A kiskakas gyémánt félkrajcárja ebben az előadásban olyan, mint a pizzára nyomott kecsap. Lehet, hogy nélküle jobban kijönnének az ízek, de a kecsap meg már bevált. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A képminőség feledteti az online színház korlátait, de a regény hű adaptálásánál messzebbre így sem jutnak A rendes lányok. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Tovább a cikkhez
„Nem szeretem a kefélni szót, a dugnit pláne nem, a basznit szeretem, de az meg a szöveget nem szereti”, így Esterházy, és valóban, a TÁPosok is csak kukaccal merik leírni az új e-előadásuk címét: B@szatlanul. KOVÁCS BEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Már több mint egy éve éljük az archív felvételek, a streamelt, újabb előadások vagy már konkrétan online térre komponált alkotások korát. Kétségkívül születőben van egy újabb tendencia, amelynek egzakt megfogalmazására lesz idő még bőven. KELEMEN ROLAND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
2021. február 20-án közép-európai idő szerint 15 óra 0 perc és 18 óra 4 perc között láttam a Gob Squad Show Me a Good Time című előadását a berni Schlachthaus Theaterből és még három helyszínről közvetítve. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Habár az éhhalál elhárítására történnek ezek a próbálkozások, némely színház jelentősen kibillen a korszerűtlenné vált, merev módszerekből, s érdekfeszítő produkciókat mutat fel még a képernyőkön is. Ebbe a sorba illeszthető a Pesti Magyar Színház Nyitány című jelenetíró pályázata. Tovább a cikkhez
A Katona József Színház K:ortárs című sorozatát a COVID szülte ugyan, de alighanem túléli a járványt. E pillanatban mindenesetre csecsemő – legalábbis Szécsi Noémi regénye öt jelenetének „online-osítása” alapján. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy a magyar közoktatás nem feltétlenül diáknak való vidék, azzal nap mint nap szembesül pedagógus, szülő, meg főleg gyerek, de mi van az elrettentő statisztikák és a hétköznapi kudarcélmények mögött? Boross Martin szerint sok-sok egyéni történet. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hajdanán egyetemi bölcsésztréfának indult, de aztán kilépett eredeti térfogatából Philipp István és Bárány Ferenc zenés rímdrámája. Pedig a blődlinek rendszerint megárt a közegváltás és a rangemelés. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Földes Eszter körül sok minden változott, amióta a pályán van, fontos szerepeket játszik, miközben a nézők máshonnan ismerik, majdnem vezetett egy színházat is, de az másképpen alakult. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A címet loptam: kedves egykori kolléganőm, Szántó Judit jellemezte ezekkel a szavakkal a huszonöt évvel ezelőtt a Katonában bemutatott Művészet című darabot. A Bella Figura még dicsérve is érezhetné magát, ha ugyanezt mondanám. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem egyszerű a függőségekről fiataloknak színházi előadást készíteni úgy, hogy ne didaktikus prevenciós előadás, szörnyűséges elrettentés, pokoljárás ábrázolása legyen belőle, amit kötelező végigülni. A pécsi Escargo Hajója Színházi Nevelési Szövetkezetnek szerencsére van rá egy verziója. Tovább a cikkhez
Író, forgatókönyvíró, dramaturg, jelenleg a Pesti Magyar Színház dramaturgja. A biztonságot nyújtó anyaszínház mellől gyakran kilép a függetlenek világába. Deres Péterrel beszélgettünk színházi létről, függetlenségről. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Eretnekek helyett könyveket égetnek, a tudást szimbolizáló könyvkupacot pedig úgy görgeti felfelé a hierarchia lépcsőjén a Szerzetes, mint Sziszüphosz azt a bizonyos követ. Frank Hilbrich rendezésében mutatták be a Don Carlost. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
