Hirdetés
Elhagyatott palazzo, éjsötét kanálisok, meggyötört, holt lelkek és egy rafinált médium. Kenneth Branagh a Poirot-szériájának eddigi legjobb darabját hozta tető alá Szeánsz Velencében címmel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Roy Fitzgerald alias Rock Hudson megálmodta, hogy sztár lesz. A kisebbségi komplexussal küzdő szépfiú korának Tom Cruise-a lett, de a technicolor álmok királya kettős életet élt: a szexikon meleg volt, aki 1985-ben AIDS-ben halt meg, a betegség első híres áldozataként. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA.
Nem minden idők, és még csak nem is a Mission: Impossible-sorozat leglátványosabb akciófilmje a Leszámolás, de ezzel semmi gond nincsen, mert Tom Cruise többet hoz puszta látványnál: humort, izgalmat, aktualitást. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Hirdetés
Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje kiválóan egyesíti a szerzői magyar filmes tradíciókat a thriller elemeivel. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
A kilencvenes évek tévéfilmjeit idéző történetből James Wan horrorba oltott krimit forgatott, ami egyszerre igényes és frusztrálóan zavaros. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Marvel stúdió ismét újabb műfajhoz nyúlt: a távol-keleti harcművész-filmek világát sikerrel idézi meg. A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája a stúdió idei legjobb alkotása. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
Szabó Győző életrajzi filmjéből csak egy hús-vér Szabó Győző, meg némi bátorság hiányzik. Ez azonban még így is Herendi Gábor eddigi legjobb mozija. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A nyolcvanas évektől újat mondani képtelen heist vígjáték filmsorozat, ami 2020-ban nemcsak bárgyú, de régen elavult is. Sovány vigasz, hogy A Jönsson banda olykor képes felmutatni bájosságát. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.
Nem kell sem gyógyszerészt, sem orvost megkérdezni, az Édes kislányom című gyógyszeripari akciófilm nem okoz senkinek sem nem várt szövődményeket. Az Aquaman sztárjával, Jason Momoával felálló dolgozat azt adja, amit megígér: vért, könnyeket és némi izzadságot. Helyenként szórakoztatóan. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Komolyabb társadalmi üzenet megfogalmazásával próbálkozik, ám végül saját műfaja csapdájába esik a Kampókéz, miközben a néző értetlenül áll a szép kiállítású, de komolytalanná váló filmet látva. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
Az Új múlt lényegében Kathryn Bigelow A halál napja című neo noárjának lagymatag újraértelmezése. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Két tehetségtelen író, némi megcsalás, illetve a kötelező színjáték: ez a legújabb magyar romkom receptje. Szinte hihetetlen, de az Így vagy tökéletes mégis működik. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Hirdetés
Végre egy jó videojátékfilm! Ryan Reynolds nem váltja meg a gémervilágot, de Truman show-ja néha vicces, sokszor szórakoztató, és még Hollywood szuperhőskultuszának is beint. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az abszurd helyzetből induló film tudatosan építi fel saját anyadrámáját, izlandi tündérmeséjét, modern bibliai példázatát, a tartalomhoz viszont nem társul kellően érett forma. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.
A Warner Bros. és James Gunn új szuperhősfilmje a feje tetejére állítja a műfaj kliséit, és őrülten kreatív szórakozást nyújt szokatlan humorral és sok vérrel. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A District 9 fenegyereke a járvány alatt titokban ördögűzős horrorfilmet forgatott, amit megfejelt egy kísérleti speciáliseffekt-technikával. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Vajon hogyan jobb elbúcsúzni egykori akcióhős ikonként? Utolsó erőnk elfecsérlésével a DVD-k polcain porosodva vagy ironikusan, önmagunkat kifigurázva, összekacsintva a nézővel? Bár a válasz egyértelmű, a baj mégis ott van, hogy Jean-Claude Van Damme számára is már ez a sokadik poénos búcsú. Azért itt-ott nevetni is lehet Az utolsó titkos ügynökön. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
M. Night Shyamalan új filmje a tőle megszokott egyediséggel és fokozatosan adagolt terrorral férkőzik be a néző tudatallattijába, a kitartóbbakat pedig emlékezetes élménnyel jutalmazza meg. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
A skandináv filmek jól ismert kliséiből gyúr remek elegyet a Diana esküvője, mely úgy tud szórakoztató lenni, hogy közben nem felejt el érdemben beszélni a család fontosságáról. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Egy magánéletében és filmjeiben egyaránt elveszett filmes kalandozásai a szerelmének épített mozgóképes emlékműben. A brit Joanna Hogg filmje az idei Cannes legkülönösebb csemegéje volt. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Látványos díszletek közt, gyönyörűen komponált képeken anélkül jelenik meg Füst Milán megszállott féltékenység-drámája, hogy a belső történéseket megélhetnénk. Enyedi Ildikó nagy formátumú filmjét a cannes-i versenyprogramban mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.