„De mi a de?” – kérdezi a szereplők egyike, nem sejtve, hogy az én kérdésemet teszi fel. Biztosan volt valami „de”, ami miatt Herczeg T. Tamás nem az eredeti Yvonne-t, hanem Bodolay (Géza) átiratát vitte színre. Ám e „de” eredője rejtély maradt. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Öregfiúk garázsbandája játszik, később látjuk a terepasztal lovagjait apró játékszereikkel, meg azt is, ahogy lágy, óvatos mozdulatokkal halált koreografálnak egymásnak. Színház az egész háború. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kevély kísérlet, magabízó kunszt ez, kacér becsületességgel alátámasztva. Ámul a néző színészen és rendezőn, de a szöveg próbára tesz, földühít és kifáraszt. Tovább a cikkhez
Robert Musil A rajongók című drámájának magyarországi bemutatóját Székesfehérváron rendezték. A darabban, és így az előadásban is illúzióvesztett fiatal hősök tartanak a semmibe. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A harminchárom évesen öngyilkossá lett, önpusztító polihisztor zseni, Csáth Géza élete kész regény, s irodalmi-színházi-filmes feldolgozásért kiált. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A színház netes ajánlója Stockholm-szindrómát emleget és végül felteszi a kérdést: "vajon mi a gyógyír, ha a túsz egy egész nemzet?" Jóhiszeműen feltételezhetjük tehát, hogy valami ilyesmiről óhajt szólni a Kié ez az ország? című előadás. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha nem úgy állnak a csillagok és nem akkor kerül be az SZFE-re, valószínűleg másba kezd, de legalábbis másként. Hogy mennyire fér meg valakiben két teljességet kívánó létforma, a független és a kőszínházi, hogyan lehet mindezt összeegyeztetni, erről is beszélgettünk Andrássy Mátéval. Tovább a cikkhez
A kiskakas gyémánt félkrajcárja ebben az előadásban olyan, mint a pizzára nyomott kecsap. Lehet, hogy nélküle jobban kijönnének az ízek, de a kecsap meg már bevált. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A képminőség feledteti az online színház korlátait, de a regény hű adaptálásánál messzebbre így sem jutnak A rendes lányok. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Tovább a cikkhez
„Nem szeretem a kefélni szót, a dugnit pláne nem, a basznit szeretem, de az meg a szöveget nem szereti”, így Esterházy, és valóban, a TÁPosok is csak kukaccal merik leírni az új e-előadásuk címét: B@szatlanul. KOVÁCS BEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Már több mint egy éve éljük az archív felvételek, a streamelt, újabb előadások vagy már konkrétan online térre komponált alkotások korát. Kétségkívül születőben van egy újabb tendencia, amelynek egzakt megfogalmazására lesz idő még bőven. KELEMEN ROLAND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
2021. február 20-án közép-európai idő szerint 15 óra 0 perc és 18 óra 4 perc között láttam a Gob Squad Show Me a Good Time című előadását a berni Schlachthaus Theaterből és még három helyszínről közvetítve. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Habár az éhhalál elhárítására történnek ezek a próbálkozások, némely színház jelentősen kibillen a korszerűtlenné vált, merev módszerekből, s érdekfeszítő produkciókat mutat fel még a képernyőkön is. Ebbe a sorba illeszthető a Pesti Magyar Színház Nyitány című jelenetíró pályázata. Tovább a cikkhez
A Katona József Színház K:ortárs című sorozatát a COVID szülte ugyan, de alighanem túléli a járványt. E pillanatban mindenesetre csecsemő – legalábbis Szécsi Noémi regénye öt jelenetének „online-osítása” alapján. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
