Ez itt most nem szokványos kiállítás-kritika Szüts Miklós legújabb tárlatáról. Bár a Pintér Galéria tágas tereiben húsznál is több méretes új kép függ – mind az utolsó évek friss terméséből való akvarell –, merész leszek és figyelmen kívül hagyom őket. Tovább a cikkhez
Weininger Andor a Bauhaus Fun-departmentjének frontembere volt. Zenekar, színház, bábok, díszlet, jelmez és képzőművészet – a rendkívül sokoldalú művész egymaga megtestesítette mindazt, amiért annak idején az új művészeti mozgalom létrejött: az élet minden területét átható új esztétikát. Tovább a cikkhez
A FoodPlay / GasztroJáték című tárlaton a kiállított alkotások – fotók, videók – üdítően és pofátlanul ingerelik, inspirálják a szemlélődőt. Azt üzenik, minden lehetséges: miért ne foglalhatnánk történetbe az asztalunkon lévő tányér tartalmát, miért ne alkothatnánk belőle játékosan? Tovább a cikkhez
A Nemzeti Táncszínház új épületbe költözött. Tekintsünk most el attól, hogy miért kellett szednie a sátorfáját, és nézzük pusztán az építészeti beavatkozást: mit ad az elegáns ház a városnak és a közvetlen környezetének? Tovább a cikkhez
"Ez különben énnálam, és nem tudom, másnál hogyan működik, elég megbízható érzés. Ha nem jut az eszembe reggel - és még csíkos pizsamás kiszerelésben - a tegnapi film, a tegnapi színpadi produkció, akkor talán baj van. Akkor az a művészeti esemény nem csinálta a legkisebb kavarodást sem énbennem. Tovább a cikkhez
A józsefvárosi Fekete Lyuk (1988-1994) történetét bemutató kiállítás egyszerre jeleníti meg a korabeli Budapest underground-alternatív kultúráját, ennek szereplőit, valamint a korszak zenei (punk, hardcore, metál, new wave stb.) mozgásait-törekvéseit. Tovább a cikkhez
Az immár hagyományos Budapesti Építészeti Filmnapok idén abszolút aktuális témát választott: a beígért apokalipszis esélyeit feszegette, nem titkoltan azzal a hátsó gondolattal, hogy netán mégis elodázható a végítélet. A 11. Építészeti Filmnapokon az apokalipszis lovasainak nyomában jártunk. Tovább a cikkhez
Az Iparterv 50+ cím letűnt idők állami tervgyárainak kevéssé izgalmas közegét juttathatja a látogatók eszébe – legalábbis bizonyos életkor alatt. Tovább a cikkhez
A tenger hullámai hatalmas kagylót sodornak, benne szépséges istennő áll, zanzában ennyi látható Botticelli Vénusz születése című festményén. Az aluljáróban, a földön nagyméretű papírmasékagyló, benne farmernadrágos lány álldogál – ez pedig egy fiatal fotográfusnő 21. Tovább a cikkhez
Rajk László néhány hétig a Fugában fogadja látogatóit. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia újdonsült tagjának székfoglaló kiállítása rendkívül fegyelmezetten, de ellentmondást nem tűrőn foglalja el a Budapesti Építészeti Központ helyiségeit. Mondhatni kitölti a rendelkezésére álló teret. Tovább a cikkhez
"Például csendéletet soha nem sikerült írnom. Mert, akár Mándynál, mindig belebeszélt a kompozícióba valaki vagy valami, egy feslett kabát, egy kifogyott toll, egy lottószelvény, aki megint lófaszt se nyert, egy ember, aki azért volt ismerős, mert soha nem láthattam még." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Túl sok mindent csinálok, és még annyi minden vár rám – mondta egy beszélgetésben a 75 éves Korniss Dezső. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bukta Imre valamennyi témája hétköznapi, esztétikumot csak nyomokban tartalmazó falusi valóság, ő azonban belefesti a kozmikus tágasságot. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Balázs János képei izzanak. Archaikus látomásai mágikus erővel hatnak a nézőre. Festményeinek izzása kozmikus sugárzás. Született művész, aki a társadalom perifériáján jött a világra, de a magányos mágus sorsát önként választotta. Balázs János cigány festő. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Megújult zsűri választotta ki 2018-ban a Média Építészeti Díjának nyerteseit. A 14. alkalommal megrendezett gála eredménye láttán úgy tűnik, hazánkban is polgárjogot nyert a szélsőségektől mentes, „emberarcú” kortárs építészet. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
