Nem derűlátó, bár helyenként derűs helyzetjelentés szerelemről, hűségről, hatalomféltésről, uralkodásról és a nemzet jövőjéről. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nemzetiben nem Örkény Macskajáték című színdarabját játsszák, hanem saját verziót, amelyet Kulcsár Edit dramaturg a színpadi műből, az alapjául szolgáló regényből és a filmből szerkesztett össze. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megkapó atmoszférájú bábelőadást rendezett Szilágyi Bálint az Esti Kornélból. Az előadás vizuálisan megerősít bennünket Kosztolányi hősének vagányságáról, a formát tekintve azonban maradhat bennünk hiányérzet. FRITZ GERGELY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Idillien kék a Wienerwald fölött, mögött az ég horizontja, ahova a bárányfelhők is csak a békés esztétikum miatt kellenek. Pont, mint egy mesekönyvben, a darabcímmel összhangban. És pont ez az, ami nyugtalanító. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Kolibri Stúdiójából indult, most a Harlekin Bábszínház színésze és rendezője, következő rendezésének bemutatóját januárban láthatja az egri közönség. Szűcs Rékával pedagógiáról, fejlődésről, a gyerekek igényeiről és a fogyasztói társadalom zsákutcáiról beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Népszerű és fontos a művészettel érzékenyíteni és toleranciára nevelni manapság, de azt cseppet sem könnyű eltalálni, melyik korosztályt milyen témával, illetve a megfogalmazás mely eszközeivel lehet eltalálni. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Öt nő, közülük négy színésznő, az ötödik öltöztető, bizalmas, amolyan színházi mindenes. Ők a pionírok, az első angol színésznők, akik a világot jelentő deszkákra léphetnek. Tovább a cikkhez
Urbán András rendezésének egyetlen állandó, mozdulatlan (mozdíthatatlan?), uralkodó díszleteleme szakrális tárgy: a hátteret kitöltő hatalmas monstrancia. Tovább a cikkhez
A Budapest Bábszínház új bemutatója azt mutatja meg, hogyan lehet a gyerekekkel a másságról őszintén beszélni, sőt azt is el lehet nekik mesélni, hogy az ilyen történetek végén a happy end egy kicsit felemás, nem száz százalékig megnyugtató. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az operett olyan anyag, amely képes a színház törvényeinek alávetni magát. Rendkívüli rugalmasságát mutatja, hogy az aktuális igényeknek megfelelően lehet alakítani szövegét, cselekményét, zenéjét; igaz, a változtatások csak akkor működnek, ha a műfaj szabályait figyelembe veszik. Tovább a cikkhez
Különös programpárosítással – délelőtt előadó-művészeti network bemutatása, délután a kortárs cirkusz elméleti megközelítése – érkezett Budapestre a 13 országra kiterjedő francia kezdeményezés, a Teatroskop. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Furcsa előadás; amikor úgy érzem, megtaláltam a fogást rajta, mégiscsak kicsúszik a kezem közül. Lehet, hogy éppen ez a rendező szándéka? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
1937-es debütálása óta se szeri, se száma az Illatszertár előadásainak. Talán nincs is olyan hazai színház, amely ne tűzte volna műsorára a rég- vagy közelmúltban, én most kettőt néztem meg, a kecskeméti és a szegedi bemutatót. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Angyalszárnyas huszárok, emberi meg lókoponyák, szabadkőművessé avatott strázsamester és magukra hagyott színészek. Mindent egy helyen! Az Operettszínházban megnyílt Bozsik Yvette János vitézhez címzett vegyeskereskedése. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Valószínűleg nem is nekem kellene írni erről az estéről, hanem egy képzőművészet-kritikusnak: nincs itt előadás, nincs itt színház, nincs itt szöveg, nincs itt szerep. Vagy mégis? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
