A Netflix egyik legimádnivalóbb, a szexualitást övező tabukat döntögető sorozatának második évada minden erényét megtartotta, és még emelte is a tétet. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy fájdalmasan lenyűgöző lengyel tusrajz animáció varázsol képi költészetet a vászonra a Berlinálé vadonatúj, szenzációs versenyszekciójában. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabó István régóta várt jutalomjátéka valódi sztárparádét vonultat fel a rendező múltjából, de nem csak stábjában jelenik meg a nosztalgia. Helytállás egy változó világban, múló értékrendek, ármánykodás és múlttal való számvetés egy profi módon középszerű alkotásban. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Corneliu Porumboiu, a román újhullám szatirikusa Hitchcock nyomába eredt, de csak l’art pour l’art zsánerjátékot talált ott. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A chemtrail és a laposföld-hívők korában könnyen hihetnénk összeesküvés-elméletnek, ha egy film azt állítja, a világ egyik legnagyobb vegyipari vállalata, a teflont és a lycrát is kifejlesztő óriáscég, a DuPont az 50-es évektől szisztematikusan mérgezi a bolygónkat. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy elgyötört arc és egy megviselt ország, egy kisemmizett apa és egy magára hagyott társadalom. Személyes és kollektív dráma egy megrázó filmben a Berlinálén. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Oscar-jelöléseket begyűjtő Mudbound után Dee Rees megint drámával jelentkezett. Az oknyomozó újságíró életéről szóló regény megfilmesítése, bár kifejezetten izgalmas is lehetett volna, inkább a hiábavalóságról szóló melankolikus eposz lett. Gyilkos novella helyett kiszámítható költészet. Tovább a cikkhez
Elia Suleiman, a „palesztin Buster Keaton” olyan bravúrosan beszéli a némafilmvígjátékok nyelvét, hogy azzal szavak nélkül is rengeteg elmond arról, hogyan élünk manapság. Modern burleszk és globális abszurd egy filmtörténeti ínyencségben. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Klasszikus skandináv atmoszférája, sötét tónusai és kritikus egzisztenciális kérdésfeltevései ellenére az Öngyilkos túra, bármennyire is elszánt, nem tud felnőni bizarr premisszájához. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nehéz lenne vitatkozni az állítással, hogy minden jó művészet hatást vált ki a befogadóból. És minél jobban elbizonytalanítja, zavarba hozza, annál értékesebb. Jeff Baena új filmje, A lovas lány mindent elkövet, hogy maximálisan eleget tegyen ennek, és szinte már az őrületbe kergesse nézőjét. Tovább a cikkhez
A Grace és Frankie utolsó előtti évada ugyanolyan lélekmelengető, vágyteljesítő gyógyászati segédeszköz, mint a korábbiak – habár az írók érezhetően kezdenek belefáradni a sok hűhóba. BUJDOSÓ BORI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Cathy Jan páratlan rendezése új korszakot teremt a képregényadaptációk világában. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A gazdasági válság utáni kapitalizmus pontos és fájó kritikáját fogalmazza meg Ken Loach Sajnáljuk, nem találtuk otthon című új filmjében. Az idős rendező dühből jó ennyire. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Adam Sandler és az Oscar? Hosszú ideig úgy hittük, ez a kettő egymást kizáró fogalom, aztán jöttek a Safdie testvérek és egy New York-i ékszerész kálváriája kapcsán megmutatták, hogy tényleg minden lehetséges. Lenne. A Csiszolatlan gyémánt viszont Oscar-jelölés nélkül is megér egy misét. Tovább a cikkhez
Minden idők egyik legbefolyásosabb lányregénye új köntöst kap, de nem felejti el származását. Egy adaptáció, amire igenis nagy szükségünk volt. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
