Feszült várakozással kezdődik a játék. Az udvaroncok a nézőtéren állnak, rohangálnak, fészkelődnek, a beiktatásra várnak. A főszerepet a király és a kamerák játsszák, az udvar tagjai a tapsoló statiszták; precízen felépített „királyi médiademokrácia” képe rajzolódik ki. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két ember. Nemrég még egy párt alkottak. Mellettük ott van harmadiknak egy idős asszony. Sőt, negyedikként felidéződik még egy középkorú férfi is. Bezártság. Búcsúzás. Egyedüllét. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kamera horrorfilmes zenére imbolyog a Trafó alagsora felé a Tünet Együttes A tünetegyüttes című filmre adaptált előadásában. Lent valami igazán szörnyű dolog várja: a független színház elmúlt harminc éve. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Van kovászos uborka!” Ez az elordított mondat – Börcsök Enikő ordítja el – valami olyasmit jelent, hogy az isten verje meg ezt a mi örökké és örökre nyomorult életünket. És veri. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legfőbb bűn a gyávaság - ennek a megállapításnak Bulgakov regényében és Gyöngyösi Levente zenés színpadi adaptációjában egyaránt fontos szerep jut. Az opera-musicalt és annak rég várt (online) bemutatóját nem érheti e valóban oly undok bűn vádja. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Mielőtt elindult A dzsungel könyve jubileumi közvetítése a Pesti Színházból, biztos voltam benne, hogy a TGV sebességével száguld majd velem a nosztalgiavonat. Ehelyett jött egy kispiros. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Színházi gyakorlatát, majd még egy rövid időszakot a Szputnyik társulatánál töltötte, egészen annak megszűnéséig. Több független társulatnál is dolgozott, majd a Vígszínházhoz szerződött. Pályakezdésről, váltásokról, szerepekről beszélgettünk Bach Katával. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Monográfiát? Hogyne. Kiállítást? Minden további nélkül. De vajon egy monodrámát is megér Rotschild Klára divat- és kortörténeti alakja? Ez a kérdés a Gólem Színház online bemutatója után is nyitott marad. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A nyitószínben csak a bánatosan bevilágított hősünk látható a színpadon. Az arcán ugyanaz a megfejthetetlen világfájdalom ül, ami szívlövésre és lúgivásra ragadtatta fiatalok ezreit a századelőn. Az ifjú Werther nem hal meg, csak átalakul. Hát persze hogy megint a szerelemről van szó. Tovább a cikkhez
Felnőttként szeretnénk gyermekünket minél nagyobb biztonságban tudni, és elkerülni azt, hogy bármi olyasmit lásson, ami „nem neki való”. Ennek eredménye gyakran lesz az, hogy nem engedjük őt kapcsolatba kerülni a valósággal. Tovább a cikkhez
Fekete Ádám legutóbbi Trafós munkája a digitális térben játszódik, én pedig az ágyamból kapcsolódom be rá. Elég intim viszony ez, de már megszoktuk, a színház házhoz jön, sőt egyenesen a hálószobába. KOVÁCS BEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az elmúlt évben nagy váltás volt az életében: a Pesti Magyar Színháztól átigazolt Pintér Béla társulatához. Most éppen Vácon próbál a megújult Dunakanyar Színházban, a Liliomfi címszerepét játssza, ahol a darabot a barát és alkotótárs Horváth János Antal rendezi. Tovább a cikkhez
Hogyan lehet tizenegy év után újrakezdeni a pályát, átalakítani, majd hozzáalakítani az életet, miközben a „teljesen más” is részben a kényszerből otthagyottat idézi? Csombor Terézzel, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művészével beszélgettünk. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
