Hirdetés
Főszerepeket játszik, bábokat tervez, emellett saját előadásait írja és rendezi. Horváth Márkkal, a győri Vaskakas Bábszínház sokoldalú művészével öngyilkos parafafiguráról, szakrális színházról és vérfrissítésről is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Vuk története – felnőtt fejjel nézve – olyan, mintha a bibliai József életét követnénk, a fölívelő egyiptomi időkben. Neki drukkolni annyi, mint hódolni a hősnek, a maga erejéből sikeresnek, a szerző-védő, épeszű és könyörtelen gyereknek, s a bájjal teli, ifjúi férfierőnek. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Ülök a Kolibri Pincében, nézem a Tipli című előadást, és egy jelenet után rájövök, hogy ezeket a srácokat én ismerem valahonnan. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Hirdetés
Tegye fel a kezét, aki attól a rendezőtől, akinek debütálása egy klasszikus zombifilm remake-je volt, és olyan további popcorn-klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint a 300 vagy a Watchmen, beszélő baglyos filmet várt. TOROCZKAY ANDRÁS CIKKE.
Ami a délelőtti bábelőadásokra, az a Kossuth téri amatőr gyermekelőadásokra is igaz: dramaturgiai felkészületlenség és egy összetettebb színházi gondolkodás hiánya. Mintha a Vidort is sújtó pénzügyi gondok idén az utca- és bábszínházi programokon csapódtak volna le… SZALAY ÁLMOS ÍRÁSA.
Átgondolatlanság – ez jellemzi leginkább a Vidor Fesztivál bábszínházi programsorozatát, amely jelen esetben, akár az „utcaszínház” kifejezés, gyermekelőadásokat jelent. Tavaly még a Művész Stúdióban, profi színházi körülmények tették teljessé a bábosok produkcióit, most viszont a játszók a Jósa András Múzeum zöldjébe száműzettek. SZALAY ÁLMOS ÍRÁSA.
A felszabadult játék, s vele a nevetés is igen kevéssé volt jelen az előadásokban, tán mert a „felnőttbáb-játék” szabadulni akar a könnyedség és könnyűség ódiumától. Pedig hát legalább Huizinga óta jól tudjuk, hogy a játék nagyon is komoly dolog. MILBACHER RÓBERT BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A fesztivál idején egy gyerekkori bábműsor főcímdala járt a fejemben, mely szerint „fakanálból van a báb”, illetve „játszani és együtt lenni […] milyen jó”. A fesztivál végére az első közhely megdőlt, ez utóbbi fényesen beigazolódott. MILBACHER RÓBERT BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Závada Pál ezúttal szlovák népmeséket gyűjtött kötetbe. Ismerősnek persze valahonnan ismerős mesék ezek, hiszen visszaköszön számos elemük a magyar népmesekincsből is, mégis tagadhatatlanul van bennük valamiféle izgalmas-szokatlan íz. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Az Ördögkatlan Fesztivál zárt téri színházi előadásai idén is extra teltházakkal mentek, a szabadtériek meg csak azért nem, mert vagy nem tudtunk róluk, vagy elég nagy hely volt mindenki számára a szabad ég alatt. Kellemesen kaotikusan és barátságosan telt a színházi idő. SISSO ÍRÁSA.
Nem szokványos kritikusi feladat: szigorú szemmel ítélni egy ovisoknak szóló, egészestés rajzfilmről, amelyet alkotói eredetileg huszonhat részes tévésorozatnak szántak, s amelyről a próbavetítések után derült ki, hogy füzérként is remekül működik a célközöségnél. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Az egri vármúzeum időszakos kiállítása széles merítésből válogat, alapos és gazdag művelődéstörténeti áttekintést nyújtva a tizenkilencedik század végi és huszadik századi magyar játékkultúráról. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Hirdetés
A nagy zöld mogorva ogréról csak az nem hallott, aki az elmúlt évtizedet átaludta egy barlangban. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
Az értő és érzékeny válogatásnak köszönhetően csecsemőszínháztól nevelési programokon át bábjátékig és probléma-darabokig sokféle előadást láthattak a kaposvári gyerekek és fiatalok, a hazai és külföldi szakemberek. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Az első teljes egészében számítógéppel megalkotott animációs film, a Toy Story tizenöt évvel a méltán hatalmas sikerű első darab után trilógiává bővült. Tudják-e tartani a szintet a Pixar zsenijei? – a kérdés merőben költői. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
A darabbeli, Babérossy Leander-féle társulat Ügyelőnője (a jó humorú Nagy Anikó) kacsintva kér elnézést az Othello-betét egy szál színpadi nézőjétől: Mi nagyon rosszak vagyunk! Az előadás is rá-rászorul az elnézésre. De nincs nagy vész. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Nem tudom, nem is számoltam, hány éve játszhatott utoljára Csákányi Eszter gyerekeknek szóló előadásban, mindenesetre úgy saccolom, még kaposvári színésznő korában. A Keresztanya azt bizonyítja, nem jött ki a gyakorlatból. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Feszített ütemben, bőrig ázva, de jó hangulatban nézte a szakma egymás előadásait Kecskeméten, a Magyarországi Bábszínházak X. Találkozóján. A szakmai zsűri nem finomkodott, de az általam megkérdezett gyerekek még szókimondóbbak voltak. TÓTH ÁGNES VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
Nanny McPhee visszatért. Íme, Emma Thompson második, mágikus átváltozása lógó fogú, bibircsókos asszonyságból derűs, negyvenes szépasszonnyá. A háttérben tehetséges, kiskorú pankrátorok. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Kevés olyan színházi fesztivál van, ahol mutatóba is alig találni nem szakmai nézőt. A kecskeméti Ciróka Bábszínház idén tizedik alkalommal megrendezett seregszemléje ilyen. PAPP TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A Nemzeti Múzeum kertje ma már inkább csak egy álmos zöld falat a belváros szívében, de eredeti funkcióját tekintve Budapest egyik frekventált, nyüzsgő találkozóhelye volt. A Múzeumok Majálisa ezt a pezsgő hangulatot igyekszik visszalopni a kertbe, már ha az égiek is így akarják. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.