A nem túl szerencsésen az első magyar #metoo-filmnek kikiáltott Szép csendben alapvető tanulsága, hogy az elhallgatásról nem érdemes elhallgatással beszélni. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hozta az elvárható és kötelező gyors köröket, mi több az utolsó harmadban még sebességet is váltott és tényleg rendesen belehúzott, de Az aszfalt királyai ennek ellenére sem döngölt a betonba. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Esper Sandberg filmje egy eseménydús életet illusztrál sablonosan. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azt már tudtuk, hogy a világ alapvetően két csoportra oszlik: a szelídekre és naivakra, vagyis az örökös csalások áldozataira, illetve a szemfülesekre és keményekre, akik nem csak fontolgatják a (törvényes) határok tágítgatását, hanem át is lépik, ha kell. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Terápia alkotójának új sorozata teljesen tönkreteszi érzelmileg a nézőjét. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Itt az ősz, vagyis a presztízsfilmek ideje. Nagy és lehetőleg történelmi drámákkal, drága jelmezekkel és sokatmondó tekintetekkel köszönt be a már az Oscarra kacsingató időszak. Tovább a cikkhez
Kétségkívül Helen Mirren hálás jutalomjátékául szánhatták az HBO minisorozatát, de a nagy és egyszersmind nagytermészetű orosz cárnő kifogott az alkotókon. Háborúk, intrikák, paloták és férfifenekek a XVIII. századból. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sághy Miklós kötete nyolc esettanulmányon keresztül, más-más elméleti keretet alkalmazva mutatja be az irodalom filmes adaptációjának elemzési lehetőségeit. A szerző a XX. század prózáinak és azok mozgóképi feldolgozásainak komparatív vizsgálatával mutat rá, hogyan dolgoz fel egy médium egy másikat. Tovább a cikkhez
Még sosem merült fel benned, hogy néznél egy gulyáskommunizmus idején játszódó, jó kis magyar vámpírkomédiát? A Drakulics elvtárs bizonyítja: ideje volt, hogy készüljön egy ilyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi lesz A legyek urából egy világvégi dzsungelben? Az idei fesztiválok latin slágere, a lehengerlő Monos bemutatja azt a világot, ahol a törpék és a gyerekek parancsolnak. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ki hitte volna, hogy Az aranyoskám rendezőjének közel ötven éve elveszettnek hitt dokumentumfilmje formálja majd át teljességgel azt, amit Aretha Franklinről és a gospelről gondoltunk? HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hans Petter Moland filmjének középszerűségén még az erős irodalmi háttéranyag és a professzionális stáb sem tud segíteni. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hideg, kopár izlandi táj, és Ingvar Sigurdsson izlandi színész barázdált, meggyötört arcának monotonul váltakozó képeit a kibuggyanó, forró vér ellenpontozza Hlynur Palmason filmjében, ami a gyász témáját a végsőkig feszített formatudatossággal dolgozza fel. VÍZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Csipkerózsika múltkor még csak feminista lett, most pedig már egyenesen a mesetrump ellen harcol. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit tehet az ember, ha minden vágya egy saját sci-fi univerzumot teremteni, de nincsen hozzá költségvetése? Elkészíti A lelőhelyet! HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
