Naiv vagyok, nem tudom másként mondani. Azt hittem, a fülemile-féle pereskedés amolyan hungarikum, erre tessék, egy izlandi fekete komédia épül hasonló súlyú konfliktusra. Igaz, ott még vígjátéknak hívják a műfajt. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Oldboy és a Drive óta tudjuk, hogy igazán komoly dolgokat kalapáccsal kell elintézni. Mellette a kés vagy a pisztoly már kimondottan nőiesnek tűnik. A Sosem voltál itt hallgatag ügyintézője sem véli másként. S bár a testén hordja foglalkozásának mellékhatásait, igazán a lelke érdekes. Tovább a cikkhez
Elevenen felboncolva tárja önmagát bírálói elé Lars von Trier végtelenül sötét, kegyetlen és kilátástalan új filmjében. Zsigerek, brutalitás és halál a témát és kifejezőeszközöket egyetlen nagyformátumú koncepcióban egyesítő remekműben. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amit szabad a rövidfilmesnek, nem biztos, hogy megengedheti magának nagyobb produkció rendezője. Ráadásul a kicsi nagyít: jobban kitetszik a sutaság, a dramaturgiai zökkenő, a jelentéktelen szürkeség, mint ahogy jóval intenzívebben szikrázik fel a tehetség, az ötlet, a kreativitás, a váratlan húzás. Tovább a cikkhez
Poénosabb lett a folytatás, de a Deadpool-jelenség még mindig sokkal szórakoztatóbb a Deadpool-filmeknél. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elkeseredett kamaszlány kétségbeesett gesztusából az iráni társadalom komplex problémái bomlanak ki a hazájában páriaként forgató Panahi varázslatos filmjében. Az Arany Pálma egyik első komoly esélyese. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi történik, ha a Miss Marple-történeteket, a Kisvárosi gyilkosságokat és a Don Matteót összekeverjük? Minden bizonnyal előttünk áll maga Brown atya. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sivító gyerekek, túlterhelt szülők és a körülöttük lüktető Budapest - egy háromgyerekes család zaklatott hétköznapjának felkavaró története. A cannes-i fesztivál évek óta kárhoztatott férficentrikusságát rendezője és fókusza révén idén egy remek magyar film oldja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyetlen puskalövés nélkül sokkol a háború észbontó őrülete Szergej Loznyica új, témájában és megközelítésében merész, abszurdba hajló remekében. Katonák, képviselők, menekültek és statiszták valahol a kelet-ukrajnai front környékén. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Már akkor illene gyanakodni, amikor a magyar változat címében megjelenik a „vérfagyasztó” jelző. Az alkotók eredetileg jobban bíztak a leendő nézők memóriájában, hiszen kimondottan egyszerűségre törekedetek: 7 nap Etenbbében címmel látták el a gépeltérítés eseményeit taglaló filmet. Tovább a cikkhez
Csodásan bizarr bulifilm született Neil Gaiman novellájából, ami néha az idegeinkkel játszik, mégsem lehet utálni egy percig sem. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A német Jan Zabeil korrekt fesztiválkarriert futott rendezésében egy kiskamasz és édesanyjának új barátja próbál egymáson fogást találni – a száraz pszichológiai szaktanácsadást a jó színészek és a festői környezet igyekeznek játékfilmmé formálni. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 24. Lengyel Filmtavasz megmutatta az ország filmművészetének rendkívüli sokszínűségét. ZALÁN MÁRK ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Az év horrorszenzációja valóban szenzációs horror. Ha nem is néma, de csendes és feszült paramaraton: mintha Chaplin rémisztgetne az Aliennel. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Westworld 2.0-s, áramvonalasított kiadása egyszerre múlja alul- és felül az első évadot. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
