Az abszurd helyzetből induló film tudatosan építi fel saját anyadrámáját, izlandi tündérmeséjét, modern bibliai példázatát, a tartalomhoz viszont nem társul kellően érett forma. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Végre egy jó videojátékfilm! Ryan Reynolds nem váltja meg a gémervilágot, de Truman show-ja néha vicces, sokszor szórakoztató, és még Hollywood szuperhőskultuszának is beint. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A District 9 fenegyereke a járvány alatt titokban ördögűzős horrorfilmet forgatott, amit megfejelt egy kísérleti speciáliseffekt-technikával. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Warner Bros. és James Gunn új szuperhősfilmje a feje tetejére állítja a műfaj kliséit, és őrülten kreatív szórakozást nyújt szokatlan humorral és sok vérrel. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vajon hogyan jobb elbúcsúzni egykori akcióhős ikonként? Utolsó erőnk elfecsérlésével a DVD-k polcain porosodva vagy ironikusan, önmagunkat kifigurázva, összekacsintva a nézővel? Bár a válasz egyértelmű, a baj mégis ott van, hogy Jean-Claude Van Damme számára is már ez a sokadik poénos búcsú. Tovább a cikkhez
M. Night Shyamalan új filmje a tőle megszokott egyediséggel és fokozatosan adagolt terrorral férkőzik be a néző tudatallattijába, a kitartóbbakat pedig emlékezetes élménnyel jutalmazza meg. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem lehet két órába sűrítve megválaszolni a címben föltett kérdést, Alex Winternek, a film rendezőjének mégsem volt nehéz dolga. A mozinézők jó részének ugyanis minden bizonnyal eleve volt már valami válasza. A többiek viszont rosszul jártak. RÁTOSI MILÁN CIKKE. Tovább a cikkhez
A szerelem nem várhat című német filmben minden pontosan úgy történik, ahogy arra előzetesen számítunk. De miért is volt szükség erre a mozira? VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Amazon Solos című sorozata olyasvalamit állít a középpontba, amit az elmúlt másfél év után mindannyian igazán jól ismerünk. Ebben a világban ugyanis mindent a magány ural. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A skandináv filmek jól ismert kliséiből gyúr remek elegyet a Diana esküvője, mely úgy tud szórakoztató lenni, hogy közben nem felejt el érdemben beszélni a család fontosságáról. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A félelem utcája keresztezi a tinidráma és a slasher horror tulajdonságait, de a fúzió sikertelen, sőt a Netflix trilógiájának első része a két formulával külön-külön sem boldogul. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy magánéletében és filmjeiben egyaránt elveszett filmes kalandozásai a szerelmének épített mozgóképes emlékműben. A brit Joanna Hogg filmje az idei Cannes legkülönösebb csemegéje volt. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Érzéki. Extravagáns. Elragadó. Ezzel a három szóval jellemezték az amerikai divattervező, Roy Halston Frowick 1974-ben piacra dobott parfümjét az illat tévéreklámjában. A divatikon életét bemutató ötrészes Netflix-sorozat, a Halston leírására keresve sem találhatnánk jobb jelzőket. Tovább a cikkhez
Látványos díszletek közt, gyönyörűen komponált képeken anélkül jelenik meg Füst Milán megszállott féltékenység-drámája, hogy a belső történéseket megélhetnénk. Enyedi Ildikó nagy formátumú filmjét a cannes-i versenyprogramban mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szemkápráztató formai bravúrok a holokauszt emlékezetének traumatikus mivoltáról egy felkavaró film-színházban. Mundruczó Kornél újra Cannes-ban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
