Furcsa előadás; amikor úgy érzem, megtaláltam a fogást rajta, mégiscsak kicsúszik a kezem közül. Lehet, hogy éppen ez a rendező szándéka? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
1937-es debütálása óta se szeri, se száma az Illatszertár előadásainak. Talán nincs is olyan hazai színház, amely ne tűzte volna műsorára a rég- vagy közelmúltban, én most kettőt néztem meg, a kecskeméti és a szegedi bemutatót. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Angyalszárnyas huszárok, emberi meg lókoponyák, szabadkőművessé avatott strázsamester és magukra hagyott színészek. Mindent egy helyen! Az Operettszínházban megnyílt Bozsik Yvette János vitézhez címzett vegyeskereskedése. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Valószínűleg nem is nekem kellene írni erről az estéről, hanem egy képzőművészet-kritikusnak: nincs itt előadás, nincs itt színház, nincs itt szöveg, nincs itt szerep. Vagy mégis? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A független filmes Iván és Igor Buharov (Hevesi Nándor és Szilágyi Kornél) rendezésében 2018-ban Grazban a Steirischer Herbsten mutatták be az Örök szándékmező hangolás című performanszot, amelyet a Trafó és a tranzit. Tovább a cikkhez
Semmi különös nem történik ezen az estén. Úgy értem ezt, hogy normál esetben, vagyis alapjáraton ennek, ilyennek kellene-lehetne lennie a színháznak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Milyen csábítások, veszélyek leselkednek a nagyon közeli jövőben játszódó sci-fiben Pinokkióra? A cirkusz tévéshow-vá válik, játékországból pedig egy VR-játékterem és egy szoftver-hardver-gyártó üzem lesz. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Térey János utolsó drámája a Lót – Szodomában kövérebb a fű, melyet Kovalik Balázs rendezőnek és az Örkény Színháznak írt. Lót története, válsága mögött kirajzolódik Térey örök otthon-otthontalansága, Kovalik menni vagy maradni kérdése. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Jordán Tamás újra lenget. Ő a metszéspont, akiben találkozik a szombathelyi bemutató és az 1998-as Merlin színházi előadás, és akinek a révén Hamvai Kornél drámájában és Valló Péter rendezésében kibogozhatatlanul összefonódik a jelennel a múlt. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Anatevka Ukrajnában van. Sólem Aléchem regényének, novelláinak helyszíne életre kelt. Előbb a musicalben, aztán a valóságban. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„...a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja.” Pintér Béla új bemutatójának kulcsmondatát az előadás szórólapja is idézi, de az ördög persze most is a részletekben rejlik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kallódó lakótelepi tinédzserek, akik egy értelmetlen haláleset miatt nőnek fel hirtelen, illetve egy, a nevekben történelmi, a sztorit illetően nagyon is aktuális uralkodói felnövéstörténet, sok zenével. Ilyen előadásokat is láthattunk az Országos Diákszínjátszó Egyesület 30. Tovább a cikkhez
Az igazán nagy történeteknek van egy furcsa jellegzetességük: akárcsak a boldog családok, mind hasonlóak egymáshoz. NAGY KLÁRA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Azok az igazán ütős diákszínjátszó előadások, amelyek a résztvevők saját világáról szólnak, olyan területről, amit igazán jól, belülről ismernek. Ki a diktatúrában, ki a mitológiában talált magára a harmincéves jubileumát ünneplő Országos Diákszínjátszó Egyesület gálaműsorának két előadásában. Tovább a cikkhez
