A győri Vaskakas Bábszínház A kismalac meg a farkasok című előadása egy hibátlan klasszicista dráma. Nemcsak gyönyörködtet, de tanít, amiként minden nagy klasszikus. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a magyar és az amerikai színházi kapcsolatok szóba kerülnek, néhány mondat után biztosan elhangzik a neve. Philip Arnoult, a Center for International Theatre Development (CITD) vezetője azt mondja, hogy egész életét különböző színháztermekben töltötte arra várva, hogy történjen valami. Tovább a cikkhez
A StageHive az európai előadó-művészeti világ szakemberei számára létrejött kommunikációs platform. Tovább a cikkhez
Bodó Viktor nem tud, mert talán nem is akar szabadulni Franz Kafkától: most Hamburgban mutatta meg, hol tart vele kapcsolatos stúdiumaiban. Nincs az a lakat, amit ne nyitna a mindig kéznél lévő kulcsa. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Hogy miért most?”, nézett rám a Vígszínház immár nagyon távolról sem kezdő színésznője. „Hát azért, mert ez, ami most van, nem mehet így még öt évig”. „Mi az, ami most van?”, kérdeztem vissza. Lehet, hogy nem kellett volna. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"A miskolci Játékszínben a norvég drámaíró Hjalmar Ekdalja (Fandl Ferenc hibátlan alakításában) már az előadás legelején átváltozik – ezúttal lajhárrá. És lekvárrá. Lajhár Lekvárrá." BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyüzsgő, impresszív, laza művészeti fesztivál a FACT, amely 2020-ban a fenntarthatóság és a művészet kapcsolatát helyezte a középpontba, míg a meghívott színházi előadások és egyetemi társulatok közül többen a felnőtté válás különböző stádiumait dolgozták fel. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Három színész játszik három Peer Gyntöt – Bodó rendezésének igazi kérdése, hogy kiadnak-e egyet. Elgondolkodtató, retard hatású előadást láttam a bécsi Volkstheaterben – tudják, mint az elnyújtott hatású gyógyszer. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lady Chatterley az előadás elején bejön, gyertyákat gyújt. Másfél órával később eloltja őket. És bár közben megforgatta az egész világot, mégsem változott semmi. NAGY KLÁRA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2017-ben nagy hullámokat vert színházigazgatói újraválasztása. Azóta szélcsend van. Vagy mégsem? Többek között erről is kérdeztük a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatóját, Jordán Tamást, akit néhány napja a Nemzet Színészének választottak. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Generációs kísérlet a mozgatott és a mozgató közötti kapcsolatról. Amikor a báb realizálja a mozgatóit, mint ahogy a kisgyerek észleli a végtagjait. Ebben még nem lenne semmi eredeti. Tovább a cikkhez
Tegye fel a kezét, aki érti, miről szól valójában Lewis Carroll Alice Csodaországban című könyve. Ugye? Talán épp ez az oka annak, hogy Walt Disneytől Tim Burtonön át Bocsárdi Lászlóig és Tengely Gáborig mindenki érdemesnek találja arra, hogy adaptációt készítsen belőle. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Noha bőven van mondandója az Ördögöket megrendező Béres Attilának a mi saját világunkról, a fontosabbik kérdés mégiscsak az volna, hogy miként, miféle dramaturgiai redukció által válhatnának nyomatékossá a színpadon az ördögi eszméket – mindmáig ható érvényességgel – hordozó regényalakok. Tovább a cikkhez
Oliver Frljić Heiner Müller Hamletgépét rendezi a Burgtheaterben. Közelről és távolról szemlélve is meglehetősen érdekes kombináció. És akkor még ott van Láng Annamária is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, megvan a megállapodás a főváros és a kormány között a színházak felosztásáról (aka megmentés). De mert erről csak halvány sejtéseket lehet olvasni a nyilvánosságban (mintha ugyan nem rólunk lenne szó), muszáj szólni a helyzetről és a következményekről. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
