A YouTube-korszakban, amikor az interneten már nemcsak klipeket, hanem teljes koncertfelvételeket is nézhetünk, élőben vajon mennyire vonzó és érdekes egy lírai dalokat előadó, halk szavú, folyton feketében járó, tekintetét sötét napszemüveg mögé rejtő énekesnő? OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A musicalsikerek nyomába eredt Harangozó Gyula, amikor művészeti vezetőként a Rigolettót választotta a Szegedi Szabadtéri Játékok idei operabemutatójának. MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Céloztam rá: New Yorkból alig valami látszik az európai, pláne a magyar színházi világból. Az először megszervezett Hungary Live Festival ezen kívánt változtatni. A jetlag elmúltával ideje van az összegzésnek. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az István, a király címszerepére készülő Kocsis Dénessel, a Budapesti Operettszínház művészével pályája ívéről, a kollégákkal és a közönséggel való kommunikációról beszélgettünk. Meg arról, mire gondolt, amikor még Rómeó tálcatartója volt a színpadon. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Két nő szerelmét beszélte el Gluck operája az Armel Operafesztivál nyitóelőadásán. Friss és üde produkciót láttunk, amely erőszakoltságtól mentesen kortársiasított egy klasszikust. CSABAI MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Ha egy zenekar tényleg annyira szeretne befutni, mint a Csoki és Hipo, akkor érdemes nekik kicsit segíteni. A kilencvenes évek magyar popzenekarainál már úgyis megtanultuk, hogy bárkiből lehet sztár. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A saját múltjára annak felidézésével fátylat borító King Crimson tizenöt év után tért vissza Magyarországra. Döbbenet maradt utána. Nem áll jól a zenekarnak a nosztalgia-kabát, s úgy taroltak végig a repertoáron, hogy annak legfeljebb néhány dal erejéig volt múltidéző hangulata. RÁTOSI MILÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Strauss Saloméja az operairodalom talán legsokkolóbb műve, épp ezért megbocsáthatatlan, ha olyan erőtlen előadás születik belőle, mint a margitszigeti volt. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nagy énekesnő, pompás zenekar, érdekes program, nemes szándék, valamint kínos mértékű didaxis és szépelgés: ez mind így együtt Joyce DiDonato békeharcos koncertje. A Müpából távozó közönség többsége hetekre, sőt talán hónapokra lemondott a világháború kirobbantásáról és terrorakciók elkövetéséről. Tovább a cikkhez
Ritkán közelítünk zeneművekhez tájképek példáján keresztül. Dohnányi első zongoraversenyéről mégis az angolkertek jutottak az eszembe. Itt egy patak, ott egy tó, fölöttünk a platánsor, csoportba rendezett cserjék, műromok. Csupa közhely, csupa reminiszcencia, de mégis elragadó. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Önéletrajzi könyvvel jelentkezett Koncz Zsuzsa, aki elárulta, mit gondol a #metoo-ról, mihez kezd a róla terjedő álhírekkel, és mit tanult az őt felnevelő nőktől. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A közel ötven éve folyamatos jelen időben létező Art Ensemble of Chicago egyetlen, minden hájjal megkent hányavetiséggel szerkesztett kompozícióban tárta fel a jazz történetének mélyrétegeit, bizonyos aspektusaiban messze túlmutatva a műfaji kereteken. RÁTOSI MILÁN CIKKE. Tovább a cikkhez
Egy műfaj hét arca – hét zeneszerző hét művében. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ez ritka. Nem az, hogy elégedett a katalán muzsikus, hanem hogy egy szimfonikus zenekarnak csak úgy mellékesen olyan barokk együttese legyen, amely így tud zenélni. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Verdi Requiemjének terezini előadásai a nyugati kultúra megismételhetetlen pillanatai közé tartoznak. Rögtön felmerül a kérdés: megismételhetők-e mégis ezek a pillanatok? CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
