Kárpáti Péter nemcsak írta, rendezte, játssza a Díszelőadást, hanem diagnosztizálja is általa a Közép-Kelet-Európát évszázadok óta fertőző betegséget, ehhez pedig nincs szüksége másra, csak egy üres térre és néhány nézőre, akin nyugodt szívvel lehet kísérletezni. DÉZSI FRUZSINA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hazáig kísér a darabból áradó kaján vihogás. De legyünk őszinték, a szerző tulajdonképpen elröhögi előlünk az estét, s nekünk inkább a döbbenet jut, miközben követni próbáljuk ezt a tragédiák hordalékából összeálló, sötét történetet. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Magyartanárok Egyesületének létszáma öt százalékára csökkent, a 444 nem frissül többé, Tenya pedig kizárólag arab telivéreket tud kölcsönadni a milliárdos támogatással megpakolt Hegedűs a háztetőnnek. Ez van, ha eltűnnek a zsidók. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sajátos román betegnaplót kezdett írni néhány éve Carmen Lidia Vidu: személyes történeteken keresztül állít fel országos anamnézist. Legutóbbi fejezetében Temesvárt vizsgálta. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház showcase-én két diszfunkcionális család történetét követhetjük nyomon. Az egyik amiatt az, hogy betartja a társadalom által elvárt normákat, a másik azért, mert hátat fordít nekik. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szabadkozik, hogy nem jó interjúalany. Ebben az egy dologban nem mondott igazat Vlahovics Edit, a szombathelyi Weöres Sándor Színház évad elején Holdbeli csónakos-díjjal kitüntetett színésznője. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Jonny spielt auf (magyarul: Húzd rá, Jonny) című darabot 2004-ben láttam a bécsi Staatsoperben. Unalmasnak éreztem az első felvonását, felkavarónak a másodikat. Ott nagyon megfogott valami, és nem engedett el a végkifejletig. MUSZATICS PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„És most lefényképezkedünk/ hogy mindörökre meglegyünk.” – szól az És most című kétsoros, ami nemcsak azért ötlik fel, mert Tandori Dezső nemrég hagyott itt bennünket, hanem mert erre az életünkkel teli, örökítő erejű, nagy előadásra is érvényes mondás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Igazán lenyűgöző, varázslatos világ varázstalanodik a Vaskakas Bábszínház Óz című előadásában. A boldogságkeresés itt nem jár olyan egyértelmű eredménnyel, mint L. Frank Baum könyvében, vagy a belőle készült világhírű musicalben. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az alkotók vicceskedve teszik fel a kérdést, hogy ki a legnagyobb balfácán az előadásban. Én pedig igazi balfácánként, aki nem érti, min nevetnek a többiek, halál komolyan megválaszolom ezt. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nézzétek meg A Platonovot a Kamrában, ha nem féltek a tükörtől. Mert meg fogjátok látni magatokat benne. Igen, te is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Ma a rendezés csiliviliségben relativizálódik, a színészi jelenlét elveszni látszik, elhomályosodik az intim, semmivel nem pótólható humanista tett, úgy értem, a hús-vér megformálása. Tovább a cikkhez
Volt a Győri Balett és a Helsinki Városi Színház szólótáncosa, vezette a Színház- és Filmművészeti Egyetem Mozgás Tanszékét, saját társulatával kortárstánc-előadásokat készített. Tovább a cikkhez
Mindannyian takargatunk valamit. Mindannyian tagadunk valamit mások, a világ előtt, de legjobban mégis magunk előtt. Mi történik, amikor ez a valami mégis felszínre kerül? Pass Andrea Vándorkutyája pont azon munkálkodik, hogy ezt megmutassa. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Legóból készült ichtyosaurus látható Zsótér Sándor kecskeméti rendezésének, a Baalnak a színlapján. Mint azt az előadásból megtudjuk, az őshüllő nem szállt fel Noé bárkájára, s így a faj kipusztult. Tovább a cikkhez
