A projekt megrendítő, játékos, különös: az amerikai divat-és portréfotós Sandro Miller a fényképészet számos ikonikus portréját rendezi újra a zseniális, kaméleon John Malkovich-csal. Bármilyen remek az ötlet maga, nélküle kétséges lett volna a kimenetel. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tizedik évéhez érkezett a Budapesti Építészeti Filmnapok. A Szervita térről azóta eltűnt irodaházból indult underground programként útjára, hogy mára nemzetközi hírű rendezvénnyé váljon. Egyre bővülő tömeget vonz a szlogen: „Ha épületben laksz, és szereted a filmeket, itt a helyed. Tovább a cikkhez
A szentendrei Ferenczy Múzeum kiállításán átjön a legendás Új Symposion-hang, de talán a jel-zaj viszonyon lehetett volna még kicsit állítani. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rafael Herman Ludwig Múzeumban kiállított anyaga letisztult képi látásmódjának tanúsága, és mind a témaválasztás, mind a megvalósítás tekintetében sajátos újrakezdésként értelmezhető. Tovább a cikkhez
Az Élet nevű játékban többnyire nyerni szeretnénk. A Kiscelli Múzeum Te jössz?! című, a társasjátékok világába vezető tárlatából azonban megtudhatjuk, hogy ma már nem feltétlenül a nyerő a menő. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A magyar mindig is nagyon gazdag – már-már tékozló - volt abban, ami a múltja. A magyar mindig nagyon erősen tudott emlékezni. Illetve felejteni, persze. Mindig nagyon tudott a múltjával fényeskedni, a múltja nagy volt, tágas, már-már hatalmas, mekkora lesz Petőfi, amikor gondolunk rá. A Sándor. Tovább a cikkhez
A legérdekesebb kérdés Puklus Péter Life is techno című kiállításában, hogy hogyan kapcsolódnak a sorozataiból ismert fényképei a kiállítás installációs megoldásaihoz. Vagy ha nem kapcsolódnak, hogyan lehetnének mégis összekapcsolhatók. SIMON BETTINA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Művész és közösség viszonyán merenghet, aki bejárja a Ludwig Múzeum legújabb, némileg rendhagyó tárlatát. A Közös ügyeink című kiállításon megjelenő alkotások ugyanis valójában történetek, ahol a csattanó sok esetben nem is maga a létrejövő mű. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Azt hiszem, majd minden kor éltesebb generációja nosztalgiával pillant vissza ifjúságának színterére és körülményeire, de tévedésbe esik: saját ifjúi szépségét gyakran kivetíti az egyébként nyomasztó egykori körülményekre is." SZÜTS MIKLÓS SZUBJEKTÍV TÁRLATVEZETÉSE. Tovább a cikkhez
Gdańsk és Gdynia – a Hármasváros nagyobbik kétharmada. Az utóbbi években nyílt múzeumaikkal a lengyel történelem három, nem csupán lengyel kontextusban érdekes és fontos momentumának állítanak emléket: a II. világháborúnak, a Szolidaritásnak és az emigrációnak. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nemzeti Múzeum alagsorában, a kőtárból nyíló keskeny folyosón interaktív 20. századi történelemórába csöppen a 21. század kellékeivel és kíváncsiságával felvértezett látogató. Tovább a cikkhez
...az igazi fotóriporter, fotográfus újra és újra visszamegy témájának helyszínére, s egyre szűkülő koncentrikus körökben próbál meg eljutni az ábrázolni kívánt jelenség lényegéig... KINCSES KÁROLY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vivian Maier munkáinak már-már hátborzongató tulajdonsága, hogy alkotójuk legtöbbet sosem vehette őket kézbe. Nemhogy előhívni és megmutatni nem akarta képeit, de még kontaktképeket sem készített legtöbb tekercséből. Tovább a cikkhez
Egy méltatlanul háttérben maradt festői életmű. Egy valaha sokak által csodált és irigyelt gyűjtemény létrejötte és tragikus felbomlása. Báró Hatvany Ferenc, a „művész gyűjtő” kiállítása a Kieselbach Galériában. A könyv szerzőjével és a kiállítás kurátorával, Molnos Péterrel beszélgettünk. Tovább a cikkhez
