Jason Reitman arról a Gary Hartról készített filmet, aki a házasságtöréséről szóló pletykák miatt nem lehetett Amerika elnöke. Hartot Hugh Jackman alakítja, és nem rajta múlt, hogy A befutó meglehetősen középszerű lett. RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyon siethettek az HBO Adria első saját gyártású sorozatát tető alá hozni, mert bár a Siker című horvát szériához megnyertek egy Oscar-díjas rendezőt, a forgatókönyv-fejlesztést csúnyán elspórolták. BUJDOSÓ BORI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A sebezhetetlen és a Széttörve kiváló filmek. M. Night Shyalaman most e két alkotást próbálta meg trilógiává fűzni az Üveggel. De vajon mennyire járt sikerrel? RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alfonso Cuarón csendes, fekete-fehér remeklése pontot tesz a vita végére: a Netflix is képes olyan egészestés játékfilm készítésére, aminek a helye a világ élvonalában van. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Horrornak álcázza magát a Netflix új sikersorozata, valójában kőkemény dráma a halál őstraumájáról és a szülői túlféltésről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nemzetközileg is elismert japán Hirokazu Koreeda új, a tavalyi cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma-díjjal kitüntetett filmje figyelemre méltó és rendkívül érzékeny alkotás, melyet végre a hazai nézők is láthatnak. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a drogcsempészet és az öregotthon között kellene választanom most már egészen biztos, hogy az előbbire voksolnék. Kár, hogy a remekül működő időskori pályaválasztási tanácsadás ellenére A csempész nem az a film lett, ami lehetett volna. A sok érzelem mattolta a humort. Tovább a cikkhez
Nem várt, de örömmel fogadott folytatást kapott a Rontó Ralph, amelyben a Disney csupaszív iróniával magyarázza el, mi is az az internet. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Clinton Affair elemi erővel láttatja, hogy Bill Clinton „nőügyeinek” leleplezését nem a szexuális zaklatás és a nemi erőszak elleni fellépés motiválta, annak rideg hatalomtechnikai okai voltak. KRICSFALUSI BEATRIX ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Idegen emberek, egymásba nyíló rejtvények, és a mindenhonnan leselkedő halál. Régi recept, amelybe elég sok film belebukott már. A Végtelen útvesztő viszont kivétel: remek tempóérzékkel és kivételes látvánnyal ringat minket a borzongásba. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„A Gyűrűk ura és A hobbit készítőitől”, áll a plakáton, és akkor hirtelen nem is tudni, hogy miben bízzon az egyszeri filmrajongó. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Reisz Gábor minden bizonnyal feltalálta az önéletrajzot mint filmes műfajt. Nem, nem az életrajzi filmet (biopic) találta fel, azzal Dunát lehetne rekeszteni, hanem az önelemző lírát, a szubjektív naplót nagyjátékfilmen. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pálfi Györgyöt hosszú ideje a legpechesebb magyar filmrendezőnek tartom, aki őrületes tehetsége ellenére nem tudja kifutni a formáját ebben a szerencsétlen országban, hiába ontja magából a szellemesebbnél szellemesebb filmterveket. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hosszú kokaincsíkok és női combok között rajzolódik ki a gigantikus hatalomvágy hanyatló császárának, az olasz gazdaságot és közéletet évtizedekre behálózó Silvio Berlusconinak formabontóan látványos portréja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kihívót kapott a magyarok szenzációs animációja, a Ruben Brandt, a gyűjtő. A jövő évi animációs Oscar fő esélyeseként egy szuperhősös rajzfilmet emlegetnek, és még azt se mondhatjuk, hogy teljesen érdemtelenül. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
