Hirdetés
A Barátnőt felveszünk érzelmes szexkomédia, amely nem fél kitárgyalni és kritikával illetni a társadalmi kérdéseket és a generációk közti világnézeti különbségeket sem. Jennifer Lawrence szülési szabadsága után a nagyvászonra is visszatért, és ismét bebizonyította, hogy komikának sem utolsó. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne más emberek szemén keresztül fürkészni a valóságot. Szabó Mátyás első nagyjátékfilmje egy alternatív, nyolcvanas évekbeli Magyarország közegében formálódó, elvont szerelmi viszony apropóján képzeli el a jelenséget. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Wes Anderson sok minden volt már: stílusteremtő auteur, sikereket halmozó hipszterzseni, legutóbb TikTok-mém és kiégett, megosztó rendező is. Egyvalami nem volt még: unalmas. Legújabb filmjével ezt is abszolválta. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Hirdetés
Vajon hogyan jobb elbúcsúzni egykori akcióhős ikonként? Utolsó erőnk elfecsérlésével a DVD-k polcain porosodva vagy ironikusan, önmagunkat kifigurázva, összekacsintva a nézővel? Bár a válasz egyértelmű, a baj mégis ott van, hogy Jean-Claude Van Damme számára is már ez a sokadik poénos búcsú. Azért itt-ott nevetni is lehet Az utolsó titkos ügynökön. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
M. Night Shyamalan új filmje a tőle megszokott egyediséggel és fokozatosan adagolt terrorral férkőzik be a néző tudatallattijába, a kitartóbbakat pedig emlékezetes élménnyel jutalmazza meg. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
A skandináv filmek jól ismert kliséiből gyúr remek elegyet a Diana esküvője, mely úgy tud szórakoztató lenni, hogy közben nem felejt el érdemben beszélni a család fontosságáról. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Egy magánéletében és filmjeiben egyaránt elveszett filmes kalandozásai a szerelmének épített mozgóképes emlékműben. A brit Joanna Hogg filmje az idei Cannes legkülönösebb csemegéje volt. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Látványos díszletek közt, gyönyörűen komponált képeken anélkül jelenik meg Füst Milán megszállott féltékenység-drámája, hogy a belső történéseket megélhetnénk. Enyedi Ildikó nagy formátumú filmjét a cannes-i versenyprogramban mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Nagy Viktor Oszkár felnövéstörténete csak úgy halmozza a sztereotípiákat, nem tartogatva sok meglepetést nézője számára, de legalább másfél órán át szórakoztat. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Szemkápráztató formai bravúrok a holokauszt emlékezetének traumatikus mivoltáról egy felkavaró film-színházban. Mundruczó Kornél újra Cannes-ban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Koreai bevándorlók az amerikai álom napos és árnyoldalán. Nagy szív, nagy dráma, s nagy siker a díjátadókon. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A szerelem nem várhat című német filmben minden pontosan úgy történik, ahogy arra előzetesen számítunk. De miért is volt szükség erre a mozira? VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Hirdetés
A Łódźi Nemzeti Filmiskolán végzett svéd születésű Magnus von Horn lengyel nyelvű mozija, a Sweat egy influenszer három napján keresztül mutatja be, hogyan állította a feje tetejére a valóságérzékelésünket és a hagyományos kapcsolatainkat a virtuális világ. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Egy éves kihagyás után tért vissza a Marvel a mozikba, méghozzá első előzményfilmjével. A Fekete Özvegy keveseknek fog maradéktalanul megfelelni, inkább beáll a stúdió gyengébb filmjei közé. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
Az Amazon akció-scifije minden ízében hasonlít a logikát nélkülöző kasszasikerekre, mégis csupa olyan aprósággal van tele, amik kiemelik társai közül. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A félelem utcája keresztezi a tinidráma és a slasher horror tulajdonságait, de a fúzió sikertelen, sőt a Netflix trilógiájának első része a két formulával külön-külön sem boldogul. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.
Badits Ákos a Terminátor 2 parodisztikus szocreál verzióját tákolta össze, melynek nosztalgikus buhera-jellegéhez tökéletesen passzolnak Zalatnay Sarolta fülbemászó slágerei. SÜLL KRISTÓF ÍRÁSA.
A Halálos iramban 9 még mindig szórakoztató, de hiába lel rá Vin Diesel az eltitkolt testvérére, érezhetően kezd a sorozatból kifogyni a szusz. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Amikor Francisből egy fülledt hangulatú, alkoholban ázó „keresztelőn” Franz lesz, első blikkre a németesedés, vagyis a befogadás aktusát érzékelhetnénk. Másodikra az identitástól való megfosztást. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A comedy-műfaj wunderkindjének tartott Bo Burnham új, Netflixen elérhető másfél órás műsora, az Inside (Benn) furcsa, hátborzongató és ugyanakkor szupervicces lenyomata, feldolgozása a “karantén-életérzésnek”. Mintha azt mondaná az alkotó: kellemes világvégét mindenkinek! SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Az első rész hangulatát hűen követő folytatás olyan, mint egy nagy költségvetésű tévésorozat egyik jól sikerült epizódja. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA.