XI. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium kiállítása / Alföld Galéria, Hódmezővásárhely
2009.02.01.

Sokat vártam a „Kert”-től, mert az iparművészetek utóbbi évtizedekben lábra kapó, elvont témák iránti vágya felértékelte bennem a kötött, konkrét feladatok professzionális teljesítését. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Pannonhalmi munkája
Mihály Árpád kerámiája
A hagyomány szerint, az év elején nyitották meg Hódmezővásárhelyen az előző nyári kerámia szimpózium beszámoló kiállítását, melynek témája a „Kert” volt. Az előző években a négy őselem sorbavétele nyújtott kiindulópontot, egy évvel ezelőtt a „Levegő” agyagba-fogalmazásáról írtunk ezeken a hasábokon. A legújabb téma visszavitte a műfajt a funkcionális keretek közé, bár ha az Édenre gondolunk, akkor ez csak nagyjából igaz.

A kerthez növénytároló edényeket kapcsolni a legkönnyebb, de úgy látszik, csak a laikusnak, mert ezekből nem volt egy darab sem a kiállításon. Pedig valószínűleg lehetne új megoldásokat találni a divatos, és mindenki által gyártott antikizáló formák és minták mellé, de az is igaz, hogy ez oly szorosan véve alkalmazott feladat, hogy a művésztelepi szabadságot biztosító szimpózium idejét és műhelyfeltételeit nem szívesen pazarolták volna erre a résztvevők. Arról nem is beszélve, hogy a szellemdús és tetszetős hasznos megoldásokat úgy lopják a gyártók, mint a szarka, s lehet, hogy tényleg a művészeknek van igaza, mivel szerzői jogaikat az életben nem tudnák érvényesíteni. Akkor hát irány az autentikus alkotóművészet, s a kert szimbolikus vagy asszociatív képzeteit formába önteni. Vagy olyan kertbe illő alkotásokat tervezni, amelyek az elvont és konkrét határán egyensúlyoznak, s az alkotói karakter lenyomatát őrzik.

Krawczun munkája
Krawczun Halina munkái
Mégis, mi az, ami a kertben fellelhető és önmaga valóságában is létező? Például a flóra és a fauna, továbbá sziklák, kövek, kavicsok. A természet mindig megbízható kiindulópont, stabil inspiráló forrás – még a legfőbb absztrakt teoretikusnak, Kandinszkijnak is ez a véleménye. Érdekes, hogy a két legfiatalabb (Barka Melinda és Simon Zsolt József) kerülte ezt ki a leglátványosabban - talán mert túlzottan emlékeztette őket az iskolai stúdiumok ízére? Mindketten az őket aktuálisan foglalkoztató forma- és szerkezetproblémákat vitték tovább a szimpózium ideje alatt. Volt még kakukktojás a kiállításon, sőt sokkal kakukkabb, mint az övék – fejek, figurák és kávéskészlet – de végülis (méltányossági alapon) el lehet fogadni a komplex ipari háttér soha vissza nem térő lehetőségének kiaknázását egy-egy régóta dédelgetett álom megvalósítására.

madarai (Fotó: Dömötör Mihály)
Szemereki Teréz madarai (Fotó: Dömötör Mihály)
Akik viszont a megadott tematikára hangolódtak, többnyire jó színvonalú anyagot hoztak létre. A „virágos szekció” például (Pannonhalmi Zsuzsa, Jáger Margit) organikus térformákat, az „állatosak” pulzáló hatású, felnagyított köztes-biológiai lényeket teremtettek - különösen az egyiptomi Khaled Siraq félszarvú házatlan csigái és Albert Ildikó kagylószerűségei megnyerőek, de Mihály Árpád régi alkotóénjének állatkái is ideillenek. Van persze olyan is, amikor a virágok, levelek csupán díszítőmotívumként kerülnek a formára (Krawczun Halina), vagy amikor a madár, növény egyszerűen stilizálandó témává válik (Szemereki Teréz). Mások fantáziája a feladatot szellemesen összekötötte a hátteret adó gyár ipari (szaniter) formaelemeivel, vagyis a kész sablonokat gyúrták-hasogatták-színezték, míg eredeti mivoltukat elveszítve a kerti gondolatot közvetítő művekké nem változtak.

Az összkép változatosnak tűnik, mégis van hiányérzet: az önálló hangra most lelő fiatalabbak távolléte; azoké, akik életkorukat tekintve a frissen végzettek és az érett, befutott (olykor jócskán) ötven fölöttiek között lennének találhatók; akiknek megszáradt ugyan a tinta a diplomájukon, de már élni tudnak az őket ért hatásokkal; akik éppen most kezdenék megvetni a lábukat a szakmában, és elég bátrak ahhoz, hogy frissítő felfordulást hozzanak magukkal. Jót tennének a kulturáltan, mérsékelt újító szellemben ténykedő kollégáknak, de a hagyománytiszteletéről nevezetes Hódmezővásárhelynek is – még ha meghökkent felmordulás lenne is jelenlétükre az első reakció.


A kiállítás 2009. március 1-ig látogatható.


Kapcsolódó cikkünk:
Ibos Éva: Levegő - agyagban elbeszélve / X. Kerámia Szimpózium, Hódmezővásáhely

Szerző: Ibos Éva
Kiállítás:  Xi. Kerámia Szimpózium,  Helyszín:  Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely,  Időpont:  2009. január 25 - március 1.,  Kiállító művészek:  Albert Ildikó, Barka Melinda, Nathali Clemente, Jáger Margit, Khaled Siraq, Krawczun Halina, Laborcz Monika, Mihály Árpád, Mihályfy Marika, Pannonhalmi Zsuzsa, Simon Zsolt József, Szemereki Teréz, Tóth Anita, Tuza László, Veress Miklós, Zakar István
Megítélt támogatás: 1 800 000 Ft
Támogató: Iparművészeti Kollégium
A hódmezővásárhelyi kerámia művésztelep képzéseire, szimpóziumra (2008)
További támogatás: 900 000 Ft
Támogató: Iparművészeti Kollégium
XI. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium megrendezésére (2008)