Monteverdi utolsó operája, a Poppea megkoronázása nem véletlenül foglalkoztatja az operajátszás környékén tevékenykedőket a mű 19. század végi újrafelfedezése óta folyamatosan. GYENGE ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Túlzok, de nem nagyon, ha azt mondom, hogy ez a legviccesebb Bánk bán, amit valaha láttam. A pályakezdő Vilmos Noémi pécsi előadására mégsem elsősorban emiatt fog emlékezni az utókor. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Stefan Kaegi, a Rimini Protokoll rendezője nyolc svájci ember saját, megtervezett halálához való viszonyát dolgozza fel Nachlass (Hagyaték) című munkájában. A világszerte nagy sikerrel bemutatott produkció október 15-től látható-átélhető a Trafóban. NÉDER PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A szlovák színház sokszínű, izgalmas témákban gazdag világát vonultatta fel a szeptember végén megrendezett Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál, a kifejezetten személyes témáktól indulva az egész nemzetet érintő történelmi traumákig. Tovább a cikkhez
Mekkora elszántság kell ahhoz, hogy a diplomás művészettörténész úgy döntsön, néhány sikertelen felvételi után mégis Kaposvárra megy segédszínésznek, majd hogy létrehozzon egy független társulatot? Tovább a cikkhez
A vesszőkön és a hangsúlyokon sok minden múlik, ezt régóta tudjuk: „a pécsi Bánk bánt megnézni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Most Feszt öt napja alatt változatos, tartalmukat és a formájukat tekintve sem megúszós előadásokat vonultatott fel a rendezvény, a stabil látogatószámot pedig sok vidéki város megirigyelné. MOSOLYGÓ MIKLÓS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Eperjes Károly nem írta át a Shakespeare-t annak érdekében, hogy kereszténység-kompatibilis legyen (ahogyan az a Hídember című film esetében történt, amikor nem volt hajlandó eljátszani Széchenyi öngyilkosságát): ez a Rómeó és Júlia is a szerelmesek öngyilkosságával ér véget. Tovább a cikkhez
Jennifer Hailey disztópia-drámája a Földön játszódik, ahol a természet már régen kipusztult. Itt egy kihallgatószobába és egy fizetőképes pedofiloknak fejlesztett oldal virtuális világába enged számunkra betekintést. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ülök a Kolibri Pincében, nézem a Tipli című előadást, és egy jelenet után rájövök, hogy ezeket a srácokat én ismerem valahonnan. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A norvég erdőből erőteljes kézzel kirántom a legmagasabb fenyőfát és belemártom az Etna izzó torkába, és evvel a tűzitatta, óriási tollal írom rá a sötét mennyboltozatra: rendező, ne légy önmagad dramaturgja! LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idén ünnepli ötvenedik születésnapját a Szkéné Színház. Nem mellesleg Pintér Béla is, akinek a nyolcvanas évek óta második otthona a Műegyetem második emeletén lévő színház: szubjektív magyar színháztörténet a legsikeresebb hazai független társulat vezetőjével. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nem szeretnék jegesmedve lenni. Ezt pár hete már egyszer megállapítottam, egy vasárnap délutánon, amit a budapesti állatkertben töltöttem. A jegesmedvék etetése tilos! című előadás megerősített ebben az elhatározásomban. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ez a szegény Ruzante, akit igazából Angelo Beolcónak hívtak, nagyon megszívta, hogy hetven évvel később megszületett William Shakespeare, százhússzal később pedig Moliére. Így járt. És akkor Goldoniról még nem is szóltunk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Az esti meseműsor feladata, hogy az ember egész napi cselekvéssorát lezárja és előkészítse a lelket az éjszakai nyugalomra” - írja a Dollár Papa Gyermekei előzetese a Keletről, amit a Trafóban mutatnak be. Tovább a cikkhez
