A Cyrano volt a Miskolci Nemzeti Színház idei évadában „a” vígjáték. Félreértésre, de legalábbis másféle nézői elvárásra adhat okot Rostand darabját ezzel a címkével ellátni. És nem csupán azért, mert főhősünk humorát inkább a cinizmus és az önirónia jellemzi, mint a könnyed és frivol viccelődés. Tovább a cikkhez
Még csak az előszelét érezzük, de már tudjuk, hogy közeljövőnk legfontosabb morális problémái a robotizáció köré csoportosulnak majd. Gondolom, nem lepődik meg senki azon, ha azt mondom, hogy két iparág van, amelyben a robotgyártás élen jár: a hadi és a szexipar. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Összement a mosásban”, jutott eszembe talán már ott, a zsöllyében ülve. De hogy a Radnóti színpadára gondoltam-e, vagy Ken Kesey darabjára, esetleg az előadásra, a Zsótér Sándor rendezte Kakukkfészekre, akkor még nemigen tudtam. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Előrebocsátom, utólag is nagyon sajnálom, hogy nem láttam a k2 miskolci trilógiájának korábbi két részét, csak ezt a harmadikat, az Eklektikon 2048 pándimenezionális végjátékot. Az előadás persze az előzmények ismerete nélkül, önmagában is megáll. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Először érkezik a zene. A sötét színpad derengő félhomályában nyújtózkodó, zoknis testek körvonalai bontakoznak ki. A fény szinte körbejárja a szereplőket, ahogy háttérderengésből éles körvonalakat rajzoló világítássá, majd pedig az izomjátékot plasztikusan kidomborító surlófénnyé alakul. Tovább a cikkhez
Szocializmus, alkoholizmus, értelmiségi létbizonytalanság, toxikus családi környezet. Nagyjából ezeket a témákat dolgozza fel Enn Vetemaa drámája és Böröndi Bence budaörsi rendezése. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Terror című darabot három év alatt harmadszor mutatták be - még nem mondhatjuk, hogy végigsöpör az országon, de már nem kell bemutatnunk Ferdinand von Schirach sztárügyvédből lett forgatókönyv- és drámaíró pályáját és családfáját, a mű sztoriját sem. Tovább a cikkhez
Weininger Andor a Bauhaus Fun-departmentjének frontembere volt. Zenekar, színház, bábok, díszlet, jelmez és képzőművészet – a rendkívül sokoldalú művész egymaga megtestesítette mindazt, amiért annak idején az új művészeti mozgalom létrejött: az élet minden területét átható új esztétikát. Tovább a cikkhez
Bagó Bertalan, a rendező és Tucsni András, a dramaturg, nem csupán honosította a Hamvai Kornél által fordított darabot. Ők „megfejtették” a bajok okát, miközben New Orleansból elhozták Siófokra Blanche Dubois-t, meg a tragédiáját. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Eljön a pillanat, amikor a színészek ellen nem a világ, hanem ők maguk esküdnek össze, és a rendező csak annyit tehet, hogy magán kívül üvölt a takarásban: „Nem érdekel, oldjátok meg!” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nincs nosztalgikus áradozás az elvesztett birtokról, nincs végeérhetetlen lelkizés, nincs túláradó szentimentalizmus, de van elementáris erő, karcos líra s mindenekelőtt kemény és valódi identitás-dráma. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Volt már ilyen, lesz is: a feldolgozott téma érdekesebb, értékesebb, mint a feldolgozás eredménye maga. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nagyszabású, mozgalmas és abszolút kockázatmentes előadás lett a Budapest Bábszínház állatszereplős Verne-adaptációja. A dinamikus látványvilág talán még a mozgóképen nevelkedett potenciális nézők ingerküszöbét is eléri. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A plakátfotón Eperjes Károly (mint Néri Szent Fülöp) mindkét kezét egyszerre emeli túlcsordulóan szeretetteljes intésre: ő és a színház tehát mindenkit időben figyelmeztetett. Ám van, amire mégsem lehet előre felkészülni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nehéz dolog lehetett az ötvenes években élni, erre az Állami Áruház című szocialista operett igazán jó példa. Most se könnyű – ezt pedig Fábián Péter és Benkó Bence kecskeméti rendezése bizonyítja. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
