Peter Shaffer: Equus / Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
2009.01.12.

1980-ban, hét évvel a megírása és három évvel a többszörösen Oscar-díjra jelölt filmváltozat elkészülte után nálunk is bemutatták az Equust. A két főszerepet Darvas Iván és Gálffi László játszotta. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.

Szőke Attila
Szőke Attila
A világsikerű darabot ugyanabban az esztendőben Szabadkán is szerette volna színre vinni egy végzős rendezőhallgató, Hernyák György. Miért, miért nem, a premierre nem kerülhetett sor. Most igen. A rendezőt annak idején nagyon megragadhatta a lovakat megvakító Alan Strang és a pszichiáter Martin Dysart története, ha huszonnyolc év után is színpadra akarta állítani. Nyilvánvaló: ma mást lát fontosnak benne, mint akkor, s az is kétségtelen, hogy egészen más előadás lett volna az, mint ez, már csak azért is, mert Kovács Frigyes, akire majd’ három évtizeddel ezelőtt a fiú szerepét osztotta, most az orvosét játssza.

A darab alaphelyzete egyszerű és átlátható: a neves pszichiáter a bíróság kérésére igyekszik megismerni a megmagyarázhatatlannak tetsző bűn elkövetésével vádolt fiatalember lelki alkatát, személyiségvonásait, megtalálni a társadalomra nézve fokozottan veszélyesnek minősített cselekedetének belső indítékait. Miután megtörte a fiú ellenállását, különböző technikák és vizsgálati módszerek, valamint a szülőkkel folytatott beszélgetések segítségével egyre mélyebben megismeri páciensét. Eközben kirajzolódik az a hétköznapinak vagy normálisnak tekinthető családkép illetve modell, amelyből a fiú álomvilágot kreálva igyekszik menekülni. Ebben az álomvilágban egymásra kopírozódik a kisgyerekkorában anyjától kapott vallásossága és a lovak mint különleges lények tisztelete és szeretete. Alan szorult helyzeteiben mániákusan mormolja maga elé az istenként imádott Equus családfáját, mintha az Ószövetség szövegét kántálná – ez nemzi ezt meg ezt, az nemzi amazt –, de a bibliai nevek helyébe a lovakét téve.

Szőke Attila és Kovács Frigyes
Szőke Attila és Kovács Frigyes
Ám ez az eset a kezdetben magabiztos, rutinmódszereivel sikert elérő Dysart-ot zavarba ejti; önmagának is mind több kényes kérdést kénytelen feltenni, sőt egy ponton szakmája értelmében is kételkedni kezd. Kiderül, igazából csak neki van drámája, ő változik meg a vizsgálat folyamán, s jut a kiinduló ponthoz képest csaknem ellentétes következtetésre, amikor kimondja: a normálisnak nevezett világ élhetetlen, tehát nincs joga Alan Stranget a maga álomvilágából a normalitásba visszavezetni. Alighanem ez a gondolat foglalkoztatja mindmáig Hernyák Györgyöt is.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból
Bár ez a cselekményváz sem túl eredeti és bonyolult, maga a panelekből építkező darab kifejezetten közhelyes. A tanítónő anya betegesen vallásos, a nyomdász apa puritán, a szülők között állandó a veszekedés, a gyerek frusztrált, az orvos kellően cinikus, házassága elromlott, és nem veszi észre, hogy asszisztensnője szerelmes belé, a fiú az összes lehetséges általánosságot elmondja a pszichiátria kóklerségeiről, Alan lánypajtása, Jill „tipikus”, szexet kereső fruska és így tovább. A dialógusok sem különbek. Mára a szöveg kissé együgyűnek hat, ráférne a kurtítás és a szigorúbb dramaturgiai beavatkozás, mindenekelőtt a bírónő szerepének kiirtása (így az orvos dilemmáit nem vele osztaná meg, hanem belső konfliktusként élhetné meg). A darab egyetlen, rendezői kihívást is jelentő érdekessége: hogyan lehet a főszereplővé váló lovakat megjeleníteni?

Négy évtizede a szerző szigorúan megszabta, hogy darabját milyen térben-díszletben kell előadni, de e normától már Kapás Dezső is eltért a Pesti Színházban. A szabadkaiak szintén saját elképzelésüket követik, amikor a négyzet alapú teret bal hátulról előrefutó átlós kifutóval osztják ketté, ezen zajlanak a kihallgatás, a vizsgálat jelenetei, míg az előtte lévő térfél a szülőké, a mögöttes pedig a lovaké és a lányé. A színpadot hátul nagy tükör zárja le, amely olyan, mintha egy ló felnagyított szeme lenne. (A megvakítás epizódjának felidézésekor ezt töri össze a fiú.)

Jobbra: G. Erdélyi Hermina
Jobbra: G. Erdélyi Hermina
A Szabadkai Népszínháznak nagyon jó társulata van, s ezt ez az előadás éppen úgy igazolja, mint a Vendégségben Budapesten-sorozat keretében látott másik kettő (Vízkereszt, Szomorú vasárnap). A budapesti vendégjátékon a színészek legtöbbje két-három szerepben is fellépett, így megmutathatták művészi-technikai sokoldalúságukat. A Strang-házaspárt például az a Csernik Árpád és Vicei Natália alakítja, aki a Vízkeresztben Malvoliót illetve Máriát játssza. Ott bővérű komédiások, itt mikrorealista eszközökkel rajzolnak meg egy-egy önmagukba zárt figurát, örömtelen, kudarcokkal teli életet. Körmöci Petronella az egyik este Olivia, a másikon az ápolónő szerepében mutat meg két egészen eltérő nőtípust. A társulati szellem erejét mutatja, hogy az Equusban azok alkotják a lovak néma, csak mozgásban megelevenített csoportját, akik a Shakespeare-, illetve a Müller Péter-darab főszereplői.              

Shaffer darabjában a pszichiáter és a fiú egyenrangúan fontos szereplő, a közöttük lévő változó viszony kiegyenlített, ám Hernyáknál az előadás középpontjába egyértelműen Martin Dysart kerül. A rendezőt az ő sorsa érdekelte, s az érett férfikorban lévő értelmiségi dilemmáit drámává igyekezett növeszteni. Az elmélyítést azonban minduntalan megnehezíti a lapos és közhelyes színpadi szöveg. Kovács Frigyes alakításában is kettősség érződik. Amikor a mesterségét magas színvonalon űző orvost kell ábrázolnia, remek. Miközben rutinosan hárítja a bírói felkérést, már izgatja az új kihívás, egyszerre fáradt és felajzott, cinikus és naiv, minden megnyilvánulása mögött ott bujkál az irónia. Amikor azonban Dysart moralizálni kezd, s ezt a rendező és a színész komolyan veszi, megtörik a szerep íve.

Szőke Attila. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Szőke Attila. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
A szerepek közötti hangsúlyeltolás miatt háttérbe szorul Alan alakja. Drámája alig érzékelhető, tette dramaturgiailag szükséges orvosi esetté egyszerűsödik. Ez nehéz helyzetbe hozza Szőke Attilát, mivel a fiúnak nem azt a belső útját ábrázolja, amelyet a pszichiáterrel közös munka során a tett elkövetésétől az indokok kibeszéléséig és bizonyos fokú megkönnyebbülésig bejár. Így csupán állapotokat jelez, s eközben külsődleges eszközök használatára is kényszerül.

Hernyák György egyéni értelmezése, Verebes Ernő dramaturgiai funkciót betöltő, vonósnégyesre komponált zenéje, a pontos és erős alakítások sem tudják ellensúlyozni a krimitechnikát olajozottan használó darab felszínességét, a vulgár-pszichologizálást. Mintha túllépett volna mindezen az idő.
Szerző:  Peter Shaffer,  Cím:  Equus,  Rendező:  Hernyák György,  Zeneszerző:  Verebes Ernő m.v.,  Színpadi mozgás:  Döbrei Dénes m.v.,  Díszlet, jelmez:  Gadus Erika m.v.,  Dramaturg:  Brestyánszki Boros Rozália,  Szereplők:  Kovács Frigyes,  Szőke Attila,  Csernik Árpád,  Vicei Natália,  Póka Éva m.v.,  Körmöci Petronella,  Béres Márta m.v.,  Kovács Nemes Andor,  Pálfi Ervin,  G. Erdélyi Hermina,  Kálló Béla,  Ralbovszki Csaba,  Brestyánszki Boros Rozália,  Zene:  Garden Quartet m.v.
Megítélt támogatás: 6 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar estek megrendezésére (2008)
További támogatás: 3 200 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar színházi estek megrendezésére (2008)
További támogatás: 2 000 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar színházi estek 2008. év őszi programjainak megvalósítására (2008)