A Belcea Quartet március 13-i zeneakadémiai hangversenyén (a „Négyszer négyes” sorozat első koncertjén) előadott három mű közül a nyitó Haydn-darab, az op. 76-os Erdődy-kvartettek közül a d-moll hangnemű „Quintenquartett” volt az egyetlen, amellyel kapcsolatban lényegi kifogások merültek fel bennem. Tovább a cikkhez
Korántsem Grigorij Szokolov az egyetlen olyan zongoraművész, aki hivatalnoki arccal sétál ki a pódiumra, közöny látszatát keltve ül a billentyűkhöz – ezt követően azonban játékával földrengéseket és szökőárakat idéz elő, tűzhányókat hoz működésbe. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Jonny spielt auf (magyarul: Húzd rá, Jonny) című darabot 2004-ben láttam a bécsi Staatsoperben. Unalmasnak éreztem az első felvonását, felkavarónak a másodikat. Ott nagyon megfogott valami, és nem engedett el a végkifejletig. MUSZATICS PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Esterházy és Eötvös Péter dadogó oratóriumában a 2016-ot 2019-re javították: kérdés, meddig lehet ezt csinálni. Erre viszont a kritikusnak kéne válaszolnia. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy izraeli karmester, aki eredetileg hegedűművészi pályára készült, és két magyar zenekarral is régóta remekül szót ért. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Olga Peretyatko dívaként érkezett a Müpába és dívaként is távozott: elhittük neki, még ha nem is mindig énekelt úgy. CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A zeneakadémiai „Kamarazene nagyteremre” sorozat keretében február 25-én Joshua Bell szonátaestjét hallgathattuk meg; az amerikai hegedűs állandó zongorista partnerével, az angol Sam Haywooddal lépett pódiumra. Tovább a cikkhez
Időről időre a másodvonalbeli operákat is érdemes elővenni, de ilyenkor valahogy mindenből több kell: tehetségből, kreativitásból, körítésből. Almási-Tóth András Gioconda-rendezése azonban mindössze a kismedencébe merészkedett be. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vajda Gergely minden szuicid gondolatot kigyomlált Seress Dezső agyonverhetetlen örökzöldjéből, és az is kiderült, miben rokon egymással Stravinsky és John Adams. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ügyesen keveri a kártyákat új lemezén Lantos Zoltán, a végeredmény ugyanis, hiába táplálkozik rengeteg forrásból, egyetlen pillanatra sem hallatszik eklektikusnak, sokkal inkább organikus egésznek. RÁTOSI MILÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Második budapesti vendégszereplésén Takács-Nagy Gábor angol együttese, a Manchester Camerata ugyanúgy Várdai István csellóművésszel lépett fel, mint négy évvel ezelőtt; ezúttal azonban Vigh Andrea hárfaművésszel megerősítve. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kár, hogy időnként a hangmérnök is beszállt a színpadi vadulásba, de így is óriási és maradandó élmény volt a Human Feel legelső magyarországi koncertje. RÁTOSI MILÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár a tíz alapítóból egy sem tagja már az énekegyüttesnek, a San Franciscó-i illetőségű Chanticleer jó egészségben fordult rá fennállásának 31. évére. Sőt, már jó ideje kissé kibővített felállásban, tizenkét énekessel lépnek fel, mint most, január 27-én is, a Zeneakadémián. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenyének fénypontját egy kortárs hegedűverseny jelentette, és lubickoltak a neoklasszikában. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Zeneakadémiának a vokális zene mestereit bemutató koncertsorozatában január 22-én a szerző, Henry Purcell mellett az előadók is olyanok voltak, akiket a mesterek kategóriájába sorolhattunk. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
