Gulyás Márton a színházi és szakmai érdekvédelmi munkája mellett hamar elkezdte a bőrét is vásárra vinni: számtalan akciót tervezett meg és hajtott végre, folyamatosan formákkal is kísérletezve, hogy az aktuális közéleti és politikai anomáliákra irányítsa a figyelmet. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Álszent gyászolók gyülekezete, egy konstans helyváltoztatásra kárhoztatott holttest és nem kevés lopott pénz. Joe Orton éjfekete humora több mint fél évszázaddal az ősbemutató után is betalál, kíméletlenül karikíroz halálhoz való viszonyt és kirakat-hitbuzgalmat. Tovább a cikkhez
Traumák, elfojtások és Másikok kerülgetik egymást kultfilmek valós vagy metaforikus színpadain Kérchy Vera könyvében, aki a színházon keresztül fejti meg Lynch, Kubrick, Trier vagy Cronenberg rejtélyeit. GYENGE ZSOLT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Két asszony életét láthatjuk két pesti színpadon. A 48 éves korában meggyilkolt Anna Politkovszkaja lobogó sorsát Fullajtár Andrea, Goebbels titkárnőjének, Brunhilde Pomselnek kétszer olyan hosszú, öntudatlan vegetációját Molnár Piroska vezeti elénk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fiatal, tanulni és a világot megjavítani vágyó munkaerő csomagol és indul külföldre, miután a sötét nagyúr bezáratta az iskolákat meg a kórházakat. Ezekre nincs pénz, helyette viszont futja szoborállításra meg látványépítkezésre. Hol járunk vajon? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Ha valaki a hatodikról zuhan, azt nem lehet a földszintnél elkapni ölbe, és hepp!” Lőrinczy Attila drámája a zuhanás másodperceit nyújtja elviselhetetlen hosszúságúra. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Úgy emlékszem, ez valami korosztályos mánia volt, a Jelenetek egy házasságból. Nem a bibliánk, hanem a tükrünk. Aztán ma már nem így gondolom. Nagyon nem. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tabuboncolás, iPhone-burleszk, és valami abszurdba hajló, kedves őszinteség. Fekete Ádám influencer-csatornája a legjobb dolog, ami mostanában a magyar Youtube-bal történt. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Arcok mozdulatlansága és egy történet mozgékonysága, egy osztályterem, és benne tényleg csak a legszükségesebb eszközök. Vajon hogyan lehet a leginkább minimálisra redukálni Othello tragédiáját ahhoz, hogy ne veszítsünk el belőle semmi fontos részletet? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás címe: Az ember tragédiája “junior”. Vajon mit takar, miben nyilvánul meg a “junior jelleg"? Cseke Péter negyedéves kaposvári osztálya majdnem teljes létszámban és rengeteg szerepben vesz részt a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban bemutatott, ifjúságnak szánt előadásban. Tovább a cikkhez
Egy kisgyerekeknek szóló revü sok mindenre lehet jó: például felnőtt nézőjét rádöbbentheti arra, hogy milyen egyoldalú a színházról alkotott képe. FRITZ GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Örkény Színház IRAM programjának alapítójával, Neudold Júliával beszélgettünk arról, találtak-e valamilyen formát vagy módszert arra, hogy náluk ne álljon meg teljesen az élet, mint ahogy a legtöbb színházban kényszerűen megállt. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Véletlenül tudom, hogy hol voltam 2005. június 6-án hétfő este. A Nemzeti Színházban ültem egy jótékony célú gálaesten. A címe: A Beregszászi Magyar Színházért. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti burleszkfilm műfaji egyszerűségéből egyenesen következik a „modern burleszknek” nevezett előadás egyszerűsége. És ez tényleg egyszerű örömökhöz vezet. Az egyszerűség elfogadásának öröméhez. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy a tízből hat sok vagy kevés, nem tudom, mindenesetre a berlini Theatertreffen tíz beválogatott előadásából ennyit vetítettek online az elmúlt másfél hétben, így ezzel kellett beérnem. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
