Régen jelentett számomra operaelőadás olyan magával ragadó élményt, mint az „… és Echo”. Pedig nem kőszínházi nagyprodukcióról beszélünk, hanem egy maroknyi csapat munkájáról. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Magyarországon is bemutatták Eötvös Péter Angyalok Amerikában című művét – a szerző második legtöbbet játszott zenés színpadi alkotását – tizenöt évvel a párizsi világpremier után. A kompozíció erényei és problémái szorosan kapcsolódnak a mű alapjául szolgáló Tony Kushner-színműhöz. Tovább a cikkhez
Van egy jelenet a Látókép Ensembe Egy százalék indián című előadásában, amelyben a szereplők az Ernelláék Farkaséknál című filmről vitatkoznak. Összesűrűsödik benne mindaz, amiről ez az előadás szól. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ígéretes. Ezt a jelzőt próbálom visszatornázni a valódi helyére, visszaszerezni neki a saját, normális jelentését. Egy izgalmas színházi fogalmazásmód ígéretes megjelenését láttam az Örkény Színház Édes Anna című előadásában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hárman, nemzeti színben – piros, fehér, zöld melegítőfelsőkbe bújva, csak úgy edzőcipősen – egy osztályterem falhoz tolt padjai között, megpróbálkoznak a lehetetlennel. És mit ad isten, sikerül. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Napra pontosan hetven évvel az első premier után új bemutatóval kezdi az évadot a szülinapos Budapest Bábszínház, egyben elindítva a X. Bábu Fesztivált is. Az intézmény igazgatója, Meczner János hagyományokról és újításról is beszélt. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Eminens fordítási gyakorlat és színes szélesvásznú drogprevenciós körkép egyenesen a bulinegyed szívéből: Bodó Viktor végre újra Magyarországon. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Fekete május lenne a megfelelő cím, ha nem viselné azt sok más, lelki és meteorológiai rendellenességről szóló írás, köztük egy 1899-es Ady-cikkecske is. Itt és most a történelmi elsötétülés megidézése indokolná: 1915-1917 között járunk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A politikai korrektség baromi bonyolult ügylet. Nemcsak gyakorolni, megérteni is nehéz, ezért választják oly sokan – kormányok, például a miénk is; emberek, pártok, csoportok -, hogy szimpla szitokszónak használva nem vesznek tudomást róla. Tovább a cikkhez
A Radnóti Színház 10 című Székely Csaba-ősbemutatóját három díjjal ismerték el a színikritikusok: a legjobb új magyar dráma, a legjobb előadás és a legjobb zene kategóriában. A produkció rendezőjét, Sebestyén Abát kérdeztük – amikor még nem ismertük a kritikusok szavazásának eredményét. Tovább a cikkhez
Fischer Iván ama tézise, hogy – a későbbi verzióval ellentétben – az ősváltozat megőrzi az opera tragikus jellegét, ellentétben áll a saját zenéjével és rendezésével – sőt magával az eredeti szöveggel is. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hat előadást rendezett, a Megfigyelőkkel másodszor kerül a jelöltek közé a Színikritikusok Díján, a legjobb független előadás kategóriájában. Kelemen Kristóf rendezővel hiúságról, szakmai díjakról, valamint a kőszínházi függetlenségről beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Fantasztikusan indult a pályán, több mint negyven filmben, rengeteg tévéjátékban játszott, színházi indulása a Vígszínház klasszikus korszakára esett. Halász Juditot idén a kritikusok a legjobb női mellékszereplő díjára javasolták Pass Andrea A vándorkutya című darabjában nyújtott teljesítményéért. Tovább a cikkhez
Most éppen a Delila nyíregyházi előadásáról szóló kritikát kellene írnom. Helyette jelenik meg ez a cikk – hogy nagyon rossz csere, az tuti. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A margitszigeti (elő)bemutató félkésznek látszott, a Nagymező utcába beköltöztetve pedig félbehagyottnak és fájdalmasan megoldatlannak bizonyult az új Csárdáskirálynő. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
