illúzió keveredése nem csupán a színésznő személyes problémájaként jelenik meg benne, hanem a színház alapvető helyzetét tematizálja, ami azáltal lesz igazán hiteles, hogy a fikciós játéknak a néző is részese. Myrtle összezavarodva jelenik meg a premieren, de játék közben kitisztult számára minden. A néző tiszta fejjel érkezik a Premierre, de a játék némiképp összezavarja. Igazi színházi paradoxon.   


Kapcsolódó cikkeinket a Flamand-Holland Fesztiválok 2009 gyűjtőlapon olvashatják.


Vö. sisso: Korunk hősnője 
Sors Vera: Film-színház 
Mátrai Diána Eszter: Izgalmas kulisszatitkok? 
Tompa Andrea: Minden egy

Cím:  Premier (Opening night),  Szerző:  Cassavetes,  Rendező:  Ivo Van Hove,  Díszlet- és világítástervező:  Jan Versweyveld,  Dramaturg:  Koen Tachelet,  Jelmeztervező:  Marc Meulemans,  Videó:  Erik Lint,  Kamera:  Judith Hofland, Menke Visser,  Szereplők:  Elsie de Brauw,  Jacob Derwig ,  Oscar van Rompay,  Lien de Graeve,  Fedja van Huêt,  Katja Herbers,  Hans Kesting,  Eelco Smits,  Kristof van Boven,  Chris Nietvelt,  Hadewych Minis