Senkinek kétsége se legyen afelől, hogy az alcímben feltüntetett Kelet-Közép-Európa Magyarországot jelenti-e. És hogy mi újság a cinizmus sorsával? Éli világát, úgy is mondhatnánk: virágzik. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gonzó-e Jászberényi Sándor? Tények és fikció keveredését illetően az. Üzenete és stílusa erős. Tudatmódosító szerek jelen. Miként az igazság is. De mégsem: irodalom ez, a javából. SCHILLER MARIANN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Nincs az a riporter, szerkesztő, kritikus vagy egyszerű olvasó, aki ezekkel az ikonokkal valaha is egyenlő félként beszélhetne – legalábbis látszólag. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Lujza néni már haldoklott, ahogy mondani szokás, a percei, de legalábbis a napjai meg voltak számolva, nem lehetett elvárni, hogy épp olyan pontossággal és magabiztossággal értékeljen rádióból vagy televízióból fölcsendülő zeneműveket, mint egészséges korában, ereje teljében tette. Tovább a cikkhez
Ha focit nézek, én azért üvöltök, azért imádkozom és azért átkozódom, mert keresem az élet értelmét. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bulvárosan fogalmazva a magyar #metoo könyvének is nevezhetnénk Mán-Várhegyi Réka új regényét, hiszen hangsúlyosan jelennek meg benne a kiszolgáltatottság és az elnyomás alakzatai. POGRÁNYI PÉTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Írtak magáról sok kritikát, Ernő?
Írtak, Marika néni.
Például néha jól megkapta a tockost, Ernő?
Csillagokat láttam, Marika néni.
Tovább a cikkhez
A művészettörténet egyetlen modern historiográfusa sem sorolná Jan Matejko művészetét a festészeti progresszió körébe, de ha ez így van, akkor csak arra bizonyíték, hogy a progresszivista unilineáris fejlődés-elv sem különb más ilyen fölfogásoknál. RADNÓTI SÁNDOR RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
"Be lehet-e fejezni egy költeményt, vagy csak abbahagyni lehet és az olvasó fejezi be magának, minden egyes olvasással újra és újra máshogy?" TOROCZKAY ANDRÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Tettem egy sápadt kísérletet, hogy kiváltsam a nevet. Mondtam halkan, alázatosan, hogy inkább Szép Ernő, aki nekem – is – kistestvérem, nagy testvérem, olyan ízig-vérig rokonom, hogy inkább ő. Ha már, akkor róla dadognám a tutit, és az esetleges revelációt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bele lehet szerelmesedni Takács Zsuzsa költészetébe. Van ebben a költészetben valami kristálytiszta és tökéletesen áttetsző, ez az alapbenyomásunk. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE. Tovább a cikkhez
Ilyen lázas kis elvetemültségek nem nyomban válnak valóra. Készülni kellett rá. Lélekben ráerősödni. Hozzáérsz, végighúzod az ujjad rajta, te, üveg, be foglak törni. Milyen gyáván nyekereg máris. Ki kellett választani aztán a téglát. Tovább a cikkhez
Az olvasó különös érdeklődéssel olvas a mások halálos betegségéről, mert vele mindez még nem esett meg. Olyan, mintha jegyet váltana a mások szenvedéseit színpadra állító előadásra, hogy mintegy előtanulmányokat folytasson az emberi test okozta kínokról. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Az irodalom ott kezdődik, hogy a kompótról eszedbe jut az emberi kéz, ami, mielőtt leszedte az almát, körtét, cseresznyét, még pénzt számolt, imádkozott, ölt, ölelt, vagy lassú, maszturbáns örvényeket kevergetett a fulladozó öle fölött. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Zöld, sárga, narancssárga és piros könyvecske a legújabb, hagyatékból kiadott Rejtő-kötet a Szépmíves Könyvek gondozásában. Az Afrikában játszódó kisregény a Transzliteratúra-sorozat második darabjaként újabb kuriózumot nyújt át az érdeklődő olvasónak. FEKETE I. ALFONZ RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
