Ha azt mondanák nekem, hozzak fel példákat műalkotásokból, amelyek megindítóan beszélnek a bizalomról, akkor első körben két név jutna eszembe: az egyik Pina Bausch, a másik Lázár Ervin. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hargitai Gyergyószentmiklóson, egy Fótnál kisebb lélekszámú székely városka színházának társulata, a Figura Stúdió Színház rendezi kétévente a Nemzetiségi Kollokviumot – immár tizenharmadszor. Idén magyar, zsidó, cigány, német, szerb színházcsinálók mutatták be egy-egy munkájukat. Tovább a cikkhez
A nézőtér tele volt tinikkel, vagyis a legvérszomjasabb kritikusokkal, de még egy orrfújást sem lehetett hallani az előadás közben. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rutinosan szerkesztett szeánsz könnyedén s egyenes vonalúan jut el a horrorisztikus végkifejletig, amit semmiképpen nem szeretnék most elspoilerezni. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Káprázat című Canetti-regény arról szól, hogy az egyének közötti kommunikáció illúzió, nem lehetséges egymás megértése. A Forte Társulat gólyalábaival és elszürkült karénekével ezt a reménytelen izoláltságot teszi plasztikusan láthatóvá. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Különc vállalkozás A város emlékezete. Témája az ember által formált tér és a tér formálta ember, Budapest, de főleg Rijeka városa, kikötője, többnemzetiségű lakossága és az emigráció. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Dublin és Budapest között ingázik, decemberben tovább megy Tatabányára, ahol az Ádám almáit rendezi. Vidovszky György amúgy a Kolibri Színház rendezője, de azért ez nem annyira egyszerű, mint elsőre látszik. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Művészet és hatalom örök kérdése foglalkoztatta Alföldi Róbertet Szegeden. A Bulgakov-darabból készült előadás azonban főként az alapmű langyossága miatt nevezhető félsikernek. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Írhattak volna darabot is. Születhetett volna egy új Baal. A díjakkal elismert író, a török-német Zaimoğlu, és a Dürer-frizurás, német-német Senkel azonban, a rendezővel együtt, inkább csak megkopasztotta Molière-t. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Félórás színházi alapélmény négy éven aluliaknak rengeteg plüssel és még több alapossággal. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A miskolci Don Juan nagyszínpadra való teljesítmény: a lehető legjobb értelemben vett nagyérdemű lehető legszélesebb értelemben vett igényeit a lehető legkevesebb bántó engedménnyel szolgáló munka. BAZSÁNYI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Októberben mutatták be a Belvárosi Színházban Deborah Zoe Laufer Szemünk fénye című darabját. A szerzővel beszélgettünk hagyományról, vallásról, széthulló kultúrákról és Csehovról. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az Evolúció, Mundruczó Kornél Ruhrtriennalén bemutatott rendezése az emlékezés és az ismétlődés fogalmai köré szerveződik, és (legalább) három generációt szembesít a történelmi helyzetből következő egyéni felelősséggel. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amikor egymás után látok jó minőségű, ám gondolatilag tökéletesen érdektelen előadásokat, az a benyomásom, hogy én romlottam el, és hogy a színház már nem tartogat számomra semmi igazán újat. De Milo Rau előadásai minden alkalommal visszaadják a színházba vetett hitemet. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azon gondolkodom, hű tükre-e a Vígszínházban jó ideje folyó munkának ez a legújabb premier, a Mágnás Miska. Amelyben jószerével egyetlen hozzávaló, egyetlen énekhang van a helyén. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
