Pártolom a léha közönségigénynek ellenálló, szakmai tisztességre törekvő kiállításokat, de azt már nem, amikor az egyszerű, mezei látogató kiszorul a megértés élményéből. Pedig Kecskeméten, a világ legnagyobb fotográfusait felsorakoztató kiállításon ez történik. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Márffy Ödön franciásan fest fiatalon, még franciásabban idős korában, a kettő közötti különbség azonban több a középfoknál. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Másképp viselkedünk ezen a kiállításon, mint általában. Figyelmünk az egyesről az egészre ugrik (vagy fordítva), nézzük a művet (is), de közben a gyűjtőt látjuk. Akik pont tízfélék. IBOS ÉVA CIKKE.
A köznyelvi szleng megint remekelt, a partyarc szószerkezet fején találja a szöget. Mindenki érzi, mit jelent, még megfogalmazni is tudja, Sziládi Mónika viszont úgy teszi képbe fotóin, hogy közben a hideg futkároz a hátunkon. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Hungarikum van, volt, lesz – legfeljebb koronként más elnevezéssel. Meg más tartalommal, attól függően, hogy mikor milyen dózisban szükséges a fogalom agyakba való betáplálása. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Az ékszer (főleg) a nők gyöngéje. Kétarcú tündöklést hoz: felemel, mert ragyogtat, lehúz, mert – végletesen romantikus esetekben – gyilkoltatni is képes. Egy különleges darab tehát életveszélyes is lehet, ezzel szemben a dán ékszer-bemutató balesetmentes. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Földrajzilag nem, kulturális hagyományait tekintve azonban hajlamosak vagyunk skandináv országnak tekinteni Dániát. Ez nagy általánosságban valószínűleg igaz, pláne, ha a skandináv stíl egyben békés harmóniát (is) jelent a tájjal, amelyben élnek. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Ötvenöt kép – könnyen befogadható tárlat. Francia avantgarde – sokak kedvence. A századforduló és századelő óriásai testközelben – egyszerűen tökéletes csemege. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A 20. századi és kortárs könyvillusztrátorokat bemutató sorozatában a Holnap Kiadó most egy kissé visszalépett időben, s legújabb kötetét a pályáját a múlt század első évtizedében kezdő Kós Károly könyvalkotói tevékenységének szentelte. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Az MTI legújabb, immár hatodik Kor-képek kötete a jelenhez közelít, a rendszerváltás első öt évének történéseit szedte csokorba. A könyv amolyan kollektív életösszefoglaló, mely tanulságos szembesülést hoz: mit feledtünk, és mi az, ami csak most kavarodik fel igazán. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Csak kettő: a Vízipók-csodapók és a Magyar népmesék sorozat elég lenne ahhoz, hogy aranyba foglaljuk a Kecskeméti Rajzfilmstúdió nevét. Erre most kísérlet is történt könyv formájában, ám a foglalat nem állná ki a királyvíz-próbát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Figyelmeztetés! A cikk illusztrációi nem felelnek meg a valóságnak, a képek ennek ellenére hűek és a legkevésbé sem sértőek! IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Hogy mi a Triál? Természetesen egy birodalom, de nem az űrben, hanem itt, a földön, mégpedig minálunk, Magyarországon. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Ebben a kiállításban minden együtt van, ami a nívós múzeumi tárlatoktól elvárható: a rendezők egy vonzó stílus illetve látványos műfaj szétszóródott becses darabjait konzekvens logikával és szolid eleganciával tárják a néző elé. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A díványon hasaló-könyöklő vékony fiatal nő egy pillanatra abbahagyja az újságolvasást, hogy a kamerába nézzen. Komoly, értelmes arcú, nyílt tekintetű. Ilyennek ismerjük meg Blüh Irént, akit Weiner-Kral Imre festő kapott le pozsonyi műtermében valamikor a 20-as évek táján. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.