A konyhaszekrény polca felől nézve, a teaedények tervezése nem tűnik túlságosan izgalmasnak. Mint ahogy a teánk sem az. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Két részből áll a könyv: egy érdekesből (ez a rövidebb) és egy – valamilyen szempontból – hasznosból (az viszont terjedelmes), amelyeket leginkább a kemény borító tart össze. A cím viszont egyikhez sem stimmel. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A legmegnyugtatóbb szentenciát már az előszóban közli a szerző: nem mi – gázaink és szennyeink kitermelői – tehetünk a klímaváltozás következményeiről. S nem csupán elszenvedői, de (és ettől lesz érdekes a könyv) haszonélvezői is vagyunk a szeszélyes éghajlatnak. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A végzősök vagy a nagyon fiatalok kiállításai iránt mindig teli vagyok elvárással. Mivel ők a jövő, az se nagyon viselne meg, ha nem érteném a nyelvüket. Aztán a tetthelyen el is felejtem az egészet, hiszen még csak ott tartunk, hogy kiből lesz a cserebogár. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Magabiztos alkotói attitűd, (mert) kiérlelt mondanivaló és közlésmód jellemzi a MORPH csoport kiállítását, amelyet helyenként a modernitás konszolidált szelleme is megérint. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Az alapjáraton is egzotikus, azaz a könnyedén továbbszínezhető helyszínekben eleve bővelkedő Carmen „élményoperává” fokozása szabadtéri csinnadrattát ígért, ami minimum szkeptikussá tette a zene iránt is érdeklődő nézőt. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A Thealteren a legritkább esetben épül az előadás hagyományos drámai alapanyagra, helyette többnyire saját szerzésű vagy az előadók ízlésére montázsolt „szövegtöredékek” jelentik a kiindulópontot, netán versek, esetleg mindez együtt. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA.
A kortárs textilművészetnek negyven éve Szombathely a fellegvára. A kor önmagában még nem vívna ki tiszteletet, az viszont igen, hogy az itt rendezett kiállítás-sorozat meg tudta őrizni a rangját, mert folyamatosan meg tudta újítani önmagát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Szerényebb az előadásszám az idei Thealter Fesztiválon, nem a 20. évfordulóhoz, de a megszokotthoz képest is. Nézzük a jó oldalát: a kánikulában így könnyebb követni az eseményeket, bár tagadhatatlanul hiányzik a felhőtlen, nyüzsgő hangulat. IBOS ÉVA CIKKE.
Gorka Lívia tárlata hihetetlenül robusztus életművet tár elénk, olyat, amelyben maga az agyag játssza a főszerepet elementáris, tapintásra késztető gyönyörűséggel. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Kérünk hosszút, rövidet, tejeset, jegeset és kapucsínót, néha elhangzik az eszpresszó is, de az, hogy fekete, dupla, szimpla – ma már sohasem. Főzzük otthon, isszuk munkahelyen – még a múzeumban is – a kávét… IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Három alkotó művei láthatók a galériában, nem mindnyájan egymás kortársai. Kérdés, hogy a tematikán kívül más is összeköti őket? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Az Új Színház épülete tavaly múlt száz éves. A jubileum alkalmából feldolgozták és igényes kötetbe szerkesztették a hely építészeti és színháztörténeti múltját. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A két évvel ezelőtti ígéret beváltódott, s az idei festészeti biennálé tényleg más lett. Az egyre szórtabb minőséget magára szedő, és ezzel egyre inkább rangját vesztő seregszemle megrázta magát, és mert újítani. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Utáltam a hatodikos földrajzot, nem kevésbé a hetedikest és a nyolcadikost leckekikérdezős szülői korszakomban, ugyanis absztrakt definíciókat kellett bevágni a gyűrődésről és a vetődésről, aztán meg bányászati lelőhelyeket biflázni. IBOS ÉVA LAPSZEMLÉJE.