Őszinte leszek: nem tudom, mit láttam Bécsben, már azon túl, hogy a legújabb Forsythe-koreográfiát ültem végig a TQW nagytermében. Talány a cím, talány a hetvenperces mű maga és talány az előadáshoz való viszonyom is. Tetszésről nem beszélhetünk, mégis vétek lett volna kihagyni. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha csak a címben szereplő egyetlen mondatot töltötte volna meg tartalommal az Angelus Iván alapította és irányította Budapest Tánciskola (BUTI) fennállásának cirka húsz éve alatt, már akkor is azt mondhatnánk, megérte. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A művészet az utcán, a plázában, a piacon, a metrón, a mozgólépcsőn, az építkezésen, az aluljáróban, akárcsak a valódi hajléktalanság, a demokrácia iskolája. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Nem a legújabb székely vicc, de akár az is lehetne. „Ápolni kell a hagyományt, barátom!” – mondja az egyik szakmabeli a másiknak. „Ápolni?! Miért, talán beteg?” KRÁLL CSABA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az idei, sorban az ötödik, és ezúttal a nemrég befogadó hellyé alakult Bethlen Téri Színházban megrendezett Monotánc Fesztivál második és harmadik napján egy dologból jutott az elvárhatónál lényegesen kevesebb: táncból. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Míg Emio Greco környezetvédelmi és fenntarthatósági mega-performansza nagyjából a saját dugájába dőlt, addig a Holland Nemzeti Balett fölényes profizmussal békítette össze Billt Mr. B-vel. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A St. Pölteni-i „Művészetek Palotája” közismerten naprakész és igényes modern tánckínálatának Sylvie Guillem, napjaink rajongott táncművésze volt az egyik, ha nem a legnagyobb sztárvendége ebben a szezonban. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Budapest Tánciskola bemutatói mindig felüdülést jelentenek, frissesség, lendület és szűnni nem akaró kíváncsiság jellemzi őket. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Anne Teresa de Keersmaeker koreográfusi életműve még ma sem sorolható egyetlen jól körvonalazható irányzathoz sem, holott művei három évtizede jelen vannak az európai kortárs tánc élvonalában. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Virág Melinda harmadszor dolgozott koreográfusként a Bethlen téren. Először 2007-ben egy kettősön Téri Gáspárral (Altera pars), két évvel később már külsősként a teljes társulattal (Szájbanforgó). Most négy táncossal egy hangulatos, de nem elég mélyre ásó kamaradarabon. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hód Adrienn legújabb, Molnár Csabával és Marco Torrice-vel közös koreográfiája a tánc határaira kérdez rá, miközben szétdúlja annak megszokott kereteit: a fekete függönyökkel és padlóval határolt teret, a köznapi világból zenével és sötéttel kiszakított illúzióbarlangot. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Előre elnézést kérünk a valóságunkért” – a Folyamatos jelen második stációjában elhangzó mondat nem éppen túlcsiszolt, de feltétlenül igaz a trilógia mindhárom előadására. KRÁLL CSABA ÍRÁSA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A független léttel járó kiszolgáltatottság egyeseket elbizonytalanít, másokat többletmunkára sarkall. Gergye Krisztián trilógiákba rendezett performanszokkal küzd az elmúlás ellen. KRÁLL CSABA ÍRÁSA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A Koto és Kaori jóval több mint egy gyerekelőadás: bevezetés a komplex színház világába. Könnyed, szellemes, fizikai színház kezdőknek, Horváth Csaba-módra. És nem mellesleg: közösségi lélekoldás, egy lírai szépségű történet és szöveg mentén. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kádár, Aczél, Erdős Péter, Palmatex, Bizottság, Beatrice, Cini, vasfüggöny, III/III, megfigyelés és megfigyeltség, ’56, ’89. Bennem nincs nosztalgia, ha a 80-as évekre gondolok - az elején még tervben sem voltam, a végén bölcsödébe jártam, nem érthetem, miről szólt. Vagy mégis? PUSKÁS PANNI CIKKE. Tovább a cikkhez
