Hirdetés
Lévai Balázs és Tiszeker Dániel az egyik legamerikaibb műfaj után most hamis nosztalgiával támad. Új filmjük Bundesliga-frizurával, a Balatonnal és a nyolcvanas évek klasszikusaival szólítja meg a nézőt. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Gudmundur Arnar Gudmundsson második filmje látszólag egy reményvesztett generációról szól, idővel azonban kiderül, hogy ha ez így is van, arról nem csak a fiatalok tehetnek. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Hamar el fogom felejteni ezt a portréfilmnek címkézett több mint másfél órát, tudom. Pedig nekem rengeteg újat mondott, mert bár több mint harminc éve hallgatom Víg Mihály dalait – mit hallgatom, ezek a dalok az én magyar kultúrám alapjai –, még soha nem jutott eszembe utánanézni, milyen élete lehet, vagy miből fakad az ő művészete. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Hirdetés
Ideológiai horror a Fekete Karácsony, amelyben pszichopaták helyett őrült patriarchák vadásznak íjjal, késsel és nemi erőszakkal a harcos feministákra. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A filmesek sohasem unnak rá a római katolikus egyház pazar külsőségeire, mi pedig képtelenek vagyunk betelni az idős nagy színészek látványával: ez a két örök tényező működteti Fernando Meirelles jóhiszemű és jól sikerült pápaügyi dolgozatát. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Orosz Dénes Seveled című harmadik nagyjátékfilmje olyan szolgaian másolja a hollywoodi romantikus komédiák sablonjait, hogy teljesen érdektelenné válik, hiába küzdenek derekasan a színészei. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
A mozi klasszikus rajongóin kívül talán csak a képregények fanatikusai várhatták jobban Scorsese új rendezését: most végre ők szólhatnak be a film nagy öregjének a 210 percen át hömpölygő Az ír miatt. A vidámpark kontra klasszikus mozgókép szkanderben az utóbbi hívei kaptak nem kevés muníciót. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Úgy látszik, Noah Baumbachnak a válás jön be: a Házassági történet a legjobb filmje A tintahal és a bálna óta. Remek írói-rendezői-színészi teljesítmény, és csak egy egészen kicsi hiányzik ahhoz, hogy igazán nagy film legyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Woody Allen legújabb filmje botrányaival már beírta magát a köztudatba. A filmtörténelemben és a rendező életművében ellenben nincs kiemelt hely fenntartva számára. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Egy szenzációs doku, amelyben, egy bukaresti klub leégése kapcsán, a véget nem érő átmenetben vergődő Kelet-Európa leég a történelem színpadán. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az elsőfilmes Bagota Béla Valan – Az angyalok völgye című krimije a nordic noir vagy másik néven skandináv krimi erdélyi verziója. A zsáner kötelező elemeit hozza a film, de a végeredmény valahogy nem az igazi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Jéghideg vízbe hajított arasznyi fakeresztért verekednek felnőtt emberek: balkániságában is egyetemes feminista remeklés a LUX filmdíj egyik fő várományosa. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hirdetés
Hozta az elvárható és kötelező gyors köröket, mi több az utolsó harmadban még sebességet is váltott és tényleg rendesen belehúzott, de Az aszfalt királyai ennek ellenére sem döngölt a betonba. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A nem túl szerencsésen az első magyar #metoo-filmnek kikiáltott Szép csendben alapvető tanulsága, hogy az elhallgatásról nem érdemes elhallgatással beszélni. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Ragyogás folytatásában teljes gőzre kapcsol a Stephen King nosztalgiavonat, miközben egyszerre próbál régi rajongókat és friss felszállókat a fedélzetre édesgetni. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Itt az ősz, vagyis a presztízsfilmek ideje. Nagy és lehetőleg történelmi drámákkal, drága jelmezekkel és sokatmondó tekintetekkel köszönt be a már az Oscarra kacsingató időszak. Úgy tűnik, idén a Netflix sem maradna ki a versenyből: Scorsese tuti filmje előtt még egy Shakespeare-átirattal próbál bejutni a filmes gálára. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Sághy Miklós kötete nyolc esettanulmányon keresztül, más-más elméleti keretet alkalmazva mutatja be az irodalom filmes adaptációjának elemzési lehetőségeit. A szerző a XX. század prózáinak és azok mozgóképi feldolgozásainak komparatív vizsgálatával mutat rá, hogyan dolgoz fel egy médium egy másikat. BORBÍRÓ ALETTA ÍRÁSA.
Azt már tudtuk, hogy a világ alapvetően két csoportra oszlik: a szelídekre és naivakra, vagyis az örökös csalások áldozataira, illetve a szemfülesekre és keményekre, akik nem csak fontolgatják a (törvényes) határok tágítgatását, hanem át is lépik, ha kell. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Kiskorú albínó boszorka a városszéli árvaházban: gyermeki fantáziából és sivár posztszocialista városból szőtt dokumentarista mesét az elsőfilmes Szőcs Petra. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Ki hitte volna, hogy Az aranyoskám rendezőjének közel ötven éve elveszettnek hitt dokumentumfilmje formálja majd át teljességgel azt, amit Aretha Franklinről és a gospelről gondoltunk? HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.