Egy kisgyerekeknek szóló revü sok mindenre lehet jó: például felnőtt nézőjét rádöbbentheti arra, hogy milyen egyoldalú a színházról alkotott képe. FRITZ GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Örkény Színház IRAM programjának alapítójával, Neudold Júliával beszélgettünk arról, találtak-e valamilyen formát vagy módszert arra, hogy náluk ne álljon meg teljesen az élet, mint ahogy a legtöbb színházban kényszerűen megállt. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Véletlenül tudom, hogy hol voltam 2005. június 6-án hétfő este. A Nemzeti Színházban ültem egy jótékony célú gálaesten. A címe: A Beregszászi Magyar Színházért. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti burleszkfilm műfaji egyszerűségéből egyenesen következik a „modern burleszknek” nevezett előadás egyszerűsége. És ez tényleg egyszerű örömökhöz vezet. Az egyszerűség elfogadásának öröméhez. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy a tízből hat sok vagy kevés, nem tudom, mindenesetre a berlini Theatertreffen tíz beválogatott előadásából ennyit vetítettek online az elmúlt másfél hétben, így ezzel kellett beérnem. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
xxx – ez áll a színlapon a szereposztásnál Yvonne neve mellett. Ami általában arra utal, hogy egy parányi szerepet csak jelzésszerűen fogalmaznak meg az előadás további résztvevői, vagy esetleg arra, hogy a színlap megjelenésekor még nem tudni, ki lesz a szerep gazdája. Tovább a cikkhez
Jövőre ezen a napon pontosan azt fogom csinálni, amit tavaly ilyenkor: délelőtt írok, szerkesztek, levelezek, a Revizor dolgaival foglalkozom, délután sétálok egy nagyot, este színházba megyek. Berlin felett az ég... CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
A karantén kezdetén hirtelen, s szinte egyszerre zárt be minden. De ugyanezzel a gyorsasággal meg is nyílt valami, egy új tér, egy új lehetőség: a szobádba költöztek színészek, zenészek, mindenféle művészek. Mert a hiány gondolata már a hiány előtt megszületett. Tovább a cikkhez
Aki a Tánc Világnapján született, annak ez munkaköri kötelessége, mármint a gátak, határok, kötöttségek nélküli, akárhogy nézem, úgy tűnik: teljes értékű létezés. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
994 fényes ősze. Tele az udvar vendéggel. Viselkedni kell, hisz holnaptól már nem az eddigi „édes, szép, mulatságos és félelmetes Isten”, hanem egy szomorú Feljebbvaló vigyáz majd a népre. Csak az a böjt ne lenne. Meg ez a folytonos kongatás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Negyvenszer láttam. De lehet, hogy ötvenszer. És csak a harmadik és negyedik felvonást. Az elsőt és másodikat élőben talán kétszer. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet ezúttal a magyar közoktatást vette célba, és elég jól telibe találta. A célpont ennek ellenére sértetlen maradt. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kattintásnyira közel jött hozzánk a színházi világ: a Buenos Aires-i Teatro Colón csakúgy, mint a moszkvai Bolsoj. Most akár még a felmérhetetlenül távoli és idegen Újszínház előadásait is megnézhetjük. LÁSZLÓ FERENC NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Annyi minden lett mondva, például az, hogy csináljunk dolgokat a karantén alatt, amiket amúgy nem, mert – és ezt is mondják sokan és hangosan – most végre jut idő olyasmire, amire soha. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Kedves Naplóm, ezt most tényleg csak neked vallom meg, mert a pillanat a legkevésbé sem kedvez a téma érdemi megtárgyalásának - de igen nagy bajok vannak a versmondás körül. Tovább a cikkhez
