Egyfolytában veszekednek, de igazi szenvedéllyel szeretik egymást. Örökké édelegnek, de a mélyhűtő hidege árad belőlük. Futkosnak egymás elől és egymás után, nem tudni, mivégre. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Ez a mese is hogy megváltozott, de hát ilyen időket élünk. Az azért nagyon megnyugtató, hogy Kékszakállú és Judit végül nem sétál el kéz a kézben a naplementébe. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
A „szokásos” pedig nemcsak egy száraz fehér hosszúlépés volt, hanem valami életmentő meleg kaja egy hosszú és rendszerint nehéz nap végén. A kaposvári színészbüfében, ahol a keresztnevemen szólítottak. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Egy párbeszéd, amit csak abbahagyni lehet, de befejezni sosem. Az ötvenedik születésnapját ünneplő Szkéné történetének több mint három évtizede szorosan kapcsolódik Regős János személyéhez és az ő színházról alkotott elképzeléseihez. Tovább a cikkhez
Kleist látszólag pofonegyszerű üzeneteket hordozó klasszikusát ezúttal Antal Bálint rendezte meg az Ódry Színpadon. Az előadás a túlbuzgó erények okozta katasztrófák mellett a műfaji keretek szakítószilárdságáról is mesél. Teszi mindezt humorban gazdagon. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tudom, tudom, névvel nem viccelünk, de hát az van, hogy ez egyáltalán nem vicc, teljesen komolyan gondolom, amit írok. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
És akkor hangtalanul – mert tudom, hogy kell viselkedni – beleájultam a mellettem ülő Koltai Tamás ölébe, a második sor kellős közepén. A Katona József Színház színészei a színpadról nézték dermedten. De letolták a jelenet végét, és jött a szünet. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Az elmúlt egy hét a koronavírusról és a Vígszínházról szólt. Előbbihez nem értek (itthon vagyok és mosom kezeimet), utóbbihoz eggyel több közöm van. Megpróbáltam összerakni a mozaikokat. RICK ZSÓFI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez nyilván alkati dolog, de nekem jó meg rossz időkben egyaránt a múlt adja a legtöbbet. Korántsem azért, mintha a múlt bármely kis szegletét eszményinek láthatnám. Vagy épp hallhatnám, amikor mondjuk, régi színházi rádióközvetítések kerülnek elém. LÁSZLÓ FERENC NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Panaszkodsz vagy dicsekszel? Arvo Pärt-portrékoncert szól a hamburgi Elbphilharmonie-ból, miközben ezt írom, ha nincs járvány, esélyem nem volna ilyeneket hallgatni. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
A veszélyhelyzet az vészhelyzet? Ma van az első napja annak, hogy valami olyasmi történik az életünkben, amiről csak annyit tudunk, hogy felforgat mindent. Kivéve azt, hogy este színházban vagyunk. Mármint én. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
A Mohácsi-testvérek fogták jól bejáratott formavilágukat és összefésülték a Johanna-mítosszal. A szegedi színház sikeresen halad a művészi újrafogalmazás rögös útján. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogyan alkalmazható színpadra a több mint negyven éve született mozi, amikor kézzelfogható miliője végérvényesen múltidővé lett? PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A győri Vaskakas Bábszínház A kismalac meg a farkasok című előadása egy hibátlan klasszicista dráma. Nemcsak gyönyörködtet, de tanít, amiként minden nagy klasszikus. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a magyar és az amerikai színházi kapcsolatok szóba kerülnek, néhány mondat után biztosan elhangzik a neve. Philip Arnoult, a Center for International Theatre Development (CITD) vezetője azt mondja, hogy egész életét különböző színháztermekben töltötte arra várva, hogy történjen valami. Tovább a cikkhez
