Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÍGY JÖTTÜNK

Kor-képek 1989-1994
2009. dec. 30.
Az MTI legújabb, immár hatodik Kor-képek kötete a jelenhez közelít, a rendszerváltás első öt évének történéseit szedte csokorba. A könyv amolyan kollektív életösszefoglaló, mely tanulságos szembesülést hoz: mit feledtünk, és mi az, ami csak most kavarodik fel igazán. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Előbb nem is a képek, de az album szakszerűsége nyűgöz le. A szerkesztés pontossága, az összeállítás arányossága, a külalak korrekt esztétikája. A szellemes, idézetes fejezetcímek (melyek között a Stabilan stagnál a gazdaság a csúcs), a könyv végi történelmi kronológia, a körültekintő mutatózás, a nem elfeledett idegen nyelvű csatolmány. Mindegy, mivel kezdjük, ez igazi böngészős könyv. A képeket persze nem árt az elején.

korkepek

A fotók sorozata egy hatalmas nemzeti színű lobogóval kezdődik, amelyet a parlament erkélyéről engedtek alá. Fölötte Szűrös Mátyás felsőteste látszik (alulnézet), a felvétel a Magyar Köztársaság kikiáltásának napján készült. Akkor csak erről szólt ez a kép, ma meg arról, hogy a magyar zászló akkor még mindenkié volt. Az árpád sávos sokkal később kerül elő – gondoljuk megbízhatatlan memóriánkkal -, pedig öt év se kell hozzá, és Király B. Izabella már az alatt vezeti szkinhed partnereit (201.o.). De ez a jelenet a kötet második részében látható már, mert a szerkesztők úgy gondolták, hogy még a röpke öt év is két szakaszra tagolódik. Az I. rész 1989. október 23-tól 1991. június 19-ig, az utolsó szovjet katona távozásáig, a II. rész 1991. június 20-tól az 1994. május 7-i országgyűlési választásokig tart.

Örömeink és sérelmeink egymást váltogatva sorjáznak a képeken, innen visszanézve, mintha a kezdet (vagyis a demokrácia) kezdetén őszintébben bizakodóbbak lettek volna a politikusarcok, és elégedetlenségükben is kevésbé félelmetesek a tüntetők. Utóbbiak transzparens-szövegei (egyelőre) örök daraboknak tűnnek, „A privatizálás nem szabadrablás!” csak azért lehet idejétmúlt, mert már alig van mit elmagánosítani, ellenben a „Ti akik negyven évig loptátok a népet…” kezdetű lepedő számnév cserével ma is lebegtethető, s a „Becsaptál állam bácsi” feliratút sem ártana néha újra kivasalni.

Persze nem csak politikából állt az élet: Zwack Péter személyesen felügyelte az Unikum gyártását, Spéter Erzsébet meg a színházi élet folyását. Felállították Varga Imre életfáját a Dohány utcai zsinagóga udvarán, s felavatták Makovecz Imre sárospataki szárnyas gimnáziumát.

Kisemberek utcán és piacon, utóbbiból van jónéhány: MDF, KGST, törölközős, kütyüs és sima zöldséges. Kazetták és román lábbelik motorháztetőkre pakolva, népművészeti terítés a földön, az asztalnál meg folyik az „Itt a piros, hol a piros” nevű szerencsejáték. Bent a városban bizonyos üzleteknél kígyóznak a sorok: divatos cipőért az első HUMANIC bolt előtt, olcsóbb áruért a tejdiszkont kapujánál – lám, ezt már el is felejtettük.

És persze mindenki fiatalabb volt. Emlékszünk még, hogy Demszky valaha egy egész országot győzött meg fiús-félszeg, szabódó mosolyával (64.o.)? Hogy Csurka ’91-ben még az MDF vezetőségében ült? Hogy a Pa-Dö-Dőnek még volt haja, és hogy Forró Tamás még újságíróként kérdezett? Régen volt. Az is, amikor Sinkovits Imre a Vihart játszta, meg amikor Melis György a Gianni Schicchit énekelte az Operában – ezeket viszont jó nézni Ilovszky Béla (kiváló a Sinkovits képe) és Rózsahegyi Tibor felvételein.

Építettünk és romboltunk, mint ahogy azóta is. Előbbi természetes, utóbbi néha nem, de olykor az is igen. Szétbontottuk a T 55-ösöket, lecsupaszítottuk a Csepeli Vasművet, elpucoltuk az ideológiaidegen szobrokat. Ezek annak idején úgy repültek, mint Czeiler Zoltán és Bódi Jenő a birkózóbajnokságon, vagy Horváth Mariann tőröző a győzelem pillanatában Honéczy Barnabás remek fotóin. Németh Ferencnek vannak még hasonlóan príma sportpillanatai a második szakasz végén.

Mert a könyv nem csak rólunk szól, arról, hogy’ jöttünk bele a demokráciába, de magáról a szakmáról, a képes újságírásról, a gyors reflexű és jó szemű kollégák minőségi munkájáról. Akik nem sztárfotósok, s ezért nevük is sokszor elhanyagolódik az „MTI fotó” alatt. A kétszázhatvannégy képből csak szubjektíven lehet kiemelni. Például azt a filmkockának is beillő kompozíciót, amit Kallus György kapott el, amikor meglátta az autó tetején gúlába tömörülő srácokat a román forradalom szimpátia tüntetésén. Vagy a „nagyok” legemberibb portréit, rendre bizonyítván, hogy nincs hűbb az elkapott természetesnél. Ilyenek például: Antall József protokollmentes töprengése (amelyiken az árnyékba borított Kónya Imre profiljával látható) Honéczytől, Konrád György átszellemült arca (amikor a Charta nagygyűlésén szólal föl) Kovács Attilától, vagy Faludy György szemérmes elégedettsége (első saját lakásának ajtórésében) Götze Krisztinától.

Ez a könyv profik műve: Vince Mátyás főszerkesztőnek, Féner Tamás szerkesztőnek és nyolc munkatársuknak köszönhető. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek