A mozi klasszikus rajongóin kívül talán csak a képregények fanatikusai várhatták jobban Scorsese új rendezését: most végre ők szólhatnak be a film nagy öregjének a 210 percen át hömpölygő Az ír miatt. A vidámpark kontra klasszikus mozgókép szkanderben az utóbbi hívei kaptak nem kevés muníciót. Tovább a cikkhez
Orosz Dénes Seveled című harmadik nagyjátékfilmje olyan szolgaian másolja a hollywoodi romantikus komédiák sablonjait, hogy teljesen érdektelenné válik, hiába küzdenek derekasan a színészei. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, Noah Baumbachnak a válás jön be: a Házassági történet a legjobb filmje A tintahal és a bálna óta. Remek írói-rendezői-színészi teljesítmény, és csak egy egészen kicsi hiányzik ahhoz, hogy igazán nagy film legyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szerénységem efféle idegességgel már régen bírt. Különben még Erdogan effendi látogatása előtt történt, mondom, történt, hogy becsoszogtunk valamelyik kedves művészmozinkba, és megtekintettük a megfelelő izgatottsággal fölkonferált magyar filmet, a Drakulics elvtársat. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Woody Allen legújabb filmje botrányaival már beírta magát a köztudatba. A filmtörténelemben és a rendező életművében ellenben nincs kiemelt hely fenntartva számára. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kiskorú albínó boszorka a városszéli árvaházban: gyermeki fantáziából és sivár posztszocialista városból szőtt dokumentarista mesét az elsőfilmes Szőcs Petra. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jéghideg vízbe hajított arasznyi fakeresztért verekednek felnőtt emberek: balkániságában is egyetemes feminista remeklés a LUX filmdíj egyik fő várományosa. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nem túl szerencsésen az első magyar #metoo-filmnek kikiáltott Szép csendben alapvető tanulsága, hogy az elhallgatásról nem érdemes elhallgatással beszélni. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hozta az elvárható és kötelező gyors köröket, mi több az utolsó harmadban még sebességet is váltott és tényleg rendesen belehúzott, de Az aszfalt királyai ennek ellenére sem döngölt a betonba. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Esper Sandberg filmje egy eseménydús életet illusztrál sablonosan. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azt már tudtuk, hogy a világ alapvetően két csoportra oszlik: a szelídekre és naivakra, vagyis az örökös csalások áldozataira, illetve a szemfülesekre és keményekre, akik nem csak fontolgatják a (törvényes) határok tágítgatását, hanem át is lépik, ha kell. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Terápia alkotójának új sorozata teljesen tönkreteszi érzelmileg a nézőjét. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Itt az ősz, vagyis a presztízsfilmek ideje. Nagy és lehetőleg történelmi drámákkal, drága jelmezekkel és sokatmondó tekintetekkel köszönt be a már az Oscarra kacsingató időszak. Tovább a cikkhez
Kétségkívül Helen Mirren hálás jutalomjátékául szánhatták az HBO minisorozatát, de a nagy és egyszersmind nagytermészetű orosz cárnő kifogott az alkotókon. Háborúk, intrikák, paloták és férfifenekek a XVIII. századból. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Még sosem merült fel benned, hogy néznél egy gulyáskommunizmus idején játszódó, jó kis magyar vámpírkomédiát? A Drakulics elvtárs bizonyítja: ideje volt, hogy készüljön egy ilyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
