Elsőként maga Rippl-Rónai érkezett meg szamaras fogaton, és leparkolt a Vaszary Képtár előtt. Ha egy kicsit továbbmegy, a róla elnevezett múzeummal szemben parkolhat – de nem, kortársai képeit látta már épp eleget életében. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Nyolcadik 3D-s animációs filmjének a szegedi Grand Caféban volt a díszbemutatója. Az előzőekkel zsákszámra nyerte a díjakat, föltehetően a Kicsi rigó is elindul fesztiválútjára. Legalább az ottani közönség látja, ha már itthon csak egy szűk kör élvezheti Tóth Pál filmjeit. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Egy hétig építették a Szegedi Borfesztivál színhelyét a Széchenyi téren, ami több mint egy hétig tart, s gondolom, a bontás is ugyanennyi időt emészt fel. Az elő- és utójáték technikai kérdés, bár meglehet, a folyamat középső része is, csak másképp. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A művészeknek a jelenlét, a kiállítás-rendezőnek az elveiben is átgondolt tárlat a célja, s ez alkotónak, nézőnek is elemi érdeke (lenne). A csak látszólag egyfelé tartó szándékok összesimítása a zsűrire vár(na), amely csak ritkán olyan bátor, hogy el is végezze feladatát. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A magyar elektronikus sajtó idegen szavaktól hemzsegő menüpontjai után új élményt jelentett az erdélyi filmportálon anyanyelvem tökéletes kifejezőerejére bukkanni. Bárhová kattintottam a www.filmtett.ro menüsorán, világosan és szellemesen fogalmazott címekbe botlottam. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Pollack Mihály épületeinek születését nyomon követve a leendő (egyesített) fővárossá izmosodó Pest utcáit járjuk, ahol ekkoriban népesülnek be az üres telkek és mocsaras területek. Nemcsak az életmű terebélyessége, de a kor nyüzsgése is lehengerlő. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A könyv alapján mindig úgy képzeltem, hogy a Pál utcai fiúk zászlója tenyérnyi. Az a második is, amit Csele nővére csak piros és fehér szövetből tudott megvarrni, mivel a zöld elfogyott. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Talán a filmes történetmeséléssel rokon leginkább az a hatás, amit a „történelmi alulnézetből” induló megközelítés kelt: a mozgókép sem felülről-távolról levont téziseket és összegzéseket közöl, „csupán” szereplői hétköznapi életét követi. A kicsiből aztán felsejlik az egész. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Bármilyen környezetben lehet kiállítást rendezni; a jó hely felerősíti, az előnytelen gyengítheti a mustrára kitett anyagot. Olyan is van, hogy minden zavaró tényezőről képesek vagyunk elfeledkezni, de az is előfordul, hogy a disszonancia nem hagy nyugton. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A tollat ugyan könnyebb vitriolba mártani, de némelyeknek az ecsetet is sikerül. Utóbbit persze képletesen értem, mert épp hagyományos festményből van a legkevesebb a Play art második kiállításán. Ami viszont pont a harmadik – de hát ez is a játék része. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Páratlan, de Janus-arcú népszerűség a meseillusztrátoroké, mert bár az ő képeiket ismerik a legtöbben – lévén gyerekkorában mindenkinek van mesekönyve –, a szakma könnyűszerrel elfeledkezik róluk. Ahogy a rajongótáboruk is: az időközben hálátlanná vált felnőttek. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Az utóbbi években zajló, érzelmi alapú jelentésmódosító ténykedések elérték céljukat, mert ma már egy, a történelmi Magyarország térképét mutató internetes kezdőlapra is tartózkodóan reagálunk. Jelen esetben azonban a zavar múló állapot, ami az első kattintásra szertefoszlik. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Nem könnyű átlátni a TérMűves online lap szerkezetét, s mivel a szájt társbérlet – osztozik az iker-felépítésű kertépítészeti ZöldMűvessel –, így a helyzet fokozódik. Egy idő után némileg tisztul a kép, de a frappáns átláthatóság kényelme, sajnos, vágyálom marad. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
„Minthogy a női ruhákon nincs zseb, a kézitáska a női toalett fontos része lett. Francia szóval retikülnek mondják, de nem ridikülnek. Ez a francia szó: ridikül magyarul nevetségest jelent.” Is. Meg női kézitáskát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Címe szerint a restaurálásról szól az Iparművészeti Múzeum gondosan felépített kiállítása, ám ugyanannyira a legendás Esterházy-kincsekről is. A rendkívüli tárgyak (és történetük) kis híján a cél fölé kerekednek. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.